Azt hitte, hogy az EU majd megállítja Orbán Viktort? Itt a bizonyíték, hogy sohanapján kiskedden

  • Keddtől az EU-ban lesz egy új eszköz, amivel a tagállamokban a jogállamiság érvényesülését vizsgálni lehet.
  • Kifejezetten Magyarország miatt lett erre igény.
  • Csakhogy ez az eszköz nagyon puha dolog lesz.
  • Ez is bizonyítja, hogy az EU nem uralkodik a tagjai felett, és hogy fékekkel, ellensúlyokkal telepakolt intézmény.

Nem leszünk gyarmat, Brüsszel az új Moszkva, velünk brüsszeli bürokraták ne packázzanak, stb. Évek óta lehet ilyen jelszavakat hallani a magyar kormány politikusaitól, és ezekkel arra utalnak, hogy a magyar kormányt méltatlanul akarják rendszabályozni az EU-ból.

Propagandafogás? Üldözési mánia?  Vagy mindkettő? A lényeg, hogy a valóságtól nagyon távol állnak ezek az állítások. Az EU-t pont úgy találták ki, hogy politikai alapon ne ítélkezhessen tagállamai, vagyis az önmagát alkotó részei felett.

Az uniós konstrukcióba annyi féket és ellensúlyt pakoltak, amennyit talán még az USA sem látott soha. Éppen ettől működhet, ez kényszeríti a tagokat konszenzusra.

Ettől persze nehézkes a rendszer, és egyáltalán nem hülyeségbiztos. De most kedden Orbán Viktort éppen az a politikai filozófia menti meg a pellengérre állítástól, amelyet a Bloombergnek adott interjújában szidott, vagyis az együttműködési kényszer kultúrája.

De mi van most?

Kedden az Általános Ügyek Tanácsában aláírják a jogállamiság tiszteletét biztosító új eljárásról szóló egyezményt. De izgalomra semmi ok, és a magyar kormány számára éppen ez a lényeg.

(Az Általános Ügyek Tanácsa az EU-s tagállamok külügyminisztereinek havi ülése. Érdekesség: eddig az EU a külügyminisztériumhoz tartozott Magyarországon, ezekre a tanácskozásokra jellemzően az EU-ügyi államtitkár, vagy maga a külügyminiszter járt el. Nemrégiben azonban az EU-s témák a külügytől a Miniszterelnökséghez kerültek. Így ez lesz az első tanácsülése a december 8-án kinevezett új EU-ügyi államtitkárnak, Takács Szabolcsnak, aki Lázár János irányítása alatt dolgozik.)

Kedden tehát elindít az EU egy új rendszert, aminek az volna a célja, hogy az eddigieknél komolyabban ellenőrizhessék, hogy az egyes országokban rendben van-e a jogállamiság.

Ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy évente egyszer kifejezetten erről kell majd beszélgetniük a külügyminisztereknek, zárt ajtók mögött, és 10 dologra figyelniük kell közben. Például olyanokra, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét, ne sértsék meg senki szuverenitását, saját szokásait, területi sajátosságait, stb.

Ez azért nem tűnik nagyon kemény ostornak. Annyira nem az, hogy a magyar kormány kicsit sem aggódik miatta, holott az egész ötlet jórészt Orbán Viktor vitatott intézkedései miatt merült fel.

Hogy jutottunk idáig?

2011-ben és 2012-ben tombolt leginkább különböző EU-s szervezetekben a vita arról, hogy kellene már tenni valamit Magyarország ügyében, mert ami ott megy, az a demokrácia leépítése. Voltak kemény hangú viták az Európai Parlamentben, indított kötelezettségszegési eljárásokat a bizottság néhány ügyben. De a komolyabb intézkedéseket követelők azzal szembesültek, hogy az EU ilyen helyzetekben fegyvertelen.

Az EU a tagjelöltek számára megfogalmazhat kemény politikai feltételeket, de a már bent lévőket ilyen szempontok alapján nem lehet méricskélni. A bizottság (és kezdeményezésére az EU bírósága) büntethet ugyan tagállamokat, de csak akkor, ha a közös jogot megsértik. A közös jog pedig egy csomó témát nem fed le, és olyan általános dolgokba nem lehet belekötni, hogy például egy ország letért a demokrácia útjáról. Ilyet mondhat egy amerikai szenátor, de az Európai Unió nem.

Illetve egy esetben igen, és ez az úgynevezett 7-es cikkely alkalmazása, vagy ahogy az EU-s szleng utal rá, az atombomba: ha egy tagállamban nagyon eldurvul a helyzet, akkor hosszas vizsgálat és nagyon komoly egyetértés esetén fel lehet függeszteni az ország szavazati jogát.

Ilyen eljárást még soha egyetlen tagállam ellen sem indítottak, ez kvázi már a kizárás volna. Hogy idáig jusson az EU, ahhoz már körülbelül az kellene, hogy az egyik tagállamban bezárják a parlamentet és felakasszák az ellenzéki képviselőket.

Éppen ezért merült fel az igény, hogy legyen valami, ami enyhébb mint a 7-es cikkely, de több mint a meglévő eszközök. Rá lehessen szólni arra, aki önkényeskedik otthon.

Próbálkozások

Az egyik ilyen próbálkozás volt a Tavares-jelentés, amit az Európai Parlament meg is szavazott. A portugál képviselő az előző ciklusban bő egy évig dolgozott rajta. Részben összefoglalta, hogy mi a baj a magyarországi demokráciával, részben pedig arra szólította fel az EU másik két intézményét, a tanácsot és a bizottságot, hogy találjanak ki valamilyen általános mechanizmust az ilyen problémák kezelésére.

Volt még egy ehhez hasonló javaslat. Tavaly tavasszal négy külügyminiszter (a német, a holland, a dán és a finn) közösen írtak egy levelet a tanácsnak, hogy kellene egy mechanizmus, ami kezeli a demokrácia-problémákat az unión belül. A most kedden aláírt megállapodás erre levélre utal is, a Tavares-jelentésre viszont nem, csak általában arra, hogy a parlament is jelezte már igényét.

A négy külügyminiszter akkori levele konkrétan nem említi Magyarországot, de Európa összes lapja úgy értékelte, hogy elsősorban az Orbán-kormány miatt íródott (másodsorban pedig a román kormány miatt).

Pont akkor készült a levél, amikor José Manuel Barroso bizottsági elnök hiába kérte Orbán Viktort a negyedik alkotmánymódosítás elhalasztására. Nem volt nehéz összekötni a dolgokat. (Érdekes helyzet, hogy a levél egyik aláíróját, a holland Frans Timmermanst idén ősszel az Európai Bizottság első helyettesévé választották, ám ebből a fontos pozícióból nem volt módja befolyásolni azt, hogy mi lett a javaslatából. Mert ez már a tanács dolga, fékek és ellensúlyok, ugye.)

A négy miniszter és a parlament noszogatására a bizottság nagy nehezen kidolgozott egy lehetséges eljárásrendet a tagállami demokráciák ellenőrzésére, ám azt a tanács jogi szolgálata lesöpörte az asztalról. Azt mondták, hogy a javaslat túllép az EU működését előíró lisszaboni szerződés keretein. Pont az volt a baj vele, ami miatt kitalálták, hogy legyen: az EU nem csesztetheti saját tagállamait olyanért, amiről tételesen nem szól az EU-s jog. Róka fogta csuka helyzet lett, és úgy tűnt, hogy az egész ötlet megy a levesbe.

Csakhogy a soros elnökséget júliusban átvevő olasz kormány felmelegítette a témát. Azt mondták az olaszok, hogy olyan nincs, hogy az EU a határain túli országokat rendszeresen kioktat demokráciából, de a saját portáján nem söpröget.

Egy nem nyilvános beszélgetés lesz

Így lett az egészből ez a most elfogadott, erősen felvizezett megoldás. Ami szerint az általános ügyek tanácsában évente egyszer kell egy kis időt szentelni annak, hogy beszélgessenek, hogyan alakul a jogállamiság.

A demokrácia állapota már nem szerepel a hivatalosan vizsgálandó témák között.

És az is benne van az új rendszer szabályzatában, hogy ha olyan téma kerül elő, amit az EU-s jog nem rögzít, akkor a tanács gyorsan átalakul államközi egyeztetéssé, és nem EU-s szervként működik tovább. A beszélgetések következményei nincsenek meghatározva, vagyis semmilyen kényszer sem következik belőlük. Annyi van még, ha egy ország nagyon elő akar hozni egy témát, akkor az évi egy rendes tanácskozáson túl is lehet ezzel foglalkozni. Illetve az is, hogy 2016-ban az egész rendszert felülvizsgálják az addigi tapasztalatok alapján.

Idén már biztosan nem lesz ilyen beszélgetés, és brüsszeli információink szerint a januárban kezdődő lett elnökség sem készül megszervezni. Valószínűleg 2015 őszén, a luxemburgi elnökség idején tartják majd első ilyen szeánszot.

Mit kezdtünk ezzel?

Ebbe a rendszerbe a magyar kormány információink szerint simán belement, hiszen végig ilyen típusú megoldás felé terelte az ügyet. A Tavares-jelentés új mechanizmust kezdeményező részére azt mondta Budapest, hogy az túlmerészkedne a lisszaboni szerződésen, ezért szó se lehet róla. Ezt így értelmezte a tanács is. A négy külügyminiszter levelével már óvatosabb volt a kormány, ebből is látszik, hogy mennyivel nagyobb a politikai súlya egy német miniszternek, mint az EP-nek. A levél elkészültekor Martonyi János volt a külügyminiszter, aki azt mondta, hogy mivel Magyarország is a jogállamiság barátja, lehet ilyesmiről szó, csak legyen mellé biztosíték, hogy nem alkalmazhatnak kettős mércét. Ez így tételesen bele is került a most elfogadott szövegbe. Egy brüsszeli szakértő szerint minden korlátozó szempont belekerült, amit a magyar kormány bele akart tenni.

Miért lett ez ilyen langyos?

Alapvetően azért, mert az EU így van kitalálva. Fel sem merülhet, hogy politikai alapon őrmesterkedjenek a tagállamok egymással. Magyarország sem ment semmire, amikor például a szlovák nyelvtörvényt akarta az EU-val elítéltetni néhány évvel ezelőtt.

Ellentétben a magyar politikusok rendszeres szólamaival, az EU nem képes saját kormányait büntetni általában, hanem csak nagyon konkrét, kifejezetten törvényekkel meghatározott ügyekben.

Az utóbbi években sokat szigorítottak az euróövezetben lévő országok gazdaságpolitikájának közös felügyeletén, de még ez is messze van attól, hogy költségvetéseket vétózzanak meg Brüsszelben. Tisztán politikai alapon pedig egyáltalán nem támadhat az EU. Ezt a tagállamok túlnyomó többsége így találta helyesnek most is. Másképpen nem is működhetne ez a szervezet, hiszen az EU nem a tagállamok felett álló hatalom, hanem a tagállamok szövetsége.

A magyar demokrácia zavarairól 2011-ben kezdtek vitatkozni Brüsszelben. Ebből mostanra lett ez a beszélgetős mechanizmus. Brüsszel tényleg nem Moszkva.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.