A világon először a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete (MTA KOKI [:D]) kutatói fényképezték le a füves cigi ilyen hatását az agyban.

A rekreációs célú kannabiszfogyasztás az orvosi célúval szemben drámai módon csökkenti az agy finomszabályozását biztosító molekulák mennyiségét. Mint írják, a kutatókat sokkolta, ahogy a THC lesöpörte a kulcsfontosságú fehérjéket az idegvégződésekről. Az eredményt a világ legrangosabb idegtudományi szaklapja, a Nature Neuroscience közölte.

Az úgynevezett endokannabinoid jelmolekulák (amik a hatásukban a marihuána aktív hatóanyagához, a THC-hoz hasonlítanak) kulcsfontosságúak az idegsejtek közötti kétirányú kommunikációban. Katona István és kollégái a Lendület Molekuláris Neurobiológiai Kutatócsoportból arra jutottak, hogy a rekreációs célú kannabiszfogyasztás (értsd: füves cigi szívása) igen durván avatkozhat bele az idegsejtek „beszélgetésének” finomszabályozásába.

A minden korábbinál részletesebb mikroszkópos felvételeken látható, hogy 6 napig tartó THC-kezelés hatására drámai módon, kb. 85 százalékkal (!) csökkent az endokannabinoid molekulákat fogadó CB1 receptorok száma az idegsejtek kapcsolódását biztosító szinapszisokban. És csak meglepően lassan állnak vissza: a 6 napos, élvezeti szinttel (100 ng/ml) történő kezelés után 11 napnak kellett eltelnie az 50 százalékos javulásig, de a teljes helyreállás 6 hetet vett igénybe.

Katonáék ezt a legnépszerűbb európai fesztiválok hossza miatt úgy nevezik, hogy „rockfesztivál-paradigma”.

Katona István az mta.hu-nak elmondta: az amerikai Egészségtudományi Kutatóintézet (National Institute of Health) munkájának köszönhetően néhány éve ismert, hogy a tartósan nagy THC-koncentrációjú füvet szívó emberekben tapasztalható káros mellékhatások, például a tanulási képességek romlása mögött a CB1 receptorok szintjének általános csökkenése áll.

Eddig jó mikroszkópok nélkül nem tudátk kideríteni, pontosan honnan tűnnek el a receptorok, azaz melyik idegsejtekről és az idegsejtek melyik részéről, illetve azt sem tudták, mennyi receptor tűnik el. Ezekkel érthető meg, milyen élettani folyamatok károsodhatnak a krónikus marihuánafogyasztókban, és milyen jelenségekre kell az orvosoknak felkészülniük, hogy a pácienseket kezelni tudják.

Katonáék megvizsgálták a tízszeres hígítású, azaz terápiás koncentráció (10 ng/ml) hatását is: a receptorok száma csak 16 százalékkal csökkent, ami összhangban áll azzal a megfigyeléssel, hogy ekkora dózisban a kannabiszfogyasztásnak általában nincsenek pszichotikus mellékhatásai.