Már mindenki közzétette a véleményét Kövér- és Ákos megmondása kapcsán, de továbbra sem látszanak nyugodni a kedélyek.
Kétfős szerkesztőségünk véleménye is megoszlik az ügyben, hogy vicces, és mindent megvilágítóan tökéletes abszurd az, amit végeérhetetlen folyamban követhetünk, vagy inkább ijesztő, és elszomorító, ami történik. Esetleg mindkettő egyszerre.
Sokan Jó és a Rossz, a fényes Jövő és a pállott szájszagú Múlt küzdelmét látják ebben az egészben, és ennek megfelelő vehemenciával harcolnak az igazuk védelmében. Mi nem gondoljuk, hogy ez lenne a végső összecsapás, vagy hogy bármit is számítana, hová fajul, hány Telekom előfizetés esik áldozatául ennek a hitvitának.
Az sem valószínű, hogy egy héttel ezelőtt a Fidesz-kongresszuson kitört volna a genderháború, amelyben mindenkinek választani kell, hogy a liberális véleményterror, vagy a narcisztikus patriarchátus oldalán száll-e síkra a szebb jövőért.
Nem azért bassza szét az ideg a női princípium emlegetésétől, mert valami "baj" van vele (férfigyűlölő, gyermektelen egomániás karrierista, aki miatt végveszélyben a keresztény Európa).
Vannak nők, akik számára a családanyaság nem a teljes élet, és szeretnének boldogulni a családon kívüli világban (is). Márpedig a családon kívül nincs helye a nők és férfiak megkülönböztetésnek, különösen, ha a munkájuk anyagi elismeréséről van szó.
Tény, hogy ez sokakat megijeszthet, elsősorban azokat, akik nem tartják elég versenyképesnek saját magukat még a többségi társadalom férfitagjaiként sem.
Nincs semmi baj azzal sem, aki a kormány családbarát kampányát a saját élete, döntései, és a családos élet mindennapos küzdelmeinek, magánéletébe fektetett munkájának elismerésének érzi.
Sokan vannak, akik tökéletesen helyükön érzik magukat, ahogy és ahol vannak: teljes az életük úgy, hogy elsősorban anyák és feleségek, a fizetésük pedig annyi, amennyi.
Problémát itt csak annyit látunk, ha valaki a saját élete értékességének igazolását a kormányzattól, vagy vagy random szexista véleményektől várja, amelyek sok más nőt viszont lehúznak és sértenek.
Nem árt újra és újra emlékeztetni erre, mert sokaknak nem megy. Az is csak néhány hónapja történt, hogy Németh Zsolt "a nő nem ember" -es viccelődése kapcsán például az akkor még a Cinket főszerkesztő Gazda Albert sem vette észre, hogy egy szintén csak férfiakból álló szerkesztőség vezetőjeként
be kellene fogni, és nem megmondani, hogy nőket mi sérthet, és mi nem.
Persze tudjuk, sok férfinak szokatlan ez a helyzet és szerep, hogy egy közügy nem róluk szól, és azt is megértjük, hogy sokaknak nem tetszik, hogy férfiként legfeljebb csak véleményük legyen bármi kapcsán, de beleszólásuk nemigen. (Ismerjük el, ezt a ritkán adódó helyzetet még a miniszterelnök is felismerte.)
Bizony, ez a történet kizárólag a nők életéről, lehetőségeiről, mozgásteréről, a velük szemben támasztott társadalmi, kormányzati elvárásokról szól, arról, hogy mostanra, 2015 végére jutottunk oda, hogy széles körben megvitassuk,
értelmes-e egy nő létezése, ha nem szül, nem nevel gyereket, és lehet-e a szülőségen felül célja, családon kívüli élete.
<br>
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.