Amerika a rend kedvéért most elnézi a jogtiprásokat

Az, hogy sikerült kötni egy jó alkut az iráni atomprogram ellenőrzéséről, az Egyesült Államoknak megadta a lehetőséget, hogy elkezdjen tárgyalni a közel-keleti országokkal az elmúlt két évben eszméletlenül eldurvult helyzet kezeléséről. Most viszont már kevésbé válogathat a partnerek között.

  • Azóta sikerült megegyezni Törökországgal arról, hogy átengedje a légibázisait az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció gépeinek. Bár Törökország a légi erejét inkább a PKK észak-iraki és szíriai bázisai ellen veti be, de a mérsékeltebb szír lázadóknak Aleppó környékén nagy segítséget jelenthet, hogy a légi támogatást nem a távoli Bahreinből kell várniuk.
  • Vasárnap óta Egyiptom újra az USA stratégiai partnerének számít a térségben. Az Egyesült Államok látványosan elfordult Egyiptomtól, mikor 2013-ban a hadsereg - élén a jelenlegi elnökkel,  Abdel-Fattah el-Sziszi tábornokkal- megpuccsolta Mohamed Murszi elnököt, vérbe fojtotta a tüntetéseket, és tömegesen tartóztatta le az ellenzékieket. Ekkor megvonták Egyiptomtól azt az 1 milliárd dolláros támogatást, amit addig a hadsereg fejlesztésére adtak.
  • Igaz, hogy az emberi jogok és a demokrácia helyzete azóta egy fikarcnyival sem lett jobb Egyiptomban, ugyanúgy  el-Sziszi van hatalmon, de az Egyesült Államoknak ezeknél most valamivel fontosabb szempont, hogy itt eddig legalább nem szabadult el a polgárháborús káosz.

Valamit lépni kellett

Márpedig ma a Közel-Kelet sokkal rosszabbul néz ki, mint 2013-ban. Azóta Szíria és Irak jelentős részét elfoglalva az eddigieknél jóval szélsőségesebb Iszlám Állam kalifátust kiáltott ki, és egyszerre harcol a mérsékeltebb szír lázadók, a szír kormány, a szíriai kurdok, az iraki kormány, az iraki kurdok, úgy általában a józan ész és újabban Törökország ellen.

Ráadásul Törökországban újra polgárháborús helyzet alakult ki, mivel júliusban megszakadt a 2013 óta tartó békefolyamat a kormány és a Kurd Munkáspárt (PKK) között. Így a török kormány most bombázza a PKK állásait Törökországban, Irakban és Szíriában, míg a PKK török rendőröket öl meg és vezetékeket robbant fel Törökországban.

Líbiában továbbra sem működik az állam, hanem egyszerre ölik egymást milíciák, kormányerők, törzsek és az ott is megjelenő Iszlám Állam fiókszervezetei.

Jemenben március óta már 4 ezer civilt öltek meg- Fotó: AFP/ STR

Jemenben pedig teljesen elszabadult a  polgárháború, mikor márciusban a siíta lázadók megdöntötték a szunnita kormány. A siíta lázadók mögé Irán állt be, a szunnitákat pedig Szaúd-Arábia támogatja, a szaúdi légierő még bombázásokat is végrehajtott és szárazföldi egységeket is küldött oda. A helyzetet súlyosbítja, hogy ebbe a harcba beszállt az Al-Kaida is, amely egyszerre harcol a siíta felkelők és a szunnita kormányerők ellen is.

Néhány dolgot muszáj elnézni

Ebben a helyzetben nem mindegy az USA-nak, hogy marad-e olyan szereplő a térségben, aki ha nem is kormányoz túl demokratikusan, de legalább stabilan működteti az államot, és érdekében áll a terroristák megállítása is.

Ezért vasárnap John Kerry Kairóba utazott, hogy újrakezdje Egyiptommal a 2009 óta félbemaradt stratégiai párbeszédet. Pár nappal korábban az USA leszállított az egyiptomi hadseregnek nyolc darab F-16-os vadászgépet, de idén még adnak nekik harci helikoptereket, naszádokat és páncélozott járműveket is. Valamint újra fizetni fogják Egyiptomnak az évi 1,3 milliárd dolláros támogatást.

Ez azért is vált sürgetővé, mert már Egyiptomot is elkezdték fenyegetni a terroristák. Júniusban egy merényletben megölték a legfőbb ügyészt, és a Sínai-félszigeten pedig rendszeresen támadnak a rendőrökre és a katonákra az Iszlám Állammal szövetséges fegyveresek.

Ráadásul a megerősített Egyiptom egy Líbiába tervezett nyugati beavatkozásnál is fontos lehet. Ez pedig a migrációs nyomás miatt egyre gyakrabban felmerül az európai vezetők között.

Abdel-Fattah el-Sziszi elnök megtekinti a fegyvereket a Sínai-félszigeten - Fotó: AFP/Mohamed Abdelmoaty

A pénzcsap újranyitásáról szóló sajtótájékoztatón persze az amerikai külügyminiszter szóvá tette, hogy a gyülekezés- és szólásszabadság tiszteletben tartása és a politikai nézeteltérések békés rendezése nélkül a szélsőségesek ellen sem lehet sikeresen fellépni.

Ehhez az egyiptomi külügyminiszter, Sameh Shoukry úgy állt hozzá, hogy ők egyetlen újságírót sem tartóztattak le azért, mert a munkáját végezte, csak akkor, ha úgy gondolták, hogy köze van a terroristákhoz vagy más bűncselekményt követ el. Egyébként  el-Sziszi kormánya az elmúlt két évben közel 40 ezer emberről gondolta úgy.

Ezzel az amerikai és egyiptomi kapcsolatok nagyjából visszatértek az Arab Tavasz előtti keretek közé: az USA építheti a térség stabilitását Egyiptomra, de cserében nem igazán szól bele, hogyan biztosítja magának a kormány a hatalmat.

Irán ellenségei is rábólintottak az atommegállapodásra

Kerrynek hétfőn Dohában el kellett fogadtatnia a Perzsa-öböl menti államokkal is az Iránnal kötött megállapodást. Ez nem volt könnyű feladat, mivel ők a saját befolyásuk gyengülését látják abban, ha a megegyezést kihasználva Irán enyhítheti a nemzetközi elszigeteltségét, újra kapcsolatokat alakíthat ki a Nyugattal, ami még fontosabb szereplővé teheti a térségben. Ráadásul ezek a felek Jemenben közvetetten háborúznak is egymással.

Kerry az atommegállapodás elfogadásáért cserébe több fegyvert és titkosszolgálati együttműködést ajánlott a Kuvaitból,  Bahreinből, Katarból, az  Egyesült Arab Emírségekből, Ománból és Szaúd-Arábiából álló szunnita szövetségnek.

Így aztán ők is rábólintottak arra, hogy az iráni atomprogram sokkal kisebb problémát jelent a számukra, ha azt az USA is ellenőrzi, ami az Egyesült Államok felé is fontos üzenet, mivel Obamáéknak még el kell fogadtatniuk a megállapodást az egyelőre még bizonytalan Kongresszussal.

Szergej Lavrov orosz, John Kerry amerikai és Adel al-Jubeir szaúdi külügyminiszterek Dohában - Fotó: AFP/ Brendan Smialowski

Jonh Kerry tárgyalt az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval is, ami azért nagyon lényeges, mert ha az amerikaiak valóban létre akarnak hozni egy biztonsági zónát Észak-Szíriában, ahogy ezt a törökök kérték tőlük, akkor ott a szír felkelőket nem csak az Iszlám Államtól, hanem szír kormányerőktől is meg kell védeniük, ezért nem mindegy, hogy az oroszok továbbra is támogatják-e az Asszad-rezsimet.

Az oroszokkal való együttműködést is az nehezíti meg, mint az összes többi szereplővel: mindenki le szeretné győzni az Iszlám Államot, csak egy teljesen más szövetségi rendszerben. Mivel Oroszországnak az Asszad-rezsim az egyetlen partnere, akin keresztül befolyást tud gyakorolni a Közel-Keletre, ezért ők azt akarják elérni, hogy a térség szunnita államai sorakozzanak fel a szír kormány mögé a szélsőségesek elleni harcban. Lavrov követelte, hogy az USA hagyja abba a légicsapásokat és a lázadók támogatását.

Most fontosabb a stabilitás, mint a demokrácia

Az amerikai kormány az elmúlt egy hónapban elmozdult a korábbinál jóval pragmatikusabb irányba, hogy megállítsa a közel-keleti polgárháborúk továbbterjedését, de ennek vannak következményei.

A szankciók fokozatos feloldásával Irán tovább növelheti a befolyását, és nemzetközi szinten újra tárgyalóképessé teszi az ajatollah rendszerét, anélkül, hogy az különösebben konszolidálta volna magát.

Azzal, hogy a török légibázisokért cserébe az USA szabad kezet adott a törököknek a kurdok ellen, alaposan meg fogja változtatni az erőviszonyokat a szíriai polgárháborúban. Törökország elsősorban őket tekinti célpontnak és csak utánuk az Iszlám Államot. Az USA és a NATO többi tagállama azt is elnézi, hogy Erdogan elnök a kurdok elleni feszültség gerjesztésével akar támogatottságot szerezni a pártjának. A lépést a szíriai kurdok is árulásként élik meg, és már azzal fenyegetőznek, hogy Asszad oldalán folytatják tovább a háborút

Kurd katonák a szíriai Hasakehben - Fotó: AFP / Delil Souleiman

Az egyiptomi katonai együttműködés újraindításával pedig bebetonozták el-Sziszi elnök uralmát, és ezzel  az ország megint ott tart, mintha az Arab Tavasz meg sem történt volna.

Ezeket a lépésekkel az USA most megpróbál egyensúlyozni a térség erős emberei között.

Belátták, hogy most fontosabb, hogy működő államok maradjanak a térségben.

A következő időszakban majd eldől, hogy ez hozhat-e érdemi fordulatot az Iszlám Állam elleni háborúban.