Hadd mutassam be a XX. század egyik legnagyobb slágerét, az Emberfeletti Emberhez írt ódát

  • Beethoven? Az egy kutya!
  • Mozart? Köszönöm, nem kívánom az édeset.
  • Bach? Egészségedre.
  • A ma 150 éve született Richard Strauss, a Wagner utáni idők utolsó nagy német romantikus zeneszerzője előtt tisztelgünk.

Richard Strauss fiatalon

„Meglehet, nem vagyok első osztályú zeneszerző, de elsőrangú másodosztályú igen.” (Richard Strauss)

Hogy mekkora hatása volt az utókorra Straussnak, akinek az utolsó művei egyébként már elavultnak számítottak, jól érzékelteti, hogy 1983-ban, az első kereskedelmi forgalomba került CD-n az utolsó szimfonikus költeménye, az Alpesi szimfónia szerepelt. Pedig Strauss nem az a típus, akit mindenki osztatlanul imádott.

  • Arturo Toscanini azt mondta róla, hogy a zeneszerző Strauss előtt megemeli a kalapját, de az ember előtt visszateszi.
  • Más azt írta: „Ha Richard, legyen Wagner, ha Strauss, akkor Johann.” Hans von Bülow karmester azt mondta: „Wagner I. Richárd, nincs II. Richárd, úgyhogy Strauss III. Richárd.”
  • Igor Stravinsky sziruposnak és hánytatónak nevezte a zenéjét.
  • Pablo Casals szerint viszont Strauss rendkívüli, világos és pontos.
  • Fáy Miklós szerint: „Szörnyű szerző Richard Strauss, de megtanuljuk szeretni.”
  • Theodor Adorno baloldali filozófus és zeneesztéta – annak ellenére, hogy Nietzschét szerette – lehúzta Strauss Imigyen szóla Zarathustráját.
  • Ami 1902-ben az alkotói válságban szenvedő, 21 éves Bartók Bélának viszont reményt adott, mint írta, villámcsapásként érte a zene, és ettől kezdve látta az utat, amit járnia kell.

Sokat ártott Straussnak, hogy évtizedekig azt hitték róla, hogy náci volt. Pedig csak annyira volt náci, amennyire Hitler festő.

Kibírni Hitlert

Strauss apja kürtvirtuóz, anyja pedig a leggazdagabb müncheni családból, a Pschorr sörfőző dinasztiából származott. Richard mégis önállóvá vált, és a családja támogatta is a zenei tanulmányait. Öt évesen már komponált, 19 évesen pedig fellépett New Yorkban. A filozófiai tanulmányait mégis megszakította, és bejárta a Németországot. Így ismerte meg Johannes Brahmsot, Liszt Ferenc zenéjét, és azon keresztül Wagnerét. Bár Wagner mellett Nietzsche is hatott rá, mégsem hódolt be teljesen a náciknak, akiket barbároknak nevezett.

Ellen ugyan nem nagyon állt, mint mondta, írt zenét a császár alatt is, tehát ezt a rövid életű birodalmat is túl fogja élni. Alice nevű félzsidó menye és így unokái miatt viszont ellenzékbe került. Amikor pedig A hallgatag asszony című librettóját bemutatták, ragaszkodott ahhoz, hogy annak zsidó írója, Stefan Zweig neve is a műsorfüzeten és a plakátokon szerepeljen. Hitler ebbe vonakodva belement, de a darabot a második előadás után betiltották, miután a Gestapo 1935-ben elfogta egy levelét, amiben kigúnyolta az „árja zene” koncepcióját.

null
Strauss és Goebbels valamikor 1933 és 1935 között

Strausst ezután lemondatták a birodalmi zenei kamara elnökségéről, ahová 1933-ban Goebbels nevezte ki, aki nem is nagyon szerette, de még 1944-ben is azt mondta róla, hogy sajnos még szükségük van rá. Strauss elnökként több zsidó kollégáját is megvédte, például Gustav Mahlert, és a szerzői jogokért is sikerrel lobbizott. A háború után depressziós lett, amiért Svájcban ellenségesen fogadták, de a náci kollaboránsokat vizsgáló bizottság 1948-ban tisztázta a vádak alól. Sokan mégis évtizedekig azonosították a Harmadik Birodalommal, például az 1936-os berlini olimpiára írt himnusza miatt, Izraelben pedig csak a 90-es években oldották fel ellene az embargót (Wagner ellen még most is tiltakoznak).

Bár Richard Strauss mindegyik operája bombasiker volt, több darabban az operaénekes felesége is énekelt, mégis az Imigyen szóla Zarathustra vált a legemlékezetesebb darabjává, és az elmúlt 50 év legmeghatározóbb filmzenéjévé. Pontosabban a mű első másfél perce, ami azt zenésíti meg, ahogy felkel a nap, és az egész univerzumot ellepi a fény. Innentől csak erről a mesterműről lesz szó.

Szimfonikus Optimizmus

A megfeszített munkába belebetegedő Strauss 1892-ben Görögországba és Egyiptomba ment nyaralni. Itt ismerkedett meg Schopenhauer meg Nietzsche munkáival, és itt zúgott bele a Zarathustra üzenetébe. Eltökélte, hogy egy szimfonikus költeménnyel tiszteleg a drogos elmebeteg filozófiai műve előtt. Négy évvel később kész is volt az Imigyen szóla Zarathustra. A hallgatókat már a nyitás is sokkolta.

Nietzsche egy levelében említette, hogy akár meg is zenésíthetnék a művét, amiben kijelenti, hogy Isten halott, és aminek az alcíme az, hogy „Könyv mindenkinek és senkinek”. Az ekkor már befutott Strauss pedig – bár erről nem tudott – így is tett. (Ő maga így fogalmazott: „Sokkal inkább kívántam zenébe átültetni az emberiség fejlődésének eszméjét a kezdeti primitív szinttől a valláson és a tudományon keresztül, Nietzsche emberfeletti ember fogalmának megfelelően.”) Nietzsche írása mentorként vezette Strausst, aki pedig a zenészeknek egyértelmű, pontos utasításokkal írta meg a darabot.

A zavaros filozófiai eszmefuttatások nehéz feladatot jelentettek Straussnak, aki amúgy állítása szerint egy teáskanalat is meg tudott volna zenésíteni, és akinek a célja az volt, hogy egy korsó sört is olyan pontosan tudjon megzenésíteni, hogy minden hallgató meg tudja mondani, az Pilsner-e vagy Kulmbacher. De miután elkészült, érezte, hogy valami nagy született, mert eredetileg ezt az alcímet akarta neki adni:

„Szimfonikus Optimizmus fin-de-siècle formában, a XX. századnak ajánlva”

Nietzsche 1883-ban kezdte el a könyvet, súlyos ópium- és klorálhidrátfüggőként (a receptjeit saját maga írta alá dr. Nietzsche néven). Ekkor már Wagnernek nem a nagy barátja, hanem az egyik legfőbb kritikusa lett. 1889-ben aztán teljesen összeomlott, de még élt a mű bemutatásakor. Hogy mit szólhatott hozzá, nem tudni. Nem sokkal később, 1900-ban elvitte a szifilisz.

nietzsche

Ahogy Nietzsche csillaga leáldozott, úgy nőtt Strauss sikere. A Don Juan szexjelenete miatt kitört botrány is lökött a karrierjén. A Zarathustra műfajának azért a szimfonikus költeményt választotta, mert Liszt Ferenc hasonló művei alapján úgy gondolta, ez lesz a jövő zenéje. Ezzel a műfaj királya lett.

Maga Richard Strauss is ezt tekintette fő művének, a premier előtt azt írta a feleségének: „Messze ez a legfontosabb darabom, a legtökéletesebb formájú, a leggazdagabb tartalmú és a legegyedibb karakterű... Végül is egy remek fickó vagyok, és egy kicsit elégedett vagyok magammal.” Amikor 1949. szeptember 8-án, 85 évesen meghalt, a feleségének előtte azt mondta:

„Pont olyan meghalni, mint ahogy a Tod und Verklärung-ban komponáltam.”

Filozófia 30 percben

A darab 9 része szünet nélkül jön egymás után: Bevezetés, A túlvilágiaskodókról, A nagy vágyakozásról, Az örömökről és szenvedélyekről, Sírdal, A tudományról, A lábadozó, A táncdal és az Éji vándordal. A kotta elején az áll: „Zarathustra harmincéves volt, amikor elhagyta szülőföldjét és szülőföldje tavát, és a hegyek közé húzódott. Itt élvezte szellemét és magányát, s nem unt rá tíz teljes évig. Végül mégis mást gondolt szívében, egy reggel pirkadatkor felkelt, kilépett a napfényre, és így szólt a naphoz: … Zarathustra ember akar lenni újra.”

És aztán jön a napkelte.

Ez a téma majdnem mindegyik részben visszatér, néha rejtve, máskor nyíltan. A második részben a mélyvonósok sötét színei a földi élet gondjait jelzik, amiket a tudás oldhat meg. A tudás iránti vágy viszont a túlvilág felé irányítja az embert, de kiderül, hogy az ember nem itt találja a világ rejtélyének megoldását. Strauss itt a vallást kritizálja, sokak szerint azt zenésíti meg, hogy a kereszténység tartja a birka népet a sötétben.

A nagy vágyakozásból az örömök és a szenvedélyek lesznek, de a műben itt minden bizonytalan, szinte sirató. Át is megy a Sírdalba, amikor a boldogság már elmúlt. A következő részben a tudás keresése, a tudomány jön, amit Strauss szigorúan szerkesztett fúgával ábrázol. A lábadozó részben a fúgatéma ellenpontjaként az undor jelenik meg.

Zarathustrának, aki a tanításait az i.e. 6. századi, a jó és rossz, az igazság és hazugság, a fény és a sötétség közti választás lehetőségére építő iráni prófétára utal, látomása lesz, és felkészül a harcra a Rosszal, közel kerülve a természethez. Az emberfeletti ember felülemelkedik a földi gondokon, kineveti azokat, majd keringőzni kezd (itt Johann Strausst parodizálja, aki Richardnak nem rokona). Ezután szerelmesen álomba zuhan, és kozmikus méretben imádva az emberiséget, boldogan oldódik fel a világegyetemben. Nyugodt, halk motívumokkal ér véget a 30-35 perces darab.

Zenefeletti zene

Bár a nácik Strauss és Nietzsche műveit is felhasználták a saját Übermensch-kultuszuk fényezéséhez, a Zarathustra kezdődallamai Stanley Kubricknak hála lett halhatatlan. A 2001: Űrodüsszeiában nemcsak a film elején, később is elhangzanak részletek Strauss zenéjéből, de erre nem sok mindenki emlékszik az első másfél perc miatt, ami az elmúlt 50 évben annyiszor hangzott el a moziban és a tévében, hogy jó ideje már csak ironikusan mernek hozzányúlni. A teljesség igénye nélkül:

The Epic That Never Was (1966) | 2001: Űrodüsszeia (1968) | Még egyszer (1970) | Eper és vér (1970) | A 22-es csapdája (1970) | The Projectionist (1971) | Tarkan a vikingek ellen (1971) | A nagy busz (1976) | Szajré-majré (1979) | Kalandos történetek (1979) | Isten hozta, Mr... (1979) | Galaxina (1980) | 2010: A kapcsolat éve (1984) | Heartbreak Hotel (1988) | For All Mankind (1989) | Egyik kopó, másik eb (1989) | Lázadás (1989) | Ez az életem (1992) | Waxwork II: Lost in Time (1992) | Designing Women (1993) | Mystery Science Theater 3000 (1993) | Mi a f... van (1994) | The Stöned Age (1994) | The Ren & Stimpy Show (1995) | Spinédzserek (1995) | Space Ghost Coast to Coast (1996) | Űrbalekok (1997) | Fecsegő tipegők mozifilm (1998) | Kedvenc marslakóm (1999) | Szépségtépő verseny (1999) | A férjfogó (1999) | Derék Dudley (1999) | Toy Story 2 (1999) | Magnólia (1999) | Ember a Holdon (1999) | House! (2000) | Mi történt a Holdon? (2000) | Fél lábbal a sírban (2000) | Zoolander, a trendkívüli (2001) | Dögölj meg, Smaci! (2002) | Az új fiú (2002) | Thunderpants (2002) | Virtuális vagyonszerzők (2002) | Négyen résen (2002) | Oviapu (2003) | Futurama (2000-2003) | The Power of Nightmares: The Rise of the Politics of Fear (2004) | Kalandférgek (2004) | Mana: Beyond Belief (2004) | A bűvös körhinta (2005) | Dogtown urai (2005) | Újra a pályán (2005) | Charlie és a csokigyár (2005) | Doogal (2006) | A Simpson család (1991-2006) | Jackass második rész (2006) | Homo Erectus (2007) | A Simpson család – A film (2007) | Amerikai hófehérke (2007) | Top Gear (2007) | Fél-profi (2008) | The Big Bang Theory (2008) | The Angry Video Game Nerd (2008) | WALL-E (2008) | Az elveszettek földje (2009) | Az 51-es bolygó (2009) | Kisvárosi gyilkosságok (2010) | Csajvadászat (2010) | Szerelem és más drogok (2010) | Kívülállók (2010) | Maci Laci (2010) | The Amazing Bulk (2010) | Csillagkapu: Univerzum (2011) | Mad (2011) | Robot Chicken (2011) | El último Elvis (2012) | A 237-es szoba (2012) | Kalózok! A kétballábas banda (2012)

Boldog szülinapot, Ricsi!

Források: Limelight Magazine, New Statesman, Múlt-kor, Wikipedia, IMDB.