A világ összes adata elférne egy teáskanálban

Bár egyre közelebb kerül az emberiség ahhoz, hogy kiirtsa magát, de most már nem kell aggódni: az életműve lehet, hogy fennmaradhat az utókornak, bármelyik bolygóról is érkezik.

Ugyan a szerverek, winchesterek, lemezek, pendrive-ok (és persze a papír is) néhány évtized alatt megsemmisülnek, a Svájci Szövetségi Technológiai Intézet egyik kutatócsoportja szerint rájöttek arra, hogyan lehet adatot DNS-en tárolni. (Ami eleve egy tároló, az élőlények genetikai információit tárolja.) A DNS-en tárolt adat pedig több ezer évig fennmaradhat.

1 gramm DNS akár 455 exabájtot is el tud tárolni, azaz 455 milliárd gigabájtot. Az EMC cloud computing cég 2011-ben úgy tippelte, hogy kb. 1,8 zettabájt, vagyis 1800 exabájtnyi adatot tárolunk éppen a világon, amit 4 grammnyi (azaz egy teáskanálnyi) DNS-en lehetne eltárolni. Platón műveitől az új Strauss zenéin át Amber Rose Instagram-posztjain keresztül A szürke ötven árnyalatáig minden jelentős vagy jelentéktelen adatbázist ideértve.

Négyféle molekula alkotja a DNS-t, és ezek párokba rendeződnek. A tudósok úgy tudnak rajtuk információt tárolni, ha a párokat 1-esnek vagy 0-snak jelölik meg, tehát kettes számrendszerben programoznak, mint a számítógépen. Ez nem egy új felfedezés, a Harvard Egyetem kutatóinak már 2012-ben sikerült egy könyvet DNS-re írniuk, de eddig nehéz volt kinyerni a DNS-en tárolt információt.

A korábbi teszteken az volt a gond, hogy a DNS reagál a környezeti változásra, és szobahőmérsékleten lebomlik. De Robert Grass, a svájci projekt vezetője új módszert talált az információ megőrzésére: a DNS-t olyanná kell tenni, mint egy őskori kövületet.

A csapatával a DNS-mintát bezárta egy szilíciumtokba – ami hasonló szerkezetű, mint a megkövesedett csontok és az egyik fő összetevője az üvegnek –, és néhány hétig kb. 60 fokon tárolta, hogy tesztelje a tartósságát. Ezután kivették a DNS-mintát, és még mindig el tudták olvasni. Grass azt állította a kutatóintézet blogjában, hogy ha fagypont alatt tárolnák így a DNS-t, akkor akár egymillió év múlva is el lehetne olvasni.

A kutatás egyelőre még nagyon drága: a felhasznált DNS-mintán csak 83 kilobájtnyi adatot helyzetek el, és mindez 1000 euróba került. Tehát egyelőre megfizethetetlenül drága lenne bármit így megőrizni az utókornak, amit érdemes lenne (mondjuk a Wikipediát, a Breaking Badet vagy a teljes 444.hu-t). Remélhetőleg, mint a legtöbb új technológia, ez is lesz annyira olcsó, hogy egy napon majd ott állhat a Marson egy polcon az egész emberi történelem egy kiskanálban. (Quartz, New Scientinst, ETH Zürich)