Az ukránok pénzt és fegyvert akarnak, de az EU pénzt is csak feltételekkel adna

Az orosz-ukrán háború (vagy mi) kitörése óta először tartanak csúcstalálkozót az EU és Ukrajna vezetői. A hétfői kijevi csúcs nem ígérkezik zökkenőmentesnek, már csak a felek egymástól jelentősen eltérő célrendszere miatt sem.

Mit akarnak az ukránok?

Ukrajna az elmúlt hetekben egyértelművé tette, hogy az eddiginél sokkal aktívabb támogatást vár az EU-tól az oroszokkal vívott háborújában. Ukrajna

  • egyrészt EU-s békefenntartókat szeretne telepíttetni a kelet-ukrajnai lázadók és az ukrán kormányerők közti ütközőzónába;
  • másrészt az eddigi, jellegükben inkább humanitárius segélyek helyett rendes katonai segélyt, magyarán fegyvereket.

Minimális célként pedig az Oroszországgal szembeni EU-szankciók meghosszabbítását várják.

Mit akar ezzel szemben az EU?

Az eddigieknél intenzívebben beavatkozni biztosan nem. Az EU-s békefenntartó alakulatnak még az ötletétől is frászt kapnak, ennek felállítására gyakorlatilag semmi esély nincs – bár az Európai Tanács elnöke, a lengyel Donald Tusk diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy „ezek az érzések természetesen változhatnak”. A fegyverszállítás kérdésében már megosztottabbak a tagországok: Lengyelország és a balti államok, illetve Nagy-Britannia régóta pártolják az ötletet, de az EU igazi nagyhatalmai, Németország és Franciaország mereven ellenzik.

A szankciók kérdése is megosztó. Oroszország barátai – Görögország, Szlovákia és Magyarország – nyíltabban-burkoltabban, de mind jelezték már, hogy a szankciók szerintük többet ártanak Európának, mint Oroszországnak.

Ráadásul az EU az új kijevi rezsim eddigi teljesítményével sem teljesen elégedett: az eddigieknél mélyrehatóbb gazdasági reformokat várnak a háború kezdete óta kizárólag a nyugati hitelekből élő országtól. Jelzésértékű, hogy az EU-ukrán csúcs utánra szervezett donorkonferenciát időközben átnevezték „Támogasd Ukrajnát” fórummá – vagyis ezen inkább önkéntes felajánlásokról lesz már szó, nem szabályozott, feltételekhez kötött támogatási programokról, mint eddig.

Azt, hogy az EU számára melyik a fontosabb téma, azt a külügyminiszter, Federica Mogherini vasárnapi közleménye is jelzi, amit az ukrán külügyminiszterrel, Pavlo Klimkinnel folytatott telefonbeszélgetése után adott ki. Eszerint

„megtárgyaltuk a napirenden lévő ügyeket, köztük a folyamatban lévő reformokat és a kelet-ukrajnai helyzetet”.

Lecsapnak az oligarchákra

Hogy valamit tenniük kell, azt már az ukrán vezetők is érzik. Így Porosenko elnök, aki szombaton arról beszélt, hogy országa tiszteletben tartja a minszki békeszerződést, és nem célja a kelet-ukrajnai területek fegyveres felszabadítása, most éppen harcot hirdetett az ország oligarchái ellen – amit kicsit pikánssá tesz, hogy ő is egy közülük.

A keménykedést kiváltó ok a múlt heti kijevi bányásztüntetés volt, amiről a Janukovics bukásához vezető tüntetéssorozat főszervezőjének tartott, újságíróból időközben parlamenti képviselővé lett Musztafa Najem azt állítja, hogy a birtokában levő dokumentumok alapján azt a legnagyobb ukrán oligarcha, Rinat Ahmetov energiaholdingja, a DTEK szervezte, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra vagyona védelmében.

Ezt a vagyont ugyan az elmúlt 25 évben egyenletesen halmozta fel, de az elűzött Janukovics elnök idejében, az államfő támogatásával sikerült teljes egészében felvásárolnia az ország legnagyobb energiatermelő cégét, a Dnyiproenergót – az ukrán ügyészség most ezt a privatizációt kezdte vizsgálni, abból a feltételezésből kiindulva, hogy Ahmetov jelentősen áron alúl szerezte meg.

Az új ukrán vezetés másik fontos gesztusa a gázpiac liberalizációja volt, ami szintén súlyos csapás az ország oligarcháira.

Mármint a pillanatnyilag létező oligarchákra, mert hasonló oligarchaellenes kampány már a 2004-es narancsos forradalom után is volt, de akkor a visszaállamosítási-újraprivatizációs kör eredménye csak a piac újrafelosztása lett.

És mit gondol mindeközben Oroszország?

Oroszországot nem nagyon érdekli ez az egész. A hétvégén sugároztak az orosz állami tévében egy portréfilmet Putyin elnökről, amiben ő újra megismételte, hogy

a Krím elfoglalásával csak egy nagy történelmi igazságtalanságot orvosoltak.

Az orosz hadsereg hathatós támogatását élvező szakadárok pedig a hétvégén a leghevesebb támadást indították a második minszki tűzszünet aláírása óta a stratégiai fontosságú azovi-tengeri kikötőváros, Mariupol ellen. Az EBESZ megfigyelőinek jelentése szerint vasárnap hevesen bombázták Sirokinét, 20 kilométerre keletre Mariupoltól. (Címlapkép: AFP PHOTO/OLEKSANDR RATUSHNIAK)