• Célegyenesben az alku az EU felé benyújtott brit igényekről.
  
• A hosszú távú tét az, hogy Nagy-Britannia az unió tagja marad-e.
  
• A rövidebb távú az, hogy a kelet-európai vendégmunkásoknak milyen segélyekről kell lemondaniuk.

Úgy volt, hogy hétfőre az EU tanácsa és a brit kormány együtt leadnak egy szöveget arról, hogy mit akarhatnak pontosan és reálisan elérni a britek. Ez a szöveg azonban nem készült el. 

Donald Tusk tanácsi elnök vasárnap este Londonban tárgyalt, és azzal jött ki David Cameron brit miniszterelnöktől, hogy nincs megállapodás, de a brit fővárosban hagyta a szakértői stábját. Ők most kedd reggelig tovább dolgoznak a brit kormány szakértőivel, és azt ígérik, hogy 24 óra alatt összerakják a szöveget.

Az éppen készülő szöveg lenne az alapja annak a megállapodásnak, aminek teljesülése esetén David Cameron azt kéri majd a brit választóktól, hogy szavazzanak az EU-tagság fenntartására júniusban. Ha nincs alku, akkor várhatóan arra kéri az embereket, hogy szavazzanak a kilépésre.

Ha lesz szöveg, akkor azt körbeküldik a héten a tagállamok kormányainak, és ha a lényegét minden fővárosban elfogadhatónak tartják, akkor a jövő héten nyilvánosságra hozzák, majd február közepén Brüsszelben a tagállamok vezetői döntenek az elfogadásáról.

A keletieket érintheti hátrányosan

Az alku legnehezebb része az EU-s vendégmunkások segélyeinek megvonásáról szól. Cameron az itt elért korlátozásokkal tudja a legtöbb politikai hasznot hajtani magának otthon, viszont ez ellen nagyon élesen tiltakozik több kormány is. A keletieknek (például Magyarországnak és Lengyelországnak) az a bajuk, hogy ez leginkább a saját állampolgáraikat érintené hátrányosan. Az nem világos viszont, hogy hány embert érintene a tervezett brit korlátozás, erről még csak becsléseket sem közölnek a brit hatóságok.

Néhány nyugati ország (például Belgium) elvből ellenzi a lépést, mert ellentmond az EU-s szabályoknak, ami egyenlő bánásmódot ír elő az unió összes dolgozójának, akármelyik tagállamban is akar munkát vállalni. Az elvi alapon ellenzők nem akarják kivételekkel, kifogásokkal fellazítani az egyébként is recsegő-ropogó uniós rendszert. Van azonban néhány nyugati ország (például Hollandia), amelyik drukkol egy erős brit pozíciónak, hogy aztán a kitaposott ösvényen haladva maga is korlátozhassa a vendégmunkások jogosultságait.

Kitalálták, hogy nevezzék féknek

Cameron fő követelése, hogy az EU-s tagállamból jövő vendégmunkások 4 évig ne részesülhessenek olyan segélyekből, ami a keveset kereső dolgozóknak jár. Brüsszelben erre azt mondták, hogy ilyen nincs, ez sérti az uniós jogot, de valamit azért ki lehet találni. Persze csak olyat, ami elvben bármelyik országra vonatkozhat, nem csupán külön Nagy-Britanniára.

Ezért Brüsszelben azt találták ki, hogy bevezetnek egy új intézményt, amit féknek neveztek el, és arról szól, hogy ha egy kormány költségvetését rendkívüli módon megterheli a segélyezés a sok vendégmunkás miatt, akkor kérheti Brüsszeltől, hogy ideiglenesen ne kelljen a vendégmunkásoknak segélyt folyósítani.

Erről eddig a brit kormány hallani sem akart. Visszautasították, hogy ők könyörögjenek Brüsszelnek, pláne a többi tagállam kormányainak, és azok majd vizsgálgassák, hogy a londoni költségvetés tényleg rászoruló-e. Ez majdnem rosszabbul hangzott, mintha semmi sem történt volna. Az EU viszont ahhoz ragaszkodott, hogy a segélyezés felfüggesztésében legalább formálisan Brüsszel mondja ki a végső szót.

Hét év garantált kivétel

Most mégis e rendszer szerinti kompromisszum körvonalazódik, és ennek finomítását dolgozik Tusk és Cameron stábja kedd reggelig. A megoldás várhatóan az lesz, hogy Brüsszel úgy állítja össze a fék behúzásának feltételeit, hogy annak a jelenlegi brit helyzet mindenképpen megfeleljen, vagyis még az idén egészen biztosan megkapja az engedményt Nagy-Britannia. Ráadásul a féket hét évig behúzva lehetne tartani ezzel az egy engedéllyel, ami elég nagyvonalú ajánlat Brüsszeltől, és addig valószínűleg nem ellenőriznék azt sem, hogy a féket indokló „vészhelyzet” fennáll-e.

Az új szabály csak a fék behúzása után érkező vendégmunkásokra vonatkozna valószínűleg, és maradna brit igény szerint a 4 év átmenet is, vagyis aki 4 évnél régebb óta dolgozik a szigetországban, az már jogosult lenne a segélyekre.

Nem világos, hogy ezt a magyar, lengyel, cseh, szlovák és a balti országok kormányai elfogadnák-e, de hónapok óta tart a puhatolózás, a diplomáciai nyomulás, Cameron még Budapesten is járt, így jó eséllyel most már olyan lehetőségek merülnek csak fel, amelyek nincsenek eleve halálra ítélve. Főleg mert nincs sok idő, a menetrend szerint a február 18-19-i EU-csúcson tető alá kellene hozni a megállapodást, hogy aztán márciusban már ismét a menekültválságról egyeztethessenek a tagállamok vezetői.

Aki 338 fontnál kevesebbet keres

Jelenleg hat különböző segélyre vagy adókedvezményre lehetnek jogosultak a Nagy-Britanniában dolgozó és szerény fizetésű emberek, de ezt fokozatosan egyetlen segélyre, az úgynevezett Universal Creditre cseréli le a brit kormány. Alapvetően az ehhez való hozzáférés a tárgyalások tétje. Ez nem egy állandó összegű segély, hanem egyénenként állapítják meg, és elég sok alapon lehet igényelni: például lakbérre, gyereknevelésre, betegség esetén, vagy ha valaki éppen csak elvesztette a munkáját. Nem jár automatikusan, minden esetben igényelni kell, de viszonylag gyorsan döntenek, hat héten belül érkezik az első kifizetés. 

Jelenleg az jogosult biztosan az igénybevételére, aki nettó 338 fontnál kevesebbet keres havonta (ez nem egészen 140 ezer forint), ami a brit árak mellett szinte semmi, de van egy csomó lehetőség, hogy ennél magasabb fizetés esetén is hozzá lehessen férni a segélyhez. Együtt élő párok esetében 541 font a biztos jogosultság jövedelemhatára (kb. 211 ezer forint).

A brit kormány még néhány egyéb kedvezményt is megvonna az EU-s vendégmunkásoktól, például a nem Nagy-Britanniában élő gyerekek után felvehető segélyt, vagy a nem EU-állampolgár házastárs letelepedését, de a lényeg a fenti, jövedelemkiegészítő támogatás elvétele volna.

Nincs eurójuk, de vétójogot akarnak az eurozóna ügyeiben 

Ha a most körvonalazódó egyezség megszületik, akkor is maradnak még nyitott kérdések. Cameron összesen négy területen várja az EU-s szabályok módosítását, ezeket itt szedtük össze részletesen.

Ezek között van, hogy a zónán kívüli britek erősebb beleszólást, adott esetben vétójogot követelnek az eurózónát érintő döntésekben. A brit érvelés szerint csak azt akarják garantálni, hogy a zónán kívüli cégek ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést, illetve hogy a brit pénzügyi szolgáltatókat ne korlátozhassák a zóna igényei szerint.

Most úgy tűnik, hogy ebből is nagy vita lesz még. A Financial Times a múlt héten megszerzett egy nem nyilvános levelet, amit a francia kormány küldött  Brüsszelbe és Berlinbe, és arról szól, hogy sosem mennek bele, hogy a briteknek több joguk legyen beleszólni az eurózóna ügyeibe, mint eddig. Itt az a fő kérdés, hogy a britek ezen a vonalon valóban új jogosultságokat akarnak, vagy csak garanciákat arra, hogy a zóna nem terjeszti ki hatalmát a zónán kívüliekre.

A nemzeti parlamentek is beleszólnának

Szintén nem tisztázták még, hogy mi legyen a színes lapokról szóló felvetéssel. A britek (és ebben a magyar kormány is támogatja) azt akarják, hogy a tagállamok parlamentjei közvetlenül beleszólhassanak az EU-s törvényhozásba, és felzárkózzanak az EP, a bizottság és a tanács eddig is bonyolult egyeztetési rendszeréhez.

Piros lappal egy EU-s törvényt megvétózhatnának, sárgával újabb egyeztetésre küldhetnének vissza, zölddel pedig új közös szabályt javasolhatnának. Itt az a fő kérdés, hogy hány tagállam parlamentjének közös döntése kellene egy lap érvényesítéséhez. De ez már olyan részletkérdés, amin nem bukhat el a brit-EU megállapodás, mert itt minden fél nyitott arra, hogy csak az elvi megállapodás után részletezzék a szabályokat. 

Ha a fent részletezett ügyekben megegyeznek, akkor van rá esély, hogy Nagy-Britannia nem lép ki az idén az EU-ból. Biztos persze ekkor sem lesz: a brit kormánypárt 330 képviselőjéből például 70 akkor is a kilépésre fog szavazni (és választóit erre buzdítani), ha Cameron követelései átmennek a tagállamokon és a brüsszeli intézményeken. Úgyhogy a február közepére várt alku csak az alapja, és nem a vége lesz ennek a menetnek.