Mikor Mao Ce-tung 1949-ben Sztálinnal Moszkvában találkozott, a ráállított szovjet ügynököknek nem csak azt kellett ellenőrizniük, hogy merre jár, de arról is jelenteniük kellett, hogy mi zajlott le a kínai vezető beleiben.

Az egyik orosz lap szerint a 10 napos látogatás idejére olyan retyókat szereltek fel Maónak, amelyek nem voltak rákötve a szennyvízcsatornákra, hogy minden szart össze tudjanak gyűjteni.

Igor Atamanenko egykori szovjet ügynök szerint ezek után a kula egyből ment a laborba elemzésre. Atamanenko szerint azért kellett a diktátorszarban turkálniuk, mert akkoriban nem voltak olyan spéci eszközeik, mint a mostani kémeknek, ezért ilyen módszereket kellett alkalmazniuk, ha személyes információkat akartak gyűjteni az elvtársakról.

Ha valakinek a beleiben például nagyon sok triptofán volt, abból arra következtettek, hogy ő alapvetően egy nyugodt, könnyen megközelíthető arc. Ha viszont valakiből kevés kálium jött ki, akkor tudták, hogy vigyázni kell, mert ezek az emberek hajlamosabbak lehetnek az idegeskedésre, ráadásul nem is alszanak valami jól. 

Mivel a Sztálin helyére lépő Nyikita Hruscsov nem  volt 100 százalékig meggyőzve a módszer hatékonyságáról, leálltak a hasonló kutatásokkal. (via Telegraph)