Az ég kék, a fű zöld, a köztévé kormánypárti. 

Abban nincs semmi újdonság, hogy a közmédia látványosan dobja magát hanyatt Magyarországon a kormánypártok előtt. Mindig is így volt. Vannak aztán ennek látványosabb időszakai, mint például a mostani. 

Az egy dolog, hogy az MTVA-nak köszönhetően már a helyettes államtitkárokat is úgy ismerjük, mintha csak valamelyik családtagunk lenne, szinte szólnánk, hogy inkább azt a nyakkendőt vegye fel, amelyik tegnap volt rajta, és úgy fésülje a haját, ahogy a múlt héten, mert az jobban állt. 

Csakhogy van egy szabály, ami valahogy túlélte a média fideszes átalakítását. Ez az úgynevezett francia modell, aminek a lényege, hogy a hírműsorokban megszólaltatott politikusok egyharmada kötődjön a kormányhoz,  egyharmada a kormánypártokhoz (az így összesen kétharmad) és egyharmad jusson az ellenzéknek. 

Jó, elég nevetséges patikamérlegen összeállítani egy hírműsort, a szándék mégis érthető: az állami pénzekből működtetett közmédia ne csak a gazdái orra alá dugja a mikrofont. 

Ráadásul bármennyire komikus a kétharmad-egyharmad számonkérése, pont ez az a szabály, amire 2011-ben – tehát nem a Gyurcsánybajnai-kormány alatt, hanem már utána, a Nemzeti Együttműködési Rendszerében – az MTVA úgy hivatkozott, hogy:

„Az MTV Híradója - a francia modell szerint - »egyharmad kormány« (adminisztráció), »egyharmad kormánypártok«, »egyharmad ellenzéki pártok« arányban külön rögzíti az említéseket és a személyes megszólalásokat, és a vizsgált időben is betartották ezt az arányt.”

Erre mi történik? 

A médiatanács – amelyik nem vádolható ellenzéki elhajlással, hiszen kizárólag a kormánypártok által állított és megszavazott jelöltekből áll – rajtakapta az MTVA-t, hogy egyáltalán nem tartja be azt a bizonyos kétharmad-egyharmados francia modellt. 

Nem mérnek sok mindent, tartalmi elemzésbe pláne nem mennek bele, így az alákérdezésekről, csúsztatásokról most tényleg ne legyen szó. Van viszont egy fontos mutató. Ez pedig az, hogy mennyi lehetőséget kapnak a politikusok arra, hogy ne csak idézzék őket, hanem saját szavaikkal mondhassák el, amit el akarnak mondani a nézőknek/hallgatóknak/szavazóknak.

És ebben a mérésben csúnyán elbukott a köztévé. Ráadásul nem egyszer esett át a kormánypárti ló túlsó oldalára a közmédia. 

Nem arról van szó, hogy ezen most nagyon meg kell lepődni, hiszen aki látott már akár csak egy percet is a köztévé hírcsatornájából, az tudja, hogy mi folyik ott. De mégis van ez a hülye szabály, amit az MTVA állítólag betart. 

A médiahatóság azon kívül, hogy stopperrel megmérte a megszólalásokat, majd nyilvánosságra hozta az MTVA számára kellemetlen adatokat, nem tett semmit. 

Ezt egyébként korábban lapunknak azzal indokolták, hogy ők csak panaszra járhatnak el, kiegyensúlyozottlansági ügyekben. Abban egyébként elég nagy szerkesztői szabadságot adnak a jogszabályok, hogy mivel foglalkozik egy hírműsor. Nem kötelező mindenről hírt adni, ha viszont igen, akkor megkövetelik, hogy „amennyiben egy konkrét témában, egy bizonyos területen többféle nézet és vélemény létezik, azok súlyuknak megfelelő helyet kaphassanak a műsorokban”.

A felboruló arányokról azt írta a médiahatóság: „Egy politikai párt vagy kormányzó párt megjelenési aránya nagyban függ reprezentációs létszámától is, megszólalási gyakorisága, valamint létszáma, nagysága között is vonható médiapárhuzam.”

Biztosan, bár a Fidesznek most éppen kétharmada sincs, hogy átverjen egy alkotmánymódosítást. 

Egyébként van olyan hírműsor a közmédiában, ahol beálltak a francia modellre.

De csak egy.

Megkérdeztük az MTVA-t:

• Ha az MTVA a francia modellt tartja mintának, annak hogyan felelnek meg a médiahatóság által mért adatok? 
• Miért tértek el a francia modelltől?
• Mi most az MTVA-ban a politikusok megszólalási idejénél a követendő általános szabály?
• A francia modelltől való rendszeres eltérés miatt indult-e már vizsgálat az MTVA-ban? Számon kértek-e bárkit az aránytalanság miatt? Vagy jó az így, ahogy van?

A válasz nagyjából annyira volt meglepő, mint az, hogy a közmédia lényegében örökbe adhatná a kormánypártiaknak a stúdiója mikrofonjait. 

"A közmédia ahogy eddig, úgy a jövőben is a francia modellt alkalmazza, ezen elvek alapján rögzíti az említéseket és a személyes megszólalásokat"

- írták, annak ellenére, hogy a médiahatóság számai viszonylag egyértelműek. Már amennyiben egy számról eldönthető, hogy nagyobb, kisebb vagy egyenlő 66,6 százaléknál. 

A kérdéseket újra feltettük az MTVA-nak.