Amúgy miért ne tehetné lakhatóvá a Marsot épp három ománi kislány?

„Régóta zavart, hogy mennyi energiát veszteget el egy-egy jármű, amikor fékez.”

„Szerettem volna kifejleszteni valamilyen kicsi eszközt, ami rövid idő alatt megmondja, van-e valamilyen drog az ember italában, és az ital a teszt után is fogyasztható marad.”

„Olcsó és egyszerű, mindenki számára elérhető vízi járművet akartam csinálni.”

„Ha tudjuk, hogy a Marson van víz, akkor miért nem küldünk fel egy eszközt, ami megtisztítja azt a vizet, mire az emberek is felérnek a Marsra?”

„Túl sok vizet pazarolnak a háztartások, és azt hisszük, hogy a vízzel takarékoskodni csak mindenféle drága technológia beszerzésével lehet.”

„Borneó nyugati részén az ivóvizet többnyire a Mandor folyó adja. Csak az a baj, hogy ez a víz az aranybányászat miatt fémionokkal szennyezett, a tisztítása pedig drága. Azt gondoltuk, kell legyen valamilyen olcsóbb módja is a víz megtisztításának.”

„Az autók motorjában termelt energiának csak 30 százalékát használjuk fel, a többi fölösleges hőenergiaként kerül a kipufogócsőbe. Szerintem ez pazarlás, valamit muszáj csinálni, hogy ez a hő is felhasználható legyen.”

Ezekkel a mondatokkal vezetik fel az Intel ISEF döntős versenyzői a projektjeik bemutatását. A világ legnagyobb, középiskolásoknak szóló tudományos vetélkedőjén idén is 70 ország több mint 1700 fiatalja versenyez a 75 ezer dolláros fődíjért, a 20 kategória díjaiért és a különdíjakért. Nemcsak pénzt nyerhetnek, a versenyen több amerikai egyetem, kutatócég és vállalkozás is képviselteti magát, az egyetemek ösztöndíjasokat, a kutatócégek munkatársakat, a vállalkozások alkalmazottakat keresnek a fiatalok között. És azért az sem utolsó dolog, hogy az Intel ISEF eddigi résztvevői közül heten kaptak már Nobel-díjat.

Az Intel az elmúlt évtizedben több mint 1 milliárd dollárt költött világszerte oktatásfejlesztésre, tanárok képzésére, tanulmányi versenyekre és ösztöndíjprogramokra. A cég ilyen programjainak csúcspontja az évente, Los Angeles, Phoenix és Pittsburgh között váltakozva megrendezett ISEF. A verseny 1950 óta létezik, azóta folyamatosan nő a résztvevők köre. Idén már annyi projekt jutott ki, hogy a kiállítás 5 napja nem is elegendő arra, hogy mindent behatóan tanulmányozni lehessen. Már a zsűri sem próbálkozik ezzel, minden szakember elsősorban a saját kategóriájáért felel.

Az Intel ISEF egyik kiállítóterme Pittsburghben. (Fotó: Carolyn Tiernan)

A legtöbb versenyző általában amerikai. Nemcsak azért, mert az Egyesült Államokban rengeteget költenek az innovációra, de azért is, mert ők államonként képviseltetik magukat a versenyen. De általában Brazília és Kína is sok diákot tud kiküldeni. Magyarországot hagyományosan egy diák képviseli, idén ez a vajdasági Rozsnyik Szabolcs, akiről itt írtunk bővebben.

A versenyzők létszáma közötti különbség leginkább abból fakad, hogy az egyes országok nem ugyanannyit hajlandóak költeni a kijutásra. A versenyt finanszírozó Intel országonként egy projektet támogat, de Brazília, Oroszország, Kína, az Egyesült Államok, Németország, Mexikó, India vagy Japán hagyományosan sokkal több pályamunkát és diákot küld. Ezek az országok a versenyhez sem eredményközpontú szemlélettel állnak, figyelembe veszik azt is, hogy az ISEF akkor is óriási pluszt ad a kijutott diákok későbbi előmeneteléhez és a kutatási eredményeikhez, ha épp nem kap semmilyen díjat a munkájuk.

A fiatalok többsége nem is versenyként, inkább valamilyen találkozóként fogja fel a versenyt, barátkoznak, címet és kitűzőket cserélgetnek. Figyelik egymás munkáit is, a standjaikhoz tévedő újságírókat és érdeklődőket örömmel igazítják útba a nekik is tetsző többi projekt felé, és általában rá is éreznek, kinek mik az igényei: a nagyon fiatal érdeklődőket látványos standok, drónok, műholrak, robotok és művégtagok irányába küldik, az újságírókat meg azokhoz a versenytársakhoz, akiket esélyesnek éreznek valamilyen díjra.

indonéz

„Újságíró vagy? Nézd meg az ománi lányokat a marsi víztisztítóval! Itt jobbra, aztán két sorral lentebb, középtájon.”

Ezt két indonéziai diák mondta, pedig a 17 éves Hansen Hartono és az egy évvel idősebb Shinta Dewi projektje sem rossz: ők préselt cukornádból előállított aktív szénnel szűrtek vizet, így megtisztítva azt a fémion-szennyeződéstől. Nekik ez már csak a lakhelyük miatt is nagyon fontos projekt, Nyugat-Borneó lakosainak jelentős része a mai napig kénytelen az egészségügyi határértékeket meghaladóan szennyezett vizet inni. A találmányuk megoldaná ezt a problémát.

A 16 éves orosz Anasztaszija Voszkobojnyikova magyarázza az amerikai érdeklődőknek, hogyan kellene biztonságosabb gátakat tervezni.

A három, 16 éves ománi lány, Sáma Szalam Altúbi, Luzsain Yakub Alruqaisi és Soúd Szaif Alamri önműködő víztisztító-rendszert terveztek a Marsra. Csak le kell tenni ott, ahol a szondák szerint jég van a bolygón, és mire az emberek odaérnek, iható víz várja majd őket. A rendszerük 20 perc alatt tisztít meg 2 liter vizet.

„Nem tanultunk az iskolában a Marsról szinte semmit, az interneten szedtük össze az információkat. De mikor előálltunk a terveinkkel az iskolában, elkezdtek támogatni bennünket a tanárok is. Azóta leteszteltük a rendszert, és írtunk a NASA-nak is, hogy nézzék meg, mit csináltunk, de nem kaptunk érdemi választ.”

A versenyen ez a probléma is megoldódott: a NASA több kutatója is végignézte a kiállítást, így a lányokkal is beszéltek, sőt ők kapták meg az amerikai űrügynökség egyik különdíját is, amivel 1000 dollár is jár. Talán a NASA vevő lesz a lányok terveire is, ráadásul a víztisztítás után a bolygó levegőjét tisztítaná meg az ománi csapat.

Három amerikai diák mutatja be újfajta szuperkondenzátorukat.

Az űrkutatással kapcsolatos projektek közül rengeteg gyereknek tetszett a 15 éves Dana Yahia Arabiyat űrszemét-szedő műholdjának terve is, ő egy műhold prototípust eszelt ki, ami az űrbéli küldetések idején meg tud tisztítani és védeni egy kisebb területet, ahol az akció épp zajlik.

Szintén jordániai a 14 éves Iszmail Mohammad Aalramadani, aki egy generátort tervezett, ami az autókban kárba menő hőből csinál elektromos áramot. Azt mondja, eddig 3 prototípust készített, és folyamatosan növelni tudta a hatékonyságot. Egy mobilt például már fel tud tölteni az autó hőenergiájából nyert elektromossággal, de a fiú fő célja az lenne, hogy az úton egy autóból kivehető akkumulátort töltene a generátora, amit aztán máshol, akár egy háztartási gép üzemeltetése során, használni lehet.

Iszmail Mohammad Aalramadani

Hogy egy mai autóban mennyi energia megy veszendőbe, más versenyzőket is zavart. A 17 éves kínai Hsziang-Zsu Kong olyan mágneses féket készített, ami fékezéskor fogaskerekekkel felhúzza magát, így raktározza el az autó fékezés előtt lendületét. Induláskor ez kioldódik, így segít a motornak, ami ezáltal kevesebb üzemanyagot fogyaszt az autó megmozdításához. A rendszer még ABS-kompatibilis is, ezen kívül használható vonatokon, villamosokon, sőt bizonyos módosításokkal hajókon is.

Hsziang-Zsu Kong

Ezeknél persze vannak a versenyen jóval hétköznapibb ötletek is, két Hong Kong-i fiú például antibakteriális ajtókilincset tervezett. Ez tulajdonképpen egy különleges műanyagból készült fogó, ami megtisztítja magát a fogdosástól ráragadt baktériumoktól. Gyakran és sokak által használt fogantyúkhoz, kapaszkodókhoz és kilincsekhez ajánlják az egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében.

Két makaói lány házi vízvisszaforgató-rendszert tervezett. Azt mondják, ezt bárki meg tudja csinálni az otthonában akármikor, a rendszer tervezésekor ugyanis azt tartották szem előtt, hogy minél olcsóbban, minél hétköznapibb eszközökkel, minél több vizet spórolhassanak meg.

A makaói vízvisszaforgató projekt és egyik gazdája.

Egy osztrák lány csak egy kis eszközt akart, amivel bárki, bármikor egyszerűen és gyorsan tesztelheti a diszkóban, hogy tettek-e valamit az italába. Meg is csinálta.

Két nigériai fiú azt szerette volna megoldani, hogy egy sima biciklivel minél kevesebb átalakítással át lehessen biciklizni egy folyón is. Megcsinálták.

Egy kanadai lány olyan bögrét tervezett, amit forró itallal megtöltve a bögre tölteni tudja a mobilunkat, míg várunk az ital kihűlésére.

A 17 éves kanadai Ann Makosinski magyaráz a mobiltöltő bögréiről.

Volt, aki csak arra volt kíváncsi, jobb szülővé tesz-e a kutyatulajdonlás. Csinált is egy felmérését, több ezer fős mintán, és arra jutott, hogy igen: a kutyatulajdonlás számos olyan tulajdonságot erősít az emberben, amik a gyerekvállaláshoz elengedhetetlenek.

Voltak, akik újfajta rákgyógyszereket hoztak a versenyre. Voltak, akik új AIDS-tesztekkel kísérleteztek, Voltak, akik drónt, műholdat, pókrobotot, soha fel nem boruló kerekesszéket, időseket segítő robotot, ütközésálló biciklit, erősebb napelemet, egészségkímélő porszívót vagy biztonságosabb gátakat terveztek.

Isabella Innerebner és partydrogtesztje Ausztriából

A csütörtöki nyílt napon pedig elképesztően sok érdeklődő érkezett a versenyre, nemcsak Pittsburghből, de még Pennsylvania államon kívülről is. Iskolás csoportok és családok tolakodtak a standok között, 8-10 éves amerikai gyerekek érdeklődtek a projektgazdák dolgai iránt. Egy pittsburgh-i apuka így foglalta össze, miért hozta ki két kisgyerekét:

„Muszáj megtanítani a gyerekeknek, hogy a tudomány és az innováció menő és fontos is. Aztán meg amíg ők tanulnak, én felvidulok: akármikor járok ilyen kiállításokon, mindig megnyugszom, hogy ezek a gyerekek remekül kézben tartják majd ennek a bolygónak a jövőjét.”

A vízen is használható bicikli és nigériai gazdája.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.