• Borisz Nyemcov meggyilkolása után furábbnál furább dolgok történtek Oroszországban.
• Miután bejelentették, hogy vannak gyanúsítottak, Putyin eltűnt.
• Az eltűnése után az FSZB letartóztatta az első számú gyanúsítottat, akiről kiderült, hogy nagyon közeli kapcsolatban van Putyin egyik fő szövetségesével, Ramzan Kadirovval.
• Kadirov határozottan kiállt az elfogott gyanúsított mellett, mire az FSZB ukránpárti csecsenekre próbálta terelni a gyanút.
• Ennek ugyan az ég világon semmi értelme, de ahhoz elég volt, hogy Putyin megkerüljön.

Valami bűzlik Oroszországban. Vlagyimir Putyin ugyan 11 nap után megkerült, de egyrészt még mindig nem tudni, hogy miért tűnt el, másrészt egészen nyilvánvaló jelei vannak a szakadásnak két legfőbb támasza, a KGB-utód FSZB és a Kaukázus erős embere, Ramzan Kadirov között.

Ez utóbbi harc sokak szerint magyarázhatja Putyin eltűnését is, akit március 16-i felbukkanása előtt utoljára egy nappal azután láttak, hogy az FSZB bejelentette volna, hogy vannak gyanúsítottjai a Nyemcov-gyilkosságnak.

Az ember, akit akkor se vesznek észre, ha füstölgő pisztollyal a kezében áll a hulla fölött

Borisz Nyemcovot, a volt miniszterelnök-helyettest Moszkva központjában, a Kreml szomszédságában lőtték agyon február 27-én, két nappal a Putyin ukrajnai fellépése ellen szervezett tüntetése előtt. A körülmények alapján elég nyilvánvalónak tűnt, hogy a gyilkosságot vagy a hatalom közvetlen környezetéből rendelték, vagy legalábbis annak látszatát akarták kelteni, hogy az a felső vezetés tudtával ésvagy beleegyezésével történhetett.

Ez a leírás tökéletesen illik Kadirovra, aki, miután Putyin kinevezte, eddig büntetlenül számolhatott le mindazokkal, akiket ellenségeinek gondolt. Nyemcov közéjük tartozott, Kadirov pár héttel a gyilkosság előtt legkedveltebb fórumán, az Instagramon nyilvánította személyes ellenségének.

Márpedig azok, akiket Kadirov személyes ellenségének nyilvánít, elég nagy arányban esnek rejtélyes gyilkosságok áldozatául. Így járt Anna Politkovszkaja, de így járt a csecsen jogvédő, Natalija Esztemirova is, akit pár hónappal 2009-es halála előtt Kadirov személyes találkozón fenyegetett meg halálosan.

De míg ezekben az esetekben az orosz belügyi hatóságok nem különösebben törték magukat a tettesek felkutatásával, két nappal Putyin rejtélyes eltűnése után letartóztatták Zaur Dadajevet és társait. Dadajev magára vállalta a gyilkosságot, bár azóta azt állítja, hogy csak kínvallatás hatására és azért, mert azt ígérték neki, hogy vele együtt letartóztatott barátja így szabadulhat.

Zaur Dadajev a közvetlenül Razman Kadirov irányítása alatt álló belügyi elitalakulat tagja.

Letartóztatása okozott is némi zavart Kadirov általában magabiztos kommunikációjában. Végül egy nap, a rossz nyelvek szerint intenzív telefonálgatással töltött hallgatás után az Instagramon "orosz hazafinak" nevezte emberét, akit nemrég még ki is tüntetett.

Sosem volt még nagyobb gond

Ezzel elég egyértelműen jelezte elégedetlenségét azzal, hogy az FSZB kommandósai megalázták az embereit. "Putyinnak 15 éves uralma során először igazán komoly problémája akadt: nyílt konfliktus támadt hatalma két fő pillére között" - értékelte a történteket Sztanyiszlav Belkovszkij politikai elemző. Márpedig Putyinnak mindkét pillérre szüksége van hatalma fenntartásához:

az FSZB nem pusztán a legfontosabb titkosszolgálata, hanem nevelőegyesülete is: legközelebbi munkatársai mind onnan kerültek ki. Kadirov pedig embertelen módszereivel pacifikálta a Kaukázust, melynek békéje most csak rajta múlik.

Belkovszkij szerint ezért tűnhetett el Putyin hosszú napokra, megpróbálta a háttérben kivárni, hogy eldőljön, vagy legalább elcsituljon a hatalmi harc. Ez utóbbira voltak is jelek a hétvégén: szombaton az FSZB nyomozói azzal a történettel álltak elő, hogy bár Dadajev Kadirov embere, a gyilkosságra egy másik csecsen, Adam Oszmajev adott parancsot. Ez azonban elég nehezen hihető:

Oszmajev egy, az ukránok oldalán harcoló csecsen önkéntes zászlóalj parancsnoka, akinek így elég kevés oka lehetett egy határozottan ukránbarát, Putyin ukrajnai háborúját nyiltan bíráló orosz politikus meggyilkolására. Az FSZB pedig meg se próbálta elmagyarázni, hogy miért tette volna ezt. Így egyelőre a hatalmi harccal kapcsolatos kérdéseket sem sikerült tisztázniuk. Anna Nemtsova, a Daily Beast oroszországi tudósítójának a Foreign Policyban közölt cikke szerint a közeljövőben nem is várhatjuk, hogy értelmes választ kapjunk rájuk.

Már csak azért sem, mert értelmes magyarázat kevés adódik. A történtek alapján lehetséges forgatókönyvek mind nagyon aggasztóak.

1. Kadirov önállósította magát.

Ha van ember Oroszországban, akinek az egyszemélyi hatalma vetekedhet Putyinéval, az Kadirov. Csecsen elnökként gyakorlatilag magánhadserege van, amit eddig szívesen vetett be Putyin szolgálatában - Ukrajnában az oroszpárti lázadók oldalán sok embere harcol, de ezek az alakulatok tartanak rendet a Kaukázus Csecsenfölddel szomszédos államaiban, például Dagesztánban és Ingusföldön is. Ezek a csapatok neki fogadtak hűséget, így Kadirov szinte érinthetetlen - ha megpróbálnák eltávolítani, az minden bizonnyal csak fegyveres harcok árán sikerülhetne.

Kadirov nemcsak erős, hanem nagyon ambíciózus is, régi vágya bekerülni a moszkvai elitbe, az elnök legbelsőbb köreibe. Meglehet, hogy most épp egy ilyen hatalomszerzési kísérletnek vagyunk tanúi:

Kadirov Nyemcov megöletésével akart jó pontokat szerezni Putyinnál.

Vagy épp ellenkezőleg:

2. A rettegő moszkvai elit próbálta tőrbe csalni Kadirovot

Nyemcov meggyilkolásakor az orosz hatóságok nem voltak a helyzet magaslatán. Bár a gyilkosság Moszkva központjában, annak is tán a legvédettebb pontján, a Kreml közelében történt, a környék rengeteg térfigyelő kamerájából egyetlen egy sem rögzített semmit. A gyilkosságról készült egyetlen felvételt egy televízió saját kamerája rögzítette, de azon a lényeget kitakarta egy, a hó nyilvánvaló hiánya ellenére éppen arra járó hókotró. Ehhez képest viszonylag hamar találtak gyanúsítottat, ráadásul olyat, akinek tagadhatatlan kapcsolata van Kadirovval.

Ha a terv Kadirov eltávolítása volt, az a jelek szerint nem sikerült.

A nagy kérdés, hogy Putyin tudtával, vagy tudtán kívül történik-e mindez, illetve, hogy ha a tudtával, akkor

mi a célja?

Valóban meg akarja erősíteni a két csoport közül valamelyiket, vagy épp azért eresztette egymásra a két csoportot, hogy egyik se erősödhessen meg túlságosan? Ha fogadni kéne, én az utóbbira tennék.