Csak néhány hete, hogy Írország a világon elsőként népszavazással döntött arról, lehetővé teszi az azonos neműek házasságkötését. A világ ünnepelt, és mi is örömmel olvastuk, hogy mennyire jófejek már az írek, milyen elfogadók, és hogy az ír népszavazás katalizátora lett többek között a németországi melegjogi küzdelemnek is: a német szövetségi parlament, a Bundesrat épp tegnap biztosította támogatásáról a melegházasság ügyét.

Nem tudtuk elhessegetni a gondolatot, hogy a jófej Írországban eközben a világ egyik legszigorúbb abortusz-törvénye van hatályban, amely csak azt a nőt tekinti krízisterhesnek, aki számára már egyértelműen életveszélyt jelent a magzata kihordása. Ezt a helyzetet két orvos egybehangzó szakvéleménye alapján ismerik csak el. Az sem számít, ha nemi erőszak eredménye volt a fogantatás, vagy hogy már elhalt a magzat. Ezt a szabályozást még két éve sincs, hogy elfogadta el a törvényhozás, a teljes tiltáson heves viták és tömegdemonstrációk közepette enyhítve. Az Amnesty International friss jelentése szerint az abortusztörvényen való "lazítás" ellenére miatt a krízisterhes nők és a lányok továbbra is életveszélyben vannak az országban. A terhességmegszakítást kérvényező nőkre még mindig úgy tekintenek az emberek Írországban, mintha bűnözők lennének, állítják.

Ez csak egy példa arra, hogy

A homoszexualitás elfogadása, a melegek jogainak elismerése bámulatosan és örvendetesen gyors haladást mutat világszerte. Nem így a nőügy.

Az egy dolog, hogy míg a nőjogi szervezetek sokhelyütt megfeszülnek, hogy kvótákkal több nőt juttassanak a döntéshozó testületekbe, addig a meleg férfiak köszönik, sokhelyütt már megszerezték már a társadalmi arányuknak megfelelő képviseletet nem csak a gazdasági életben, de a politikában is. Nagy Britanniában például alaposan túl is teljesítették, míg a nők aránya a nagy ünneplés közepette sem éri el a frissen megválasztott parlamenti alsóházban a 30 százalékot.

Van néhány ország, ahol különösen nagy a kontraszt: a melegek házasodhatnak és gyereket fogadhatnak örökbe, de az egyik legelemibb, nők életét védő jog, a minden nő számára elérhető biztonságos és legális terhességmegszakítás kapcsán nemhogy előrelépés nincsen, de egyre nagyobb veszélynek teszik ki a krízisterhes nőket.

Nem Írország az egyetlen olyan hely, ahol hasonló kettősség, vagy még inkább ellentmondás figyelhető meg a LGBTQ emberek és a nők alapvető szabadságjogainak elismerése és érvényesülése között.

• A katolikus Máltán nem hogy teljes, kivételekes eseteket sem ismerő abortusztilalom van, és mindennek tetejébe a sürgősségi fogamzásgátlás sem elérhető. Ugyanakkor Málta a tavalyi, egyhangú törvényhozói döntés óta egyenlőnek ismeri el a homoszexuális élettársi viszonyt a hagyományos házassággal és lehetővé teszik az azonos nemű pároknak, hogy gyereket fogadhassanak örökbe.

• A szintén katolikus Spanyolországban folyamatos közéleti viták és tömegeket utcára vivő viták tárgya, hogy szigorítsák-e a jelenlegi magyar szabályozáshoz hasonló abortusztörvényt, vagy sem. (A napokban kiderült, korábbi választási ígéretének megfelelően újra nekifut a néppárti kormány kérdésnek.) Ehhez képest a melegek jogainak terén az írhez hasonló liberális felfogás érvényesül: házasodhatnak, sőt örökbe is fogadhatnak az azonos nemű párok.

• Argentínában, a pápa szülőhazájában is házasodhatnak az azonos neműek, örökbe is fogadhatnak párként, ezzel szemben az abortuszt, ahogyan Írországban, csakis nemi erőszak, vagy a nő életveszélyes állapota esetén engedélyezik. Becslések szerint évente félmillió argentín nő végeztet illegálisan terhességmegszakítást, és az országban az anyai halálozások közel harmada az ilyen kontár és hiányos higiéniai körülmények között végzett abortuszok miatt következik be.

• Az Egyesült Államok ugyan nem katolikus ország, de az emberek többsége hívő embernek tartja magát, és heves viták dúlnak a választáspárti és az "életpárti" szervezetek között. Mindeközben már 37 államban legális az azonos neműek házasságkötése, és hamarosan megszülethet a Legfelsőbb Bíróság támogató döntése is az ügyben. Arról kevesebbet hallani, hogy egyre több államban szigorítják, a legnagyobb és legnépesebb államban, Texasban pedig afelé haladnak, hogy gyakorlatilag ellehetlenítsék a szegényebb és vidéki nők számára a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést.

Miért olyan nehéz támogatni és elismerni a nőket?

A konzervatívok ahogyan itthon, úgy máshol is az alapvető családi értékeket, a hagyományos, patriarchális családmodellt fenyegető végveszélyként tekinthetnének a melegjogokra és a női emancipációra egyaránt, de láthatjátok, jópár országban a kép árnyaltabb. A szintén alapvető emberi jogokat képviselő LGBTQ mozgalom bár jóval később indult, sokhelyütt mára jóval sikeresebb lett a feminizmusnál.

A nők egyenlőségéért folytatott küzdelem sokkal lassabban és nehézkesebben halad, nagyobb ellenállásba ütközik, mint a melegjogi kérdésekben való előrelépés. Miért?

Tény, hogy korántsem minden nő támogatja a nők egyenlőségét. Láthattátok elégszer, hogy igen könnyű népszerűséget és elismerést szerezni azzal, ha nő létére valaki a nők ellen szól, vagy egyszerűen letagadja, hogy a nőket bárhol is hátrányos megkülönböztetés érné. LGBTQ embert viszont ritkán hallani a melegjogok ellen beszélni. Ráadásul az LGBTQ stb. embereknek nem valamilyen cselekvést, vagy választáshoz való jogot kellett elfogadtatniuk a többségi társadalommal, hanem azt, hogy ők bizony így születtek, ezzel nincs mit tenni, ők így önazonosak. A döntési szabadságot kérő, és ennek jegyében "botrányosan viselkedő", szabadon szoptatni, vagy otthon szülni akaró anyák, a családon belüli erőszak ellen küzdő nőszervezetek, vagy a döntéshozó testületekben a női kvóta bevezetése mellett érvelőkkel szemben elfogadásról és szerelemről beszélnek a melegházasság elfogadtatásáért, vagy a gyerekek örökbefogadásáért folytatott küzdelmük során. És úgy tűnik, ez egy jóval hatékonyabb stratégia.

Ahogy David Cameron brit miniszterelnök, a brit Konzervatív Párt vezetője írta büszkén a brit törvény elfogadása kapcsán, a házasság intézménye iránti tisztelet, a családi értékek, a hűség, a felelősségválallás a konzervatívoknak ismerősen és tetszetősen csengő szavak. Ezzel szemben nők egyenlőségének ügye nem egyszerűsíthető le ennyire. A terhesség megszakításához való jog pedig akárhogy is nézzük, egyáltalán nem könnyű kérdéseket feszegető, vagy pozitív érzelmeket keltő ügy.

Úgy tűnik, hogy a nőellenesség, vagy szexizmus felszámolása jóval hosszabb folyamat lesz, és több akadályba ütközik, mint a homofóbia leküzdése.

A saját teste, élete, maga és (már megszületett) gyermekei sorsáról felelősen döntő nő képe sokkal ellenszenvesebb minden vallásos és hagyománytisztelő társadalomban, mint azt elsőre gondolnánk, de jó példa a bántalmazás elől menekülő nő esete is, ahol szintén az első, a zsigeri (téves) reakció sokaknál, hogy az egész az áldozat hibája.

Sarkadi Zsolt írt itt arról nemrég, hogy a nők nehéz döntési helyzetbe kerülése zavart okoz az embereknek az igazságos világról alkotott képében. Amikor valaki annak ellenére kerül nehéz helyzetbe (és a társadalmi alapbeidegződéstől ti. "a gyerek jó dolog", eltérő döntésre kényszerül), hogy nem szolgált rá arra, hogy ez történjen vele, a többség ahelyett, hogy ezt elfogadná, őt hibáztatja. Ha nem így tenne, el kéne fogadnia, hogy bizony bárki kerülhet válaszút elé, és hogy bárkivel, még a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok, ők is szembesülhetnek nehéz döntésekkel. Akkor is, ha nem szolgáltak rá.

Az együttérzés. Nekünk nagyon úgy tűnik, hogy ennek megléte, vagy hiánya billentheti el a mérleg nyelvét, hogy az emberek többsége támogat, vagy ellenez valamit. És ha valamire, együttérzésre és támogatásra a nők meglehetősen ritkán találnak. Különösen, ha a testükről, vagy az anyaságról van szó.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?