A világban az elmúlt 20 évben hatalmas és pozitív változások történtek a nők egyenjogúsítása terén - áll a Gates és a Clinton Alapítvány közös, 850 ezer adat felhasználásával készült jelentésében. A Pekingben tartott 1995-ös ENSZ-konferencián kitűzött célok egy része jó úton halad a megvalósulás felé: harmadával kevesebb lányt adnak férjhez gyermekkorában, a leginkább elmaradott országokban 40 százalékkal csökkent a nők szüléssel összefüggő halálozása, egyre több helyen vehetnek részt a lányok a fiúkhoz hasonló arányban az oktatásban. A világ országainak négyötödében az alaptörvényben rögzített alapvető érték a nemek egyenlőségének garantálása.

Azonban a világ fejlett országaiban sincs egyenlőség. Vélhetően nem is lesz soha, de bőven van még mit tenni az igazságtalanságok csökkentése érdekében.

Az Orbán Viktor szerint egyértelműen nyugat részének tartott Magyarországon egészen sok a teendő még ahhoz is, hogy a magyarok legalább az ismeretek és a téma iránti érzékenység terén utolérjék az európai uniós átlagot.

Mit lehetne tenni a nemek közötti egyenlőségért?

Nőnap előtt tette közzé az Eurobarometer a 2014 végén nemek közötti egyenlőség kapcsán készített közvélemény-kutatását. A felmérésben többek között arra voltak kíváncsiak, mit gondolnak az uniós polgárok a kérdésről, hogyan lehetne csökkenteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket, és volt néhány kérdés a nők elleni erőszak kapcsán is.

A kutatók valamivel több mint ezer magyar ember véleményét is összevetették a többi 27 állam válaszolóinak azonos kérdéssorra adott válaszaival. A válaszokból meglepően pontos kép rajzolódik ki a magyarok téma iránti érzékenységéről.

Ami a legfeltűnőbb az az, hogy a magyarok siralmasan tájékozatlanok a nemek közötti egyenlőség témakörében, és mivel elsősorban nőkről szól ez a téma, ezt nem is nagyon bánják. A magyar kormány pedig ebben az ügyben is pont azt teszi, amit a téma iránt érdektelen és tudatlan átlagpolgár alaphangon elvár tőle.

Igaz, mindez inkább szomorú, mint érdekes, de lássuk a tényeket.

Először is: Magyarország az öt ország egyike, ahol a megkérdezettek véleménye alapján jelentősen csökkent az elmúlt öt évben a nemek közötti egyenlőtlenség. Hurrá. Kérdés, hogy mit tekintünk pozitív változásnak.

A női foglalkoztatás elősegítésére született kisgyerekes anyákat és nyugdíj előtt álló nők munkába állását segítő járulékcsökkentő programok születtek, vagy hogy a gyerekünk két- és hároméves kora között dolgozhatunk és kapjuk a gyedet, remek dolog. Az is, hogy akár az apa is igényelheti, ha a családnak úgy éri meg jobban.

A 40 év utáni nyugdíjba vonulás lehetősége már nem hogy nem tett jót a nőknek, viszont nyilvánvalóan diszkriminatív. Nem is értünk vele egyet.

A nők munkavállalásának és a férfiak gyereknevelésben való részvételének elősegítése nem egyértelműen népszerű gondolat

Az előbbit az EU-szerte alig 2 százalék utasította el, míg a magyar válaszolók 7 százaléka, az utóbbi pedig az uniós polgárok 3, a magyarok 8 százaléka szerint egyáltalán nem fontos. A magyarok további 7 százaléka nyilatkozott továbbá úgy, hogy fogalma sincsen, mit kellene tenni azért, hogy a férfiak nagyobb részt vállaljanak a gyereknevelésben.

Sőt, a megkérdezett magyarok az uniós átlagnál jóval nagyobb arányban állítják, hogy fiúkat és a férfiakat inkább ne is zaklassák ilyen baromságokkal, nem szükséges változtatni semmin sem a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében. Az sem fontos, hogy több férfi menjen pedagógusnak - vallották honfitársaink közül meglepően sokan.

A férfiak problémáira viszont jelentjük, nagyon érzékeny a magyar. A férfiak várható élettartamának növelését a magyarok közül jelölték meg szinte a legtöbben a legfontosabb megoldandó feladatként, és helyesen érzékelik a fiúk iskolai nehézségeinek igazságtalanságát is (Ez utóbbiról mi is írtunk részletesen).

Dolgozó anyák: kitől várjuk a túlterheltség enyhítését?

Azt eddig is tudni lehetett a korábbi felmérésekből, hogy a magyarok többsége továbbra is meglehetősen khm, tradicionális szemléletű az otthoni, háztartással és gyermekneveléssel kapcsolatos feladatok kapcsán. Röviden: ez a nő dolga. Vagy legalábbis elsősorban a nő dolga. Ha emellett fizetett teljes állást akar, vagy kényszerül vállalni a magyar anya, annak bizony az emberek közel fele szerint a család látja a kárát. Európa-szerte a magyarok (és a bolgárok) állítják ezt a legnagyobb meggyőződéssel.

Az is kiderül, hogy a dolgozó nők otthoni "második műszakját", a fizetetlen gondoskodással töltött napi több órányi többletmunkát a magyarok ugyan igazságtalannak tartják, és vannak is ötleteik, hogy mit kellene tenni ennek csökkentésére, de nem az otthoni munkamegosztás egyenlőbbé tételével javítanának a helyzeten.

A magyar anyák túlterheltsége sokak szerint nem a családtagok, hanem az állam feladata csökkenteni. Esetleg a munkáltatóé. Alakítsa úgy a törvényhozás a munkaügyek szabályozását, hogy kiegyenlítődjenek a nők családi kötelezettségek miatti hátrányai, kompenzálják anyagilag a nőket az alacsonyabb bérekért és nyugdíjakért, mondják meg a munkáltatóknak, hogy érdemes nőket foglalkoztatni, de lehetőleg részmunkaidőben, vagy távmunkában. Ja, és kerítsenek már jobb, nőknek való állásokat, az ég szerelmére - vélekedik a köz.

Meglepő, hogy a magyarok tartják a legkevésbé fontosnak a napközbeni gyerekintézményeket a nemek közötti egyenlőség szempontjából. Ennek több oka is lehet, például az, hogy kevés a gyerek, és akit nem érint közvetlenül a dolog, nem érzi át ennek a jelentőségét, vagy az, hogy azt tartják ideálisnak, ha a gyerek otthon van az anyjával, vagy valamelyik más nőrokonával. Bölcsődei, óvodai férőhelyből ugyanis még mindig nincs elég, és továbbra is kérdés, hogy őszre, amikor már hároméves kortól kötelező lesz az óvodáztatás, lesz-e elég férőhely mindenhol.

Nemek közötti egyenlőség? Nők elleni erőszak? Nem tudom mi az, de nem is érdekel

A nemek közötti egyenlőség egyik sarokpontja a női munkavállalás, illetve az ezzel szerzett anyagi függetlenség. A magyar ember erről némileg másképp vélekedik. A megkérdezettek négyötöde szerint ugyanis ez az összefüggés nem létezik.

A nők elleni erőszakkal foglalkozó kérdésekből pedig az derül ki, hogy a magyarok alig tudnak valamit a bántalmazás különböző formáiról. Legyen elég ennyi. Akit alaposabban érdekel, itt megnézheti.

Az is kiderül a kutatásból, hogy a legérzékenyebbek a nemek közötti egyenlőtlenségekre a kiskorú gyermeket nevelő családos emberek, akik semmilyen más hátrányos helyzetű csoporthoz sem tartoznak. Nem idősek, bevándorlók, vagy fogyatékkal élők, és elmúltak már 25 évesek.

A magyarokat zavarják a legkevésbé a nemi sztereotípiák, legyen szó akár az emberek külsejéről, vagy a nemi szerepekről. A civil szervezetek munkáját értékeljük a legtöbbre a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében, ellenben az iskolákat - nem meglepetés - csak a válaszadók alig hat százaléka jelölte meg kulcsszereplőként a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésében.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?