Valami történhetett kedden Szocsiban, csak még nem teljesen világos, hogy mi.

Több mint egy év ellenségeskedés után egész jó hangulatban tárgyalt egymással Vlagyimir Putyin orosz elnök és John Kerry amerikai külügyminiszter. Ugyan az összes hírügynökség minden beszámolójában benne van „az áttörés nem történt” kitétel, mégis sok jel utal arra, hogy valami komoly dolog mégiscsak történt, legfeljebb még nincs véglegesítve, vagy nincs itt az ideje a bejelentésének.

Talán a legfontosabb jel, hogy Putyin kedden négy órát tárgyalt Kerryvel. Ez azért igazán fontos, mert hétfő éjszaka az oroszok még azt mondták, hogy egyáltalán nem biztos, hogy létrejön a találkozó, minden attól függ, hogy kedd délelőtt John Kerry mire jut Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Valamire biztos jutottak, ha utána az elnök is fogadta az amerikai diplomácia fejét. Eddig annyira hűvös volt a két ország között a viszony, hogy Kerry és Lavrov nem is találkoztak négyszemközt egymással az ukrajnai háború kitörése óta. Utoljára tavaly januárban ültek le egymással. (Akkor John két hülye formájú idahoi krumplit ajándékozott Szergejnek, aki most egy szakajtó burgonyával viszonozta ezt. Ezzel szimbolikusan jelezték, hogy most már legalább olyan jóban vannak, mint az ukrán háború kitörése előtt voltak.)

A sok beszéd önmagában nem garancia arra, hogy meg is egyeztek valamiben, de a sajtótájékoztatók és a két oldal szivárogtatásai mind arról szóltak, hogy a megbeszélés előremutató volt. Még a nyáron Ausztráliában Angela Merkel is hosszú órákon keresztül, állítólag egy teljes éjszakát tárgyalt végig Putyinnal, csakhogy akkor látszott, hogy semmire se jutottak. Putyin másnap a tervezettnél korábban elhagyta a nemzetközi csúcstalálkozót, Merkel pedig egy elég éles hangú sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy Putyin szerinte egy másik világban él.

Ehhez képest most Kerry megköszönte Puytinnak, hogy őszintén és részletesen feltárta az orosz álláspontot a világ dolgait illetően. Azt is mondta, hogy fontos fordulópont jöhet, mostanában eldőlhet, hogy lesz-e béke Ukrajnában. Az USA-t egy éve következetesen támadó orosz állami sajtó pedig meglepő engedékenységgel számolt be arról, hogy eljött az ideje, hogy a két nagyhatalom egyenlő felekként egyeztessen a világ fontos dolgairól.

A Krím sorsa bevégeztetett

Talán a legfeltűnőbb nyilvános bejelentés az volt, amikor John Kerry rendre utasította Petro Porosenko ukrán elnököt, miközben orosz földön Lavrov mellett állt egy sajtótájékoztatón. Egy újságíró arról kérdezte, hogy mit szól ahhoz, hogy Porosenko bejelentette, hogy vissza akarja foglalni a donyecki repülőteret. Erre Kerry igen élesen azt mondta, hogy jobb lenne, ha Porosenko kétszer is meggondolná, mielőtt ilyet tesz, mert ez a békefolyamat aláásását jelentené. Lavrov pedig nem győzött egyetérteni amerikai kollégájával.

Az is rendkívül figyelemreméltó, hogy Kerry azt mondta, hogy abban az esetben, ha a minszki tűzszüneti feltételek teljesülnek, akkor vissza lehet vonni az Oroszország elleni amerikai és európai szankciókat.

Ez arra utal, hogy az USA elfogadta a Krím orosz megszállását.

A szankciók első körét ugyanis még 2014 márciusában, a donyecki háború kitörése előtt kezdeményezte Washington, a Krím orosz annektálása elleni tiltakozásul. Most viszont egyetlen szó sem esett a tárgyalás utáni sajtótájékoztatókon a Krímről. Porosenko viszont éppen a múlt héten erősítette meg, hogy Ukrajna nem fog soha belenyugodni a Krím elvesztésébe.

A minszki fegyverszünet lényegében elismeri a status quót, vagyis azt, hogy a szakadárok ellenőrizte terület elszakadt Ukrajnától. Ha a szankciók visszavonásának amerikai feltétele nem Ukrajna területi integritásának visszaállítása, hanem csak a harcok befejezése a mostani frontvonal mentén, akkor ezzel nagy engedményt adtak az oroszoknak. Úgy tűnik, mintha Washington el tudná fogadni, hogy Donyeck és Lugansznk nagyobbik részét leválasszák Ukrajnáról.

Mariupol azért még maradhat?

A minszki tűzszünetet egyébként nem tartják be. Közel száz ukrán katona halt meg a február 11-i megállapodás óta az ukrán kormány szerint (és ebben nincs benne a debalcevei ostrom áldozatainak száma), a szeparatisták veszteségei nem ismertek. Több mint két tucat falvat foglaltak el azóta a szakadárok, illetve a fegyverszünet aláírása utáni napokban űzték ki az ukrán hadsereget Debalceve városából. Az utóbbi hetekben pedig Mariupol környékén voltak élénkek az összecsapások. Porosenko szerdán Berlinben tárgyalt, ahol azt mondta, hogy a minszki tűzszünet csak pszeudo-tűzszünet, és az oroszok egyértelműen Mariupol elfoglalására készülnek. Az Azovi-tengernél lévő város azért fontos, mert elfoglalásával közvetlen szárazföldi kapcsolat jöhetne létre Oroszország és a Krím között, illetve a Krímet egyesíteni lehetne a szakadár területekkel is.

A Mariupol körüli orosz – szakadár csapatösszevonásokról a NATO is beszámolt áprilisban. Kerry viszont nem beszélt erről sem. Nagy kérdés, hogy mire jutottak ebben az ügyben Szocsiban.

Putyin a főtisztjeihez, Kerry a NATO-hoz fordult

A találkozó utáni nap Putyin Szocsiban maradt, és az orosz hadsereg főtisztjeivel és a fegyvergyárak vezetőivel találkozott. Nem derült ki, hogy a megbeszélésen miről volt szó, de nem lenne meglepő, ha előadta volna, hogy mit tervez most Ukrajnával.

Kerry pedig Törökországba utazott, ahol a NATO-tagállamok külügyminiszterei gyűltek össze. Kerry zárt ajtók mögött tájékoztatta őket, hogy mi volt Szocsiban, vendégként ott volt az ukrán külügyminiszter is. A horvát külügyminiszter a megbeszélés után azt nyilatkozta egy zágrábi lapnak, hogy az volt a benyomása, hogy Kerry és Putyin találkozója után van rá remény, hogy oldódjon a feszültség Ukrajnában.

A NATO-külügyminiszterek tanácskozásán egyébként is kevésbé volt hidegháborús hangulat, mint a szeptemberi NATO-csúcson Walesben. Akkor gyors reagálású európai NATO-erők telepítéséről, a kelet-európai országokban csapatösszevonásokról döntöttek, és kifejezetten az oroszokkal szembeni kardcsörtetés határozta meg a hangulatot. Most hangsúlyosabb volt a béke lehetőségeinek taglalása. A külügyminiszterek felszólították Oroszországot, hogy tegyen meg mindent a minszki tűzszünet maradéktalan érvényesítéséért.

Amennyiben született valamiféle alku Kerry és Putyin között, akkor azt jó eséllyel Angela Merkel német kancellárnak kellett lenyomnia szerdán Berlinben Petro Porosenko ukrán elnök torkán. Ilyesmiről nyilvánosan nem volt szó, hanem a minszki megállapodás érvényesítését hangsúlyozta Merkel is. Megígérte továbbá, hogy Ukrajna számíthat Németország gazdasági támogatására is.

Márciusban még arról volt szó, hogy az USA újabb szankciókat akar Oroszországgal szemben, és az is felmerült, hogy fegyvereket is szállítsanak Ukrajnának. Ahhoz képest a mostani retorika mindenképpen sokkal puhább amerikai részről. Az orosz kormány emberei is pozitív fordulatról beszéltek ezen a héten a két ország viszonyában. Ez is arra utal, hogy valamiben megállapodhattak közben.

Teljes nagy kibékülésről persze aligha van szó. Például miközben Kerry és Putyin beszélgettek, addig Amos Hochstein, Kerry energetikai különmegbízottja Athénban arról győzködte Ciprasz miniszterelnököt, hogy ne építse meg az oroszok által forszírozott gázvezetéket, amit a Déli Áramlat helyett akarnak. Bulgária pedig csapatokat vont össze a macedón határon, ahol az oroszbarát kormány megbuktatására hívott össze szombatra hatalmas tüntetés a nyugatbarát ellenzék. Május első két hetében pedig amerikai katonákkal közösen gyakorlatozott a grúz hadsereg, a norvég haditengerészet és az észt hadsereg is. Mindhárom hadgyakorlatot az orosz határ közelében rendezték meg. Van bőven tehát friss fejlemény az új hidegháborúban, de a hangsúlyok érezhetően változtak ezen a héten.