Ma elhangzik egy beszéd, ami mindent megváltoztathat

külföld
2015 március 03., 06:13
comments 611

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kedden felszólal Washingtonban, az amerikai Kongresszusban. Annak ellenére, hogy Netanjahu még meg sem tartotta a beszédét, már most biztos, hogy a felszólalás óriási hatással lesz az elkövetkező évek közel-keleti történéseire, a térség békéjére, és legfőképp az izraeli-amerikai viszonyra, melyen lényegében a zsidó állam léte múlik.

Az amerikai és az izraeli média már eddig is cikkek tömkelegét jelentette meg Netanjahu amerikai kiruccanásáról, voltak, akik a zsidó miniszterelnököt méltatták, de az elemzők túlnyomó többsége inkább kritizálta Netanjahut, vagy egyenesen arról találgattak, hogy

a politikus megőrült.

photo_camera Netanjahu egy izraeli rendezvényen beszél (AFP)

Azért ez a nagy érdeklődés, mert Netanjahu washingtoni meghívása a diplomáciai protokoll teljes felrúgásával történt. A miniszterelnököt Obama január 20-i State of the Union beszéde után hívta meg Washingtonba John Boehner, a Képviselőház republikánus elnöke, hogy Netanjahu az iráni atomprogramról beszélhessen a Kongresszus tagjainak.

Ezzel még nem is lenne baj, a gond csak annyi volt, hogy a Fehér Házzal és Barack Obama elnökkel senki nem egyeztetett a meghívásról. Később az is kiderült, hogy Boehner majd két héten át tárgyalt a tervezett látogatásról Izrael washingtoni nagykövetségével, persze teljes titokban. A házelnök azzal indokolta tettét, hogy szerette volna, ha a Kongresszus hall egy másik véleményt is az iráni atomprogramról, nemcsak Barack Obamáét, akinek kormánya az utóbbi hetekben azon dolgozott, hogy olyan megállapodást kössön Iránnal, mely nem venné el Teherántól az atombomba gyártásához szükséges fizikai lehetőséget, hanem egyéb, nemzetközi jogi garanciákkal próbálná biztosítani, hogy az iráni atomprogram békés célú maradjon.

Izraelnek pedig Irán adott szava nem elég: Jeruzsálem célja, hogy Iránnak lehetősége se legyen atomfegyver kifejlesztésére.

Jelenleg ugyanis a zsidó állam a Közel-Kelet egyetlen atomhatalma, és nem akar vetélytársat a térségben, ezen kívül, ha Irán nukleáris robbanófejeket gyártana, azokat minden bizonnyal Izrael felé irányzott rakétákra szerelné. Ezek ellen pedig már keveset védene a zseniális izraeli rakétavédelmi rendszer, a Vaskupola is.

photo_camera Netanjahu és Obama egy korábbi találkozón (AFP)

Az iráni atomprogram teljes leállítása érdekében több zsidó kormányzati politikus – egyes nyilatkozatai szerint maga Netanjahu is – akár háborúzni is hajlandó.

Netanjahu az utóbbi időben 21. századi Churchillnek képzeli magát, és olyan hévvel harcol az iráni atomprogram leállításáért, amilyennel a brit politikus a II. világháború előtt szorgalmazta, hogy a nagyhatalmak semmit ne engedjenek Hitler igényeinek. Várhatóan a Kongresszusban is gyújtó hangú beszédben fog kikelni a radikális iszlám és Irán ellen, és kritizálni fogja Obama engedékenységét is Teheránnal szemben. A zsidó állam álláspontja világos, és nem egyezik Obamáéval: Iránban nem maradhat urándúsításra alkalmas berendezés.

Igen, egy idegen ország vezetője fogja puhapöcsnek beállítani az amerikai elnököt az amerikai Kongresszusban.

A Fehér Ház természetesen már akkor levágta, hogy ez lesz, mikor tudomást szereztek a meghívásról. Ekkor Obama szóvivője közölte, hogy az elnök szerint nem valami bölcs dolog a bejáratott protokollcsatornákat megkerülve leszervezni egy ilyen látogatást.

Diplomáciai nyelven ez annyit tesz, hogy Netanjahunak a Fehér Ház szerint nem tanácsos az Egyesült Államokba utaznia. Ennek hatására több amerikai és izraeli újság is véleménycikkben tanácsolta az izraeli miniszterelnöknek, hogy utasítsa vissza a meghívást, Netanjahunak azonban egy nap se kellett, és jelezte, hogy március 3-án érkezik. A feltűnően gyors jeruzsálemi válaszadásból arra is következtetni lehet, hogy az egész meghívást az izraeli kormányban találták ki, és a washingtoni nagykövetségen keresztül vezényelték le Netanjahu bizalmasai.

Ez egy újabb nyílt pofon Obamának.

A két vezető eddig sem csinált különösebben nagy titkot abból, hogy rühellik egymást. Az amerikai demokraták és az izraeli jobboldal között az utóbbi két évtizedben egyre rosszabb lett a viszony, Netanjahu első miniszterelnökségének is amerikai közbenjárás vetett véget: az 1999-es izraeli választáson Bill Clinton akkori amerikai elnök egyik bizalmasa segítette Netanjahu ellenfele, a későbbi győztes baloldali Ehud Barak kampányát.

photo_camera (AFP)

Obama és Netanjahu viszonya azonban még ennél a már-már megszokott bizalmatlanságnál is sokkal rosszabb, igaz, ezért mindketten felelősek. Obama megválasztása után azonnal letámadta Netanjahu miniszterelnököt, és nagyon nyomta az izraeli telepespolitika megváltoztatása és a telepépítés azonnali leállítása és megtiltása felé. Az ilyesmi Izraelben is nehéz, ha Netanjahu mindenben enged, elveszíti jobboldali támogatóinak jelentős részét, ha nem enged, országa legfőbb szövetségesének jóindulatával játszik.

Netanjahu akkor köztes megoldást választott, fellépett a telepépítés ellen, majd lassan visszatáncolt, de azóta sem bocsátott meg Obamának: 2010 óta amikor csak teheti, homokot szór az Obama-kormányzat szemei közé. Ebben 2012-ben ért el a csúcsra, amikor az amerikai elnökválasztási kampány hajrájában meghívta Izraelbe Obama ellenfelét, a republikánus Mitt Romneyt, jelezve ezzel, hogy melyik jelölt kedvesebb az izraeli kormánynak.

Obama és Netanjahu közel-keleti elképzelései is gyökeresen különböznek, míg Obama egy erős, de a palesztinokkal barátságos Izraelt és síita-szunnita kiegyezést sürgetne a térségben, addig Netanjahu sokkal realistább: az ő célja csak annyi, hogy a régióban ne legyen olyan erő, mely kihívhatná Izraelt vagy akár csak veszélyeztetné a zsidó állam biztonságát. Ezért kezelik máshogy az iráni atomprogramot is, míg Obama tárgyalópartnernek tekinti Teheránt, és akár engedményekre is hajlandó, Netanjahu legszívesebben megsemmisítene minden uráncentrifugát az országban.

Az izraeli hadsereg erre képes is lenne, viszont az iráni atomprogram létesítményei annyira szét vannak szórva az országban és annyira sok van belőlük, hogy csak egy nagyon durva légicsapás-sorozattal lehetne mindet kilőni. Egy ilyen támadás viszont biztosan nem maradna válasz nélkül. Az izraeli hadsereg pedig elképesztően fejlett és ütőképes, de még sosem háborúzott Irán-kaliberű országgal. Irán hatalmas, népes, gazdag és a hadserege is sokkal nagyobb az izraelinél, ráadásul egészen jól felszerelt és képzett katonákból áll. Amerikai támogatás nélkül tehát nem valószínű, hogy Izrael ilyen akcióba kezdene.

Igaz, a síita irán atomprogramjától nemcsak Izrael fél, hanem a szunnita hatalmak is: Szaúd-Arábia már azt is jelezte, hogy adott esetben megengedné az izraeli légierőnek, hogy használja a szaúdi légteret egy Irán elleni támadáshoz, ha cserébe előrelépés történik az izraeli-palesztin viszony rendezése felé.

A helyzet tehát baromi feszült:

  • Izrael és a szunniták félnek Irántól,
  • Irán fél Izraeltől,
  • Izrael mérges Obamára, amiért nem elég kemény Iránnal,
  • Obama mérges Netanjahura, amiért az washingtoni látogatásának módjával gyakorlatilag „arcon köpi” az Obama-kormányzatot.

A zsidó miniszterelnök látogatása az amerikai Kongresszusban is komoly vitákat szült, a republikánusok ugye eleve úgy gondolják, hogy Obama alulbecsüli az iráni veszélyt, a demokraták pedig két táborra szakadtak. Az egyik csoport teljes mértékben az elnökkel tart, és mivel Obama nem találkozik Netanjahuval Washingtonban, ezek a demokraták kivonulnak majd a teremből a miniszterlnök beszéde alatt. A többi demokrata mérsékeltebb, ők benn maradnak, de ők is elég szarul érzik magukat, mert amikor szavazniuk kellett a Netanjahu meghívásáról szóló republikánus indítványról, választaniuk kellett az általuk támogatott elnök és az Egyesült Államok legfontosabb közel-keleti szövetségese között.

photo_camera (AFP)

Ugyanennyire megosztott az izraeli közvélemény is, a baloldal hülyének nézi Netanjahut, és attól fél, hogy vezetőjük eljátssza az USA jóindulatát, a jobboldal egy része viszont kiáll a miniszterelnök mellett, mondván: minden lehetőséget meg kell ragadni az iráni atomprogram elleni érveléshez. A két tábor között meg van egy csomó ingadozó, akik ugyanúgy elítélik Netanjahu látogatását, mint ahogy Obama engedékenységét. Ők még nagyon fontosak lesznek a sztoriban,

Izraelben ugyanis március 17-én, azaz alig két hét múlva választások lesznek,

a közvéleménykutatások szerint pedig rezeg a léc Netenjahunak.

Obama nyilvánvalóan azt szeretné, hogy Netanjahu veszítsen, de ha a miniszterelnök látogatása során akár csak egy kicsit is utal erre nyilvánosan, az az izraeli ingadozókat Netanjahu oldalára terelheti. Ha nem csinál semmit, akkor viszont a saját népszerűségének árthat, mert gyengének tűnik a sértett demokraták előtt. Igaz, neki már nem kell választáson indulnia, hiszen 2016-ban már nem indulhat az elnökségért.

Éppen ezért lehet az amerikai Demokrata Párt oldaláról jó megoldás, ha Hillary Clinton, a párt lehetséges elnökjelöltje küldi el Netanjahut finoman a fenébe, mert azzal azt is üzenik Izraelbe, hogy a miniszterelnök nem csak Obamával játszik, hanem azzal a nővel is, aki akár az Obama második ciklusát követő 8 évben is irányíthatja az Egyesült Államokat.

Ha republikánus elnök jön, akkor persze minden király Netanjahunak, a republikánusokkal ugyanis szinte mindenben egyezik a véleménye. Nem véletlenül nevezik egy csomó cikkben Izrael republikánus szenátorának.

Izrael pedig egyszerűen nem veszítheti el az USA jóindulatát. A palesztin államiság elismerése felé törő, vagy az izraeli katonai agressziót elítélő ENSZ-BT határozat-tervezeteket általában az USA vétózza meg, és csak Washington védheti meg hatékonyan Izraelt a tervezett EU-s szankcióktól is.

Akármi is lesz, nagyon érdekesnek ígérkezik a kedd Washingtonban.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.