Mintha az Aranycsapat vonult volna vissza, Dózikám, úgy éltük ezt meg
2015 július 03., 12:17
Azt hiszed az alázás az, ahogy a szerencsétlen bohócokat kiröhögik a tehetségkutatókban?
Van a trash televíziózásnak az a fajtája, amikor a tehetségkutatókban színpadra küldik a kreténeket, akik megkapják a maguk 10 másodpercét, a zsűri meg búcsúzóul beléjük is rúg egy irgalmatlan nagyot. Vagy esetleg el is viszik őket a döntőig, mint Zámbó Jimmy fiát.
De mit tudnak a mai zsűritagok ahhoz képest, ahogy a Vasárnapi Újság kezelte száz éve a ki tudja miért verselni kezdőket.
Tud-e ilyet Csuja Imre vagy Márkó?
"A háború. Fogyatékos készültség s az írói képesség teljes hiánya az okai, hogy nem közölhetjük."
A vers címe után jött a vélemény a beküldött munkáról. Ha már alázás, akkor az legyen mesteri.
"Ne jöjj velem. Most nem érünk rá ilyen döngicsélésekkel foglalkozni."
A lapról annyit tudni érdemes, hogy az a Heckenast Gusztáv alapította 1854-ben, akinek a nyomdájában kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot.
Igazi néplap volt, a szerzők között a korszak legnagyobb írói és költői. És sokan arra gondoltak, hogy ők is szívesen lennének a korszak legnagyobb írói és költői, ezért beküldték a kiadónak a műveiket. És nekik válaszolt a szerkesztőség pár mondatban.
A címlap így nézett ki éppen száz éve:
Nem tudom, milyenek voltak az olvasói szokások 1915-ben a Vasárnapi Újságnál, de valahogy úgy képzelem, ha valaki találkozott akár csak egyszer is a lap vége felé megjelenő Szerkesztői üzenetekkel, az onnantól kezdve úgy kereshette, mint tinigyerek a Bravóban a Szex, szerelem, gyengédség rovatot vagy a Nemzeti Sport-rajongók Sinkovics Gábor nekrológjait.
Úgy még tökéletesebb, hogy a verseknek tényleg csak a címeit ismerhetjük meg, amikkel már eleve remek tréfákat űzött a szerkesztőség. (Korabeli helyesírással.)
"Valaha. A mi a megjelenést illeti, inkább: soha."
"Gondolatok. Épen a gondolatok hiányzanak belőle."
"Szerelemszeretés. A vers maga is olyan mondvacsinált, mint a czíme."
"Dalos madár. Nem jól dalol."
"Ha messze járok. Leginkább az érdekességtől jár messze, — a vers csupa banalitás."
Ne felejtsük, 1915-öt írunk, az I. világháború javában zajlik. Mi más is lehetne sok költemény témája, mint a háború. De még úriemberek háborúja.
"Békató. Minden hang inkább jogosult lehet ebben a háborúban, ellenségeinkkel szemben is, csak az ilyen alantas gúny hangja nem."
"Montenegró. Az ilyen ízetlen gúnyolódás, még az ellenséggel is, nem a mi kedvünkre való. Akkor sem közölnők, ha a vers sokkal jobb volna."
Viszont háború ide vagy oda, a Vasárnapi Újság nem engedett a minőségi követelményekből, nem jelentettek meg bármit, hiába fűtötte a szerzőt a hazafiasság:
"Galagonya-bokor. Ez nem igazi bakanóta, valami félművelt ember róhatta össze ügyefogyott kézzel ismert katona-nóták motívumaiból."
"Föl magyarok ! Búcsú. Mostanság minden gimnazista ilyen versekben közli hazafias lelkesedését és a háborúról való gondolat."
"Fiam. A csatatéren küzdő fiáról ir verset s aláirja szerzői neve mellé, hogy nyolczadik osztályos gimnazista. Olyan is a vers."
"Csatadal. Azt reméli, hogy csatadalát, ha tudomására jut, a hadvezetőség százezernyi példányszámban fogja a katonák közt terjeszteni? Nem működhetünk közre e szerény kívánsága érdekében, mert attól tartunk, nagyon rossz következményekkel járna a katonákra nézve, ha ilyen rossz verset kellene olvasniok."
"Háború. Máris verses történeti tragédiát irt, öt felvonásban a háborúról? Kissé korán van még. Öt felvonásos tragédiákat közölni különben sincs módunkban."
"Mese délről. Ilyen verseket garmadával terem a háború, a nélkül, hogy valami létjogosultságuk volna. Mit ér az olyan vers, a milyet mindenki tud csinálni?"
"Őszi hangulat. Levél a harcztérröl. Középszerű, jelentéktelen kísérletek, a milyeneket tömegesen vet a felszínre a háború, hogy aztán azonnal el is tűnjenek az örök feledésbe."
"A kapitány. Hol lakik az olyan ember, a ki most időszerűnek tartja a huszárkapitány léha szerelmi kalandjait ostorozni ? Tehetségtelen írókon nem fog a világháború sem."
"Feri hadnagy. A mint látja, mostanában csak egész kivételes esetekben közlünk verseket. Ebben az esetben nem volna indokolt, hogy ezt a kivételt megtegyük."
"Haláltáncz. Igen, egy nagy művész most tudna nagy dolgot csinálni a haláltáncz motívumaiból, az embereknek lelkébe markolna, de e vers szerzője nem ilyen nagy művész.
És persze vannak örökérvényű általános tanácsok is kezdő költőknek.
"Oroszok a tarlón. Igazi költő ebből a témából tudott volna valami érdemeset csinálni, mert az igazi költő keze alatt arannyá válik minden, a kontár kezén az arany is ólommá."
"Hétköznap. Nem olyan könnyű dolog a versírás, mint a milyennek látszik, sok olyan dolog kell hozzá, a minek ebben a versben nyoma sincs."
És van, amikor egyszerűen elfogy a cérna.
"Voltam büszke ifjú. Nincs mondanivalója, — egyáltalán nem értjük, miért hiszik azt oly sokan, hogy semmiből is lehet verset csinálni."
"Légy enyém. Mondvacsinált, mesterséges szópengetés."
"Elfeledtek. Nem érdemes szólni se róla, olyan kezdetleges kísérlet."
"Interieur. Strófák. Tavasz a külvárosban. Nagyon gyarló versek, nagyon messze esnek mindennemű irodalmi színvonaltól."
"Mikor sírt a tavasz. Nono, nagyon is kétségbeesik a minapi nagy havazáson. Ilyen okért ilyen nagy búra adni magát, az kissé komikusan hat. "
"Múlt, jelen és jövő. Tessék ezt a verset valami kis leánynak az emlékkönyvébe beleírni, — odavaló, nem a mi lapunkba."
"Ifjúsági és gyermekmesék. Álom-valóság. Merő dilettantizmus, annyira nem tudja magát kifejezni, hogy sokszor értelmét se lehet venni annak, a mit mond."
"Vérem kérte. Ilyen gyarlóságokkal bizony kár elrabolni a szerkesztőség drága idejét."
És amiben tényleg nincs semmi köszönet.
"A halál ellen. Talán mégsem lehet a szavakat tetszés szerint megamputálni, megtoldani, kiforgatni magukból, formájukból és értelmükből egyaránt. Különösen annak, a kinek sem érdekes mondanivalója, sem formaérzéke nincs."
"Őszi kép. Sajnos nem szolgálhatunk honoráriummal, mert a vers a legrosszabbak egyike, a miket évek óta láttunk, Pedig sokat láttunk."
"A király. Egyike a legrosszabbaknak azok közt a király-himnuszok közt, a melyek évtizedek óta tömegesen készülnek minden czél és értelem nélkül."
"Zsoltár. Önképzőköries izü vers: erőltetett szólamokkal, elég ügyefogyott technikával és minden mondanivaló nélkül."
"Arany János tölgyfái alatt. A nagy költő hangulatából ha átszállott volna valami a vers írójára, akkor nem ilyen középszerű dolog került volna ki a keze alól."
"Sóvárgások. Úgy jött el értem stb. Összevissza kuszált, zavaros hangok minden művészi szellem nélkül."
"Zuboly. Elesett barátunk, jól tudjuk, nagyon szerette a jó verseket, de annál jobban tudott haragudni a rosszakért. Hogy haragudna, szegény, e miatt a vers miatt!"
"II. Vilmos. A császár bizonyára nem látná szívesen, hogy ilyen üres szalmát cséplő verssel ünneplik dicsőségét. A német költők sem kényeztették el túlságosan róla szóló ódáikkal, de ez mégis kissé túlságosan gyarló."
Azt se gondoljuk, hogy a versek divatja sem változik.
"A hólyag. Humortalan humoreszk, az effélének a divatja rég elmúlt már."
"Deres a fű. Ismeretlen szép madárka stb. Meglehetős naiv reprodukálása a leginkább elhasznált népköltészeti és műköltészeti közhelyeknek, értékük alig van több, mint azoké a hímzéseké, melyeket fiatal hölgyek divatlapból kivágott minták után csinálnak."
"Czigány história. Az effajta czigány-romantika akkor is kissé csinált volt, mikor divatban volt, ma már ósdi is."
"Ott a jegyzőéknél. A senki halottja stb. Primitív romantika, a mely a szentimentális poézis száz év előtt elhasznált motívumaival dolgozik."
"Harczvihar zúg. Régies, a mai stilusnak és felfogásnak már meg nem felelő hang, mintha még mindig a Kisfaludyak korában élnénk. Ezért szép gondolatait sem tudná kellően élvezni a mai olvasó."
"Magyarokhoz. Csupa közismert szólam, a romantikus frazeológia közhelyei."
És pár jótanács, mire is figyeljen, aki költő akar lenni:
"Álom. Bánatos ember panaszai. Nem hisszük, hogy a két vers plágium lenne, semmi esetre sem valamire való költőből való plágium, mert mind a kettő oly gyenge, hogy nem származhatik költőtől. Gyerekes, esetlen Ady-utánzatok, a melyek az eredetieknek épen csak némely külsőségeit másolják le s azokat is eltorzítva."
"Mikor a siró lélek ünnepel. Az ilyen érzelgős dolgok nem a mi kenyerünk. Tulajdonképen sohasem mondanak semmit."
"A fekete szoba. A novella nem rossz és nem is jó, valahol a középen marad. Új embernek pedig egészen jót kell hozni."
"Bonczterem. Kissé sekélyes és gyalogjáró a filozófiája, efféle gondolatok akárkinek eszébe juthatnak. Az a költő. a ki olyat tud Írni, a mi épen csak neki juthat eszébe."
"Városligetben. Kissé üres vers, nem ad biztosítékot arra, hogy csakugyan hasznos munkása lehessen irodalmunknak."
"Az én átkom. A hogy én elindultam. Nem eredeti versek, egy erősebb szellem befolyása alatt áll, attól veszi át a modort és a gesztust, de sajnos, épen csak ezt."
És persze dicsérni is tudnak. Mármint így.
"Üzenet Oroszországba. Véreső ne hulljon stb. Nem minden talentum nélküli versek, kevésbbé kényes követelményü helyen elfogadhatók is volnának. Nekünk azonban túlmagas a mértékünk."
"Vajúdó tavaszi ígéret, stb. Bizonyos érdeklődéssel olvastuk a verseket: ügyetlenkedéseik, hang és formabeli reminiszczencziáik mögött rejlik valami, a miből, ha egyszer előtör és kifejlik, tehetség lehet."
"Annus. Élég hangulatos, igénytelen apróság, kevésbbé kényes helyen meg is járná, de nekünk nem való."
"Éjfél tájban. Ugy-e nem írsz. Ebéd után, stb Ilyen versek ezrivel teremnek : konvenczionálissá vált ócska formák s bennük ép oly konvenczionális tartalom, némi kevés ügyességgel."
"Alku. Egy éve. Üzenet haza. Kedves és rokonszenves dilettáns-munkák, szűkebb és meghittebb körnek nagyon megfelelnek, de a nagy nyilvánosságnak mégis csak dilettáns-munkák."
Végül a versek szándékos meggyilkolásáról.
"Egy hűtlennek. Ha valaki szántszándékkal akarna rossz verset írni, akkor se csinálhatná tökéletesebben."
"A halál ellen. Talán mégsem lehet a szavakat tetszés szerint megamputálni, megtoldani, kiforgatni magukból, formájukból és értelmükből egyaránt. Különösen annak, a kinek sem érdekes mondanivalója, sem formaérzéke nincs."
(A képrejtvény megoldása: Esztendőben egyszer volt karácsony.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.