A híradó.hu, azaz a közmédia híroldala interjút készített Nógrádi Györggyel. A biztonságpolitikai szakértő minősítéssel össze-vissza nyilatkozó idős úrról a múlt héten közölt egy cikket az Index, amiben szembesítették azzal, hogy életrajzában több adat és szervezeti tagság is erősen kamuszagú.

Nógrádi most elmagyarázta, hogy minden bizonnyal csak azért fújnak rá néhányan, mert sikeres.

„Egyetemista koromban, a Közgázon minden hónapban volt egy politikai vetélkedő, amit mindig megnyertem. Persze akkor még nem éreztem, hogy ezért valaki ne szeretne. Ma már tudom, ha valaki sikeres, gyakorlatilag szedi magának az ellenfeleket, ellenségeket.”

Persze az interjú minden eleme csodás, az első kérdés például ez:

„Minden tiszteletem az Öné, de hogy bírja elviselni a felesége? A lányával együtt állandóan rásózná valakire, verbálisan meg folyamatosan csajozik.”

És jön is a válasz, hogy a pajkos Tanárúr már a nászútján is mindenféle kalamajkába keveredett. Az interjú nagyobb része ilyen hangulatban folyik, Nógrádi egészen pontosan ötször (Nevet.).

Szóba kerül a Raguza-ügy is. 2009-ben Nógrádi neve is felkerült az 1956-os Intézet listájára, mint korábbi ügynöké, aki Raguza fedőnévvel dolgozott. Mivel Nógrádi előszeretettel pereskedik ebben az ügyben, inkább szó szerint bemásolom a híradó.hu-nak adott válaszát:

„Ahogy tudomást szereztem a listáról, gyomorvérzést kaptam, és több napig kórházban feküdtem.

Volt időm átgondolni, mit tegyek. Ahogy az új könyvemben is leírtam, úgy döntöttem, vállalom a harcot, ezért megbíztam egy sztárügyvédet. Kikértem az aktámat, amelyben hihetetlen dolgok voltak. Leírták benne, hogy alkoholista vagyok, soha nem ittam. Hogy gyengén beszélek angolul és németül, közben orosz-német szinkrontolmács voltam, igaz, angolul akkor még nem tudtam. A két évvel korábbi lakáscímem szerepelt a dokumentumban, és az, hogy a tudományok nagydoktora vagyok, az sem volt igaz. Azt is olvastam benne, hogy egy nagybátyám él Nyugaton, kettő él Amerikában. Leírták, hogy kocsi mániás vagyok, 1974 és 1986 között csak Trabantjaim voltak. Máshogy fogalmazva, alapadatok nem stimmeltek, de engem majdnem kinyírtak vele. Bírósághoz fordultam, a per végén kiderült: esetemben semmi nem teljesült azon kritériumokból, amelyek alapján III/III-as ügynök lehettem volna. Persze az már senkit nem érdekelt. Az ügyet időről időre mindig előszedi valaki, ha belém akar egyet rúgni. Nemrég is megkaptam.”

Elhangzik még az az érdekes adat, hogy Nógrádi a ’70-es években még makrogazdasági témákkal járta a világot, és több ezer előadást tartott. Azt azért mindenképp jegyezzük még itt meg, hogy a '70-es évek egészen pontosan 3652 napból állt, de Nógrádinak bizonyára ebből is sikerült a lehető legtöbbet kihoznia.

Nógrádi György szerint azok a jó biztonságpolitikai szakértők, akik a külügyben, a hírszerzésnél, az elhárításnál és a Miniszterelnökségen dolgoznak, mert nekik sok infójuk van. Aki csak a médiában nyomja, annak értelemszerűen kevesebb.

És végül a tételmondat:

„Az életben 95 százalék legyen a teljesítmény, a maradék 5 százalék lehet a csibészség.”

- mondta ez a nagy csibész.