Miközben mi itt, Európában a komoly természeti katasztrófákról érkező híreket valami tőlünk távoli világ furcsa történéseinek tartjuk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi is a természet kezében vagyunk. Nagy földrengés nemcsak Chilében lehet, vulkán pedig nem csak Mexikóban törhet ki. Igaz, hogy az ilyen dolgoktól Európában sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, mintha mondjuk Bangladesben, Indonéziában vagy akár az Egyesült Államokban élnénk, de a bolygónk kiszámíthatatlan, és tényleg bármikor beüthet valami, ami miatt Európában is megszívjuk.
Az IFLScience most összeszedett 5 világméretű katasztrófát, ami akár a közeli jövőben is megtörténhet, hátha kicsit jobban sikerül ezek ismeretében értékelni, hogy mi fontos az életünkben.
Szupervulkánnak az olyan vulkánokat nevezzük, amik képesek egyetlen kitöréssel 1000 köbkilométernél is több anyagot kilövellni magukból. Ez tényleg brutálisan sok láva és hamu, egy ilyen kitörés olyan hatalmas, hogy az egész bolygónk klímájára hatással van. Ilyen szupervulkánok egymással ütköző lemezszegélyeknél alakulnak ki, vagy olyan üregek fölött, ahová beáramlik a láva, de nem tud kitörni, így a nyomás csak nő és nő, míg a záróréteg nem enged.
Az utóbbira példa az amerikai Yellowstone nemzeti parkban lévő szupervulkán, aminek kitörése rengeteg áldozattal járna Észak-Amerikában, ezért több tudós is foglalkozott már azzal, hogy felbecsülje, mekkora kárt okozhatna most egy ilyen esemény. A Yellowstone hotspotnak nevezett képződmény azonban már-már barátságosnak tűnik az indonéziai Szumátra szigeten lévő Toba-tó szupervulkánjához képest. Ez a tó a világ legnagyobb vulkanikus tava, és 74 ezer éve, a szumátrai szupervulkán legutóbbi kitörésekor keletkezett. Ekkor nagyjából 2800 köbkilométer térfogatú vulkanikus anyag került a légkörbe. A kitörés során 2200-4400 tonna kénsav keletkezett. Az esemény óriási pusztítást végzett az élővilágban.
Az elmúlt 27 millió évben tutira nem volt még egy ekkora vulkánkitörés a Földön.
Kutatók szerint a Toba-tó alatt lévő szupervulkán újra kitörés előtt áll. Több jelentés is megjelent arról, hogy egyre több vulkanikus gáz tör elő a föld alól, és a talaj is melegszik a tűzhányó környékén.
A Yellowstone-szupervulkánhoz képest Indonéziában további kockázatot rejt, hogy Szumátra szigetén nagyjából 50 millió ember él, az Indiai-óceán pedig mindössze 40 kilométerre van a tűzhányótól, így a kitörés okozta klímaváltozás és a hatalmas porfelhő mellett cunamiveszéllyel is számolni kellene az Indiai-óceán sűrűn lakott partvidékén.
A Kilauea-vulkán Hawaii legnagyobb szigetének dél-keleti partján van. Maga a tűzhányó is tök nagy, de világméretű katasztrófát nem okozna a kitörése. Az, hogy mégis felkerült erre a listára a vulkán déli része, a Hilina Slump miatt van.
A Hilina Slump egy 12-20 ezer köbkilométeres földdarab a vulkán és az egész Hawaii-sziget dél-keleti részén, és az a gond vele, hogy az 1990 és 1993 közötti mérések szerint évente 10 centiméternyit kúszik dél felé. A sziget többi része azonban nem tart vele. Kutatók szerint a Hilina Slump távolodása felgyorsulhat, és egy óriási, tenger alatti földcsuszamlás formájában leszakadhat a sziget többi részéről.
Ez hatalmas, kilences erősségű földrengést idézne elő, és megacunamikat a Csendes-óceán egész partvidékén.
110 ezer éve hasonló földtani események játszódtak le a Hawaii környékén, és egyes számítások szerint akkor ezek 500 méter magas hullámokat gerjesztettek. Maga a Hilina Slump utoljára 1975-ben mozdult meg, az a földmozgás érezhető volt még Kaliforniában is.
A cunamiveszély Európát is elérheti, de valószínűleg onnan jön majd, ahonnan senki se várná: az Északi-tengerről. A kutatók szerint a klímaváltozás olyan körülményeket idézhet elő az Északi-tengeren, amiben gyakoriak lesznek a tenger alatti földcsuszamlások és az ezek okozta cunamik.
A tudósok ezt egy 6000 évvel ezelőtti példából vezetik le. Ekkor egy nagyobb felmelegedési periódus miatt olvadni kezdett a sarki jégtakaró, és gyorsan megemelkedett a tengerszint. Ez növelte a víz alatti gleccserekre nehezedő nyomást a norvég partoknál, így a gleccserek instabilakká váltak. 300 kilométer hosszú földcsuszamlás lett az eredmény.
Az ezáltal okozott cunami 20 méter magas hullámokkal rontott neki a ma Skóciához tartozó Shetland-szigeteknek.
Most egy hasonlóan gyors lefolyású tengerszint-emelkedés valószínűleg ugyanilyen következményekkel járna.
Az USA nyugati partja mellett van az úgynevezett Cascadia szubdukciós zóna, ahol a Csendes-óceáni tengerfeneket maga alá gyűri az észak-amerikai kőzetlemez. Ezek a lemezek mozognak, a tengerfenék például négy centit évente. A lemez északi része azonban egy ideje beragadt, ami azt jelenti, hogy a lemezek folyamatosan egymáshoz nyomódnak.
Az így felgyülemlő nyomásnak egy ponton ki kell engednie, ez pedig komoly eséllyel egy hatalmas, akár 9-es erősségű földrengés formájában történik majd. Ennek során akár 2 métert is süllyedhet az USA nyugati partszakasza. A földrengés után pedig olyan nagy cunami várható, ami mellett eltörpül a 2011-es szökőár.
Jelenleg nagyjából 7 millió ember él ebben a régióban.
Egyébként az ilyen óriási földrengések földtörténeti időben számolva egészen gyakoriak errefelé, az utóbbi 10 ezer évben például összesen 41 ilyen nagy földmozgást számoltak össze a tudósok. Az egyes földrengések között átlagosan 244 év telt el, a legutóbbi 9-es erősségű földmozgás 315 éve történt.
A környezeti veszélyek nem csak a saját bolygónkról érkezhetnek. Mivel egyelőre nem bizonyított, hogy léteznének földönkívüliek, logikusan nézve a dolgot, a legnagyobb veszély, ami az űrből fenyeget bennünket, az a Nap. A meleget és fényt adó csillagból időről-időre napkitörésekkel lep meg bennünket. Ilyenkor brutális mennyiségű energia szabadul fel, és indul el a Nap körül keringő bolygók, köztük a Föld felé.
A legtöbb ilyen napkitörésnek nincsen durva hatása, de az igazán nagyok teljes elektronikai rendszereket képesek működésképtelenné tenni. A modern korban a legutolsó igazán nagy napkitörés 1921-ben volt, és az Amerikai Egyesült Államok teljes távírórendszerét lenullázta. Egy ilyen erősségű napkitörés ma már sokkal nagyobb károkat okozna, tönkretenne egy csomó műholdat, és rengeteg földi kommunikációs hálózat leállna miatta.
Ami bizakodásra adhat okot, az az, hogy a Nap kb. 11 éves ciklusokban működik, és a naptevékenység legutóbbi csúcspontja épp tavaly volt, 2014 pedig különösebb távközlési problémák nélkül telt el.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.