Röszkétől délre, a kerítésen túl, megnyílt a délvidéki Calais

A miniszterelnök megmondta, hogy meg fogja állítani a Szerbiából Magyarországra tartó bevándorlókat, és egyelőre úgy tűnik, hogy meg is állította őket. Akik most lépnek be Macedónia felől Szerbiába, azokat már a horvát határra, egy Sid nevű város mellé viszik a szerb buszok és a taxik, itt szaladnak át a kukoricaföldek között Horvátországba.

Bevándorlókat állít meg a horvát rendőrség a Sid melletti kukoricaföldeken (Botost)

Ha a dolgok nagyjából így maradnak, és Orbán semmiben nem kényszerül meghátrálni,

az nagy belpolitikai győzelem lesz neki és a Fidesznek is.

Orbán cselekvő miniszterelnökként megépítette a kerítést, amit most megvéd. Függetlenül attól, hogy elvi szinten egyetért-e valaki a határzárral, azt el kell ismernie, hogy a kormányfő beváltott egy ígéretet, márpedig ez nem túl gyakori itthon egy politikustól. Ezen kívül a magyar kormányzati intézkedések ellenzőinek sem szabad megfeledkezniük arról, hogy Magyarországon és az Európai Unióban is jelentős tömegek helyeslik az Európa védelméről szóló orbáni jelszavakat.

Az ideiglenes tábor Horgoson az autópályán lévő határátkelőn (Botost)

A történetnek azonban vesztesei is vannak.

Magyarország seggbe rúgta saját magát is,

hiszen az egyik legforgalmasabb magyar határátkelő, Röszke lezárásával rengeteget veszít a magyar és a szerb gazdaság. Az áruszállítási útvonalak átrendeződésével gyakorlatilag bedugult Magyarország déli határa, szinte mindegyik átkelőnél kilométeres kamionsorok vesztegelnek. Veszítenek a szerbiai határon, Horgoson élő gazdák, akik szerdán délelőtt kapával álltak az almafáik és szőlőik elé, hogy a határátkelőn rekedt több ezer bevándorló ne azokról egyen.

És legfőképpen veszített az a több ezer migráns, akik a határ lezárásakor a szerbiai átkelőn rekedtek.

Szerdán reggel már látszott, hogy a szerb hatóságok nem akarják különösebben felszámolni a szedett-vedett sátortengert. Az egész egyre inkább kezdett hasonlítani a franciaországi Calais-nél spontán kialakult illegális táborra, a Dzsungelre. Itt azok a migránsok élnek, akik Nagy-Britanniába szeretnének átjutni Franciaországból. A táborban nincs rendfenntartás, nincs ellenőrzés, nincs szervezett és rendszeres ételosztás, nincs megfelelő egészségügyi ügyelet sem.

menekult_horgos_4

Szerda reggel a horgosi határátkelőkön lévő tábor is úgy nézett ki, mintha már hónapok óta ott lenne. A rég bezárt duty free shopok között migránsok másztak át a kerítéseken, többen szatyrot szorongattak: a horgosi közértből jöttek. Mások a vadon növő diófákon keresték a megmaradt termést, és igen: voltak olyanok is, akik szőlőt és almát loptak a közeli földekről. A segélyszervezetek kevés adományán kívül ez az élelmiszer-forrás esik legközelebb a táborhoz, a horgosi közértig kilométereket kell gyalogolni.  Kevesen mernek messzire eltávolodni a határtól, hiszen mindenki abban bízik, hogy a magyarok idővel kinyitják majd a kapukat.

A tranzitzóna bejáratánál, annál a fehér ajtónál, ami jelenleg az egyetlen módja annak, hogy bevándorló magyar területre lépjen Szerbiából, szerdán már senki nem várakozott. A migránsok hamar kiismerték a rendszert, mindenki tudja, hogy aki nem kisgyerekkel van, azt a magyarok órákon belül visszaküldik, és akkor egy évre kiutasítják az egész schengeni zónából. Aki kisgyerekkel van, azt is visszaküldik, csak napokkal később.

A zóna bejárata - már bezárni sem kell, úgyse megy be senki. (Botost)

A magyar terv szerint ezek az emberek hamarosan megunják, hogy Merkel nevét skandálják a lezárt határon, meg hogy az aszfalton alszanak az autópályán, és elmennek majd Horvátország felé.

Lehetséges, hogy a várakozók egy része idővel tényleg odébb áll, de a legtöbben ezt egyelőre azért nem tudják megtenni, mert

nincs már elég pénzük.

Sok migráns úgy kalkulált, hogy a szerb-magyar határ után már tömegközlekedési eszközökkel, olcsóbban járkálhat az EU-n belül, ezért elköltik a pénzük nagyobb részét, mire Röszkére érnek. Röszkéről talán szerezhetnek ingyenes fuvart a magyarkanizsai befogadótáborig, de ha a szerbek nem adnak ingyen buszt a horvát határig, innen nem tudnak továbbmenni. A Sidnél átkelő bevándorlók elmondása szerint Belgrádtól Sidig 120-180 euróba kerül egy taxi. A Magyarkanizsa pedig kb. kétszer olyan messze van Sidtől, mint Belgrád, Röszke és Horgos pedig még messzebb. Az illegális táborból nagyon súlyos pénzekért vezet az út Horvátországba.

Erről panaszkodott egy magát Shiraz úrnak nevező, idős bangladesi férfi is tranzitzóna kijáratánál. Őt is kutasították, mert Szerbia felől érkezett. Állítása szerint Ausztriában él a testvére, és nincs már pénze elmenni Horvátország felé. A zónát őrző magyar rendőröknek is azt hajtogatta a kerítésen át, hogy nincs pénze, és ha nem mehet be Magyarországra, megöli magát, hiszen Szerbiában pénz nélkül amúgy sem lenne sok esélye. Közben mutogatta elképesztően feldagadt lábait is, bizonyítva, hogy már gyalogolni sem tud. Ezen pedig nem segítenek azok a tájékoztató szórólapok sem, amik szerdán kezdtek terjedni a horgosi táborban. Ezeken a szerbek azt javasolják a bevándorlóknak, hogy kerüljenek Horvátország felé, jussanak el valahogy a 145 kilométerre lévő Sidig, ahol nincs aláaknázva a határátkelő környéke.

És Shiraz úr sorsa nem egyedi.

menekult_horgos_3

Jelen állás szerint Horgoson ezrek életét küldte legalább ideiglenesen vakvágányra a magyar kormány, Orbánék a remélt belpolitikai haszon érdekében feláldoztak néhány ezer embert a világ legnyomorultabbjai közül. Persze, minden bizonnyal sokan vannak közöttük, akik nem háború elől menekülnek, ahogyan a kiutasított bangladesi férfi sem, egyszerűen egy jobb, talán gazdagabb élet reményében jöttek erre – nem mintha ez bűn lenne. És az is tény, hogy

mindenkinek jogában áll ezeket az embereket nem szeretni és nem látni szívesen a hazájában, de a migránsok ettől még ugyanúgy emberek maradnak.

Az emberek pedig emberi bánásmódot érdemelnek, de legalább ételt, italt, vécét, fedelet a fejük fölé és tisztálkodási lehetőséget. Sok egyéb mellett ezek sincsenek a horgosi táborban.

A belgrádi kettős beszéd ellenére Szerbia az az állam, amelyik megtagadja ezt az ellátást, Magyarország viszont pontosan tudta a határ lezárásánál, hogy Szerbia így fog eljárni. Az EU közben a saját impotenciájával küszködik, pedig a ha valaminek, hát a világ legnagyobb gazdasági térségének bizonyára lenne elegendő erőforrása ahhoz, hogy emberhez méltó körülményeket biztosítson a Horgoson rekedt ezreknek.

A gyerek azért sír, mert a migránsok és a magyar rendőrök közötti szerdai összecsapás során könnygázt lélegzett be (AFP)

Ezért nem érdemes csodálkozni azon sem, hogy néhány száz migráns szerdán este összecsapott a magyar rendőrökkel a határon. Nincs pénzük, nem kapnak ellátást, becsapva érzik magukat. Legálisan nem mehetnek Magyarországra Szerbia felől, és már illegálisan sem tudnak. Ahogyan Calais-nál is időről időre a Csalagút szellőzőjárataiba vagy az átkelő tartálykocsik rakterébe kényszeríti a bevándorlókat az elkeseredettség, úgy Horgosnál is a legkisebb ellenállás felé mennek majd. Ez pedig sok itt táborozónak egyelőre nem Horvátország, hanem a magyar oldalra vezető kapu.