Orbán úgy dicséri a világ sok pénzen ülő diktátorait, mint senki más

Vannak kellemetlen következményei az Orbán Viktor által meghirdetett keleti nyitásnak. Ilyen volt az, amikor a hónap elején a magyar miniszterelnök Kazahsztánban tárgyalt Nurszultan Nazarbajev elnökkel. Orbán a saját komolyságát sem nagyon tudta megőrizni, amikor a két ország közötti jó kapcsolatok példájaként megemlítette, hogy utat neveztek el Budapesten Asztanáról, amit a kazah elnök tett fővárossá.

Hogy Európában bárhol neveztek volna el utcát Asztanáról, arról nem tudunk, ez is inkább csak egy aszfaltcsík a Városligetben. Orbán ráadásul az óriásmellszobor avatását nem is említette, pedig az "aranyhidat hozott létre a két ország között".

Orbán 2011-ben a magyar diplomaták eligazításán jelölte ki, mekkorára kell nyitni a keleti kaput. Ott azt mondta, hogy a következő 15-20 év a szövetségkötések versenyéről fog szólni. "Az a jó külpolitika, amely nem kérdőjelezi meg a transzatlanti elkötelezettséget, de emellett a lehető legintenzívebb együttműködésre törekszik Kínával, Oroszországgal, az arab világgal és a felemelkedő közép-ázsiai térséggel" - mondta akkor. Meg azt is megjegyezte, hogy az "új szövetségek megkötésében versenyfutás van".

Kazahsztán esetében ezt a versenyt megnyertük, legalábbis a térségünkből mi kötöttünk először stratégiai megállapodást velük. Hogy ez a papíron kívül jelent-e bármilyen előnyt, az tavaly nyár óta nem derült ki.

A gazdasági előnyök keresése pedig azzal a kellemetlenséggel jár, hogy az üzletelésre kiszemelt országok vezetői olyan uralkodók, akik hozzászoktak a talpnyaláshoz. Annyira, hogy Orbán szerint ezt a diplomáciában is elvárják. Nehéz lenne bármi mással magyarázni Orbánnak azokat a kötelező udvariasságon túli szavait, mint amiket például a nagy barátkozás első szakaszában, még 2012-ben mondott Kazahsztánban.

"Lenyűgöz Kazahsztán fővárosa. Ez a város (Asztana) azt szimbolizálja, hogy az emberiség fejlődésének új szakaszába lépett. Most, amikor a világ nagy része válságban van, az Önök országa tovább halad előre"

- idézte az MTI akkor a magyar miniszterelnököt. Kollégám, Herczeg Márk is járt Asztanában, a helyi Felcsútról szóló beszámolóját itt olvashatják.

Egyelőre a kazah gazdasági kapcsolatok igazi berobbanására még várni kell, de Orbán hízelkedése nem csitul. A volt kommunista párttitkárból diktátorrá lett Nazarbajevvel való mostani találkozóján például nagy örömmel jelentette be, hogy tud arról, hogy az elnök újra indul a választáson. Az ellenzék ellehetetlenítése, a szabad sajtó megfojtása és az elcsalt, így rendre Nazarbajev 90 százalék feletti támogatását hozó választások nyilván most sem fognak meglepetést okozni. És ezt akár úgy is lehet ünnepelni, mint a garanciát az ország további stabilitására.

És persze van a keleti rokonság-kártya.

2012-ben így hangzott: nemcsak úgy jött, mint Magyarország miniszterelnöke Kazahsztán miniszterelnökéhez, hanem mint "egy nyugati testvér a keleti testvérhez".

És ennek 2015-ös verziója: Ha Brüsszelbe megyünk, ott nincsenek rokonaink. De a kazahok közel állnak hozzánk.

Nazarbajevnek egyébkén régóta érvényes meghívása van Orbánéktól Budapestre. Legutóbb Gyurcsány Ferenc fogadta.

Diktátor apa és fia

Járt itt viszont már az azeri államfő, Ilham Aliyev, akit előbb a baltás gyilkos elengedésével, majd szintén szép szavakkal próbált meggyőzni Orbán arról, hogy hozzanak sok pénzt vagy juttassanak el valahogy gázt Magyarországra.

A különbözőségek ellenére Azerbajdzsánban és Magyarországban közös, hogy mindkettő világos stratégia mentén irányított, vezetett, helyes irányba fordított ország.

Kazahsztánhoz hasonlóan Azerbajdzsán is klassz kis diktatúra, amit a mostani elnök, az egykori KGB-s, volt párttitkár Heydar Aliyev épített ki, miután 1993-ban puccsal megszerezte a hatalmat. A fia vette át a helyét 2003-ban. Amikor Orbán 2014 novemberben fogadta, tett egy tiszteletkört az apa emléke körül is,

"Számos okunk van arra, hogy nagy tisztelettel emlegessük Azerbajdzsánt, és nagy tisztelettel emlegessük az elnök urat. Ebben az összefüggésben meg kell emlékeznem az elnök úr édesapjáról is, aki ennek az államnak a megteremtője, ennek az államnak a konszolidátora, az a személy, akinek az emlékét, ha Azerbajdzsánban vagyunk, mindig megkoszorúzzuk. Ezért a tisztelet, amit Azerbajdzsán és népe iránt érzünk, magában foglalja az elnök úr és családja iránti tiszteletet is".

 

Azerbajdzsánnal szintén stratégiai megállapodást kötöttünk, Orbán szerint a megállapodást két olyan ország írta alá, amely az elmúlt időszakban a gazdasági növekedés tekintetében kitűnően teljesített.

Mindannyian Erdoganok szeretnénk lenni

És járt Budapesten az emberi jogi szervezetek másik nagy kedvence, az utcai tüntetéseket leverő, újságírókat kritikák miatt bebörtönző, a fél internetet időnként lekapcsoló Recep Erdogan is, még miniszterelnöként, 2013-ban. Az azóta elnökké előlépett török politikus személyes képességeit sem győzte Orbán dicsérni:

Orbán 2013-ban azt mondta, nem ismerünk még egy olyan gazdasági sikert, mint amit Törökország vallhat magáénak az elmúlt tíz évben. Szerinte az elmúlt 50 évben az európai emberek leszoktak arról, hogy "vezetőkről beszéljünk", de mostanra az európai gazdaságban a korábban önmagukat sikeresen az új helyzethez igazító intézmények komoly politikai vezetés nélkül már nem tudnak választ adni a gazdasági kihívásokra. Szerinte Erdogan kellő időben bátor döntésekkel elejét vette annak, hogy nemzetgazdasága válságba zuhanjon. volt, hogy nehéz döntéseket hozzon. Erről azt mondta:

"mindannyian ilyenek szeretnénk lenni".

Orbán szerint "nagyítóval sem találni" olyan ügyet, amely problémát okozna a két ország kapcsolatában. Az emberi jogok kérdése így természetesen nem került szóba. Ez azért másként van, ha Erdogan például Merkel német kancellárral találkozik. Sőt, általában másként van, ha egy európai ország vezetője találkozik egy, az illeberális demokráciát valló vezetővel.

Üzletről ott is szó van, de azért nyilvánosan is szóba kerülnek az emberi jogok.

Amikor 2011 nyarán itt járt a kínai miniszterelnök, Orbán félrerakta a korábbi aniitkommunista és Tibet-párti retorikát, és olyan mondatokkal fogadta Ven Csia-paót, mintha egy régi Népszabadságot lapozott volna fel:

"azt kívánjuk Kínának, hogy folytassa azt a politikát, amivel fantasztikus sikereket ért el az elmúlt évtizedben. Mi magyarok megemeljük a kalapunkat az előtt a fantasztikus teljesítmény előtt, amellyel emberek százmillióit sikerült a jobb élet irányába vezetni és reményt adni számukra a jövőt illetően".

Meg azt is mondta, hogy "örül, hogy egy olyan állam miniszterelnökét fogadhatta, amely nemcsak saját népének fejlődését mozdította elő az utóbbi években, hanem teljesítményével a globális jóléthez is nagyszerű módon járult hozzá".

Amikor rákérdeztek az ideológiai kérdésekre, Orbán azt mondta, hogy "abban értettünk egyet, hogy tiszteletben tartjuk egymás politikáját, és ez jelenti az elvi alapját az együttműködésünknek".

A kínai miniszterelnök innen Londonba és Berlinbe utazott, mindkét helyen szóba kerültek az emberi jogi problémák. És az üzlet is, természetesen. Nem véletlen, hogy akkor helyezték szabadlábra a Szaharov-díjjal kitüntetett ellenzéki Hu Csiát, amikor a kínai miniszterelnök Budapestről Londonba repült. 

Putyin

Ideológiai és emberi jogi kérdések, másik ország lerohanása nem árnyékolják be a kezdetben hűvösen induló, majd szoros szövetséggé vált Orbán-Putyin viszonyt sem. 2013-ban, vagyis a paksi bővítésről szóló megállapodás előtt egy évvel Putyin például megköszönte, hogy a Városligetben sétányt neveztek el Lev Tolsztoj világhírű orosz íróról. „Ez is azt mutatja, hogy a kapcsolataink egészen másképp alakulnak jelenleg, mint az utóbbi tíz évben. Átláthatóbbakká válnak, baráti és pragmatikus jelleget öltenek” – idézte akkor az MTI az orosz elnököt. Pedig ő Gyurcsány Ferenccel is baráti kapcsolatot ápolt. 

Orbán úgy válaszolt, hogy Magyarország mindig is egy nagy nemzetként tekintett Oroszországra, amelynek nagy jövője van. A rendszeressé vált találkozókon Orbán nem szokta jelezni azt a máshol hangoztatott igényét, hogy azért szeretné, ha Magyarország és Oroszország között mindig lenne egy másik állam. És akár a lengyel és litván barátságot is beáldozza, ha üzletről van szó.

Nem oktatunk ki senkit emberi jogokból, üzletelni megyünk

Az arab világgal való üzletekben sem finnyáskodunk, nem kellemetlenkedünk, elég ide egyetlen idézet, Orbán mondta Szaúd-Arábiában 2014 tavaszán

"Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat".

Aztán, hogy ebből mi lesz, az Orbán szerint már az üzletemberek dolga. Itt például a kinyitott kazah kapukról beszélt:

Egyelőre nem igazolják a gazdasági adatok a hízelkedést a diktátorok felé.

Az persze jó hír, hogy azok a keletiek, akik valóban nagy pénzeket fektetnek be Magyarországon, mint a japánok vagy a dél-koreaiak, nem igénylik annyira a személyi kultuszt idéző lelkes szavakat. Amikor ezekben az országokban járt Orbán, a kötelező köröket nem lépte túl, ahogy Indiában sem. Bár persze akár meg is sértődhetnek, hogy nekik nem jár az, ami a kínaiaknak, kazahoknak vagy azerieknek.

A jóléti intézkedésekkel emberi jogokat korlátozó diktátorok száma keleten is véges, olyanból van még néhány, aki inkább csak az emberi jogokat korlátozza, de pénze, olaja és gáza sincs. Csóróbb diktátorokkal viszont nem haverkodik Orbán, így - bár alacsonyabb szinten oda is nyitottunk - Türkmenisztánba nem ment. Észak-Koreáról pláne nincs szó.

Viszont most meghirdettük a déli nyitást. Ott szintén vannak pénzes, de nagyon kellemetlen diktátorok. Mubarakkal annak idején befürdött Orbán, amikor 2011 januárban Egyiptomban járt, hogy a gazdasági együttműködésről tárgyaljon "a térség stabilitásában kulcsszerepet játszó országban", pont aznap kezdődtek a végül a rendszert elsöprő tüntetések. Azóta Orbán nem járt a környéken. 

A déli nyitás első bejelentett üzlete éppen Afrika egyik legundorítóbb diktatúrjával jött össze. Számos másik ország van, mint Angola, ahol sok olaj és pénz is van, ilyen Egyenlítői Guinea is, ott sem kell finnyásnak lenni az ország vezetőjével, ahogy Gabonban sem. Orbán jövőre tervezett déli útjainak célpontjai egyelőre nem ismertek.