Brüsszelben péntek délben be kellett volna fejezniük a tárgyalást az európai országok vezetőinek Nagy-Britannia igényeiről, de kora délután még nincs alku, egyelőre maradnak a belga fővárosban a vezetők. Délután fél háromkor folytatják teljes körben az egyeztetést.

A csúcs csütörtök délután kezdődött, Donald Tusk tanácsi elnök péntek reggel hétkor ment haza, délelőtt 11 óta pedig megint közvetít a tagállamok között. Kiscsaportokban, nagycsoportokban, teljes csapattal, külön jogászokkal, mindenféle formációban ment az alkudozás egész éjjel.

A tét végső soron nagy, a konkrét helyzet mégis műbalhénak tűnik.

Saját csapdájukba estek

David Cameron brit miniszterelnök még 2014-ben megígérte, hogy népszavazást ír ki Nagy-Britannia EU-tagságáról, erre pedig a 2015 eleji választási kampányban komolyan ráerősített. Ez akkor remek ötletnek tűnt belpolitikai szempontból, hiszen éppen nagyon megerősödött a UKIP nevű párt, aminek egyetlen koherens üzenete az volt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki azonnal az EU-ból.

A Cameron vezette konzervatívok váratlan fölénnyel megnyerték a választást, a UKIP azóta meggyengült, de Cameronon az ígérete rajta maradt, és úgy tűnik, hogy idén júniusra kiírja a népszavazást. Cameron saját pártja is megosztott abban, hogy igennel vagy nemmel kellene-e szavazni, maga a miniszterelnök pedig azt mondta, hogy attól függően kampányol majd valamelyik oldal mellett, hogy az EU-val el tud-e fogadtatni bizonyos kedvezményeket Nagy-Britannia számára. Cameron az igényeiről tavaly novemberben küldött egy listát Brüsszelnek, és a tagállamok vezetői (tanács) most péntekig adtak maguknak időt, hogy megegyezzenek Nagy-Britanniával, hogy mennyit és hogyan teljesítenének ebből. Ha Cameron nem fogadja el az ajánlatot, akkor a kilépés mellett fog kampányolni, ha elfogadja, akkor a maradás mellett.

Cameron négy nagy igényét ebben a cikkben foglaltuk össze.

Mindenki ugyanazt akarja, de senki sem akar engedni

A Brüsszelben tanácskozók közül senkinek sem célja, hogy Nagy-Britannia kilépjen az EU-ból, sőt, ezt mindenki el akarja kerülni, még David Cameron is.

Minden félnek célja azonban, hogy körömszakadtáig küzdjön azért, hogy kifele úgy tűnjön, hogy nem adta könnyen az egyezséget. David Cameron úgy ment a csúcsra, hogy azt ígérte választóinak, hogy „csatát vív Nagy-Britanniáért”.

Közben Cameron négy követelése közül valójában egyik sem életbe vágó, és a felvetett problémáival a menekültválság idején senki sem akar igazából foglalkozni. Követelései egy része szimbolikus, más ügyeket még hosszú egyeztetéseken kell tisztázni akkor is, ha most elvben rábólintanak. 

Cameron legkonkrétabb, és a választóit leginkább érdeklő, a külföldi munkavállalók segélyeit megnyírni kívánó igénye mellé még sosem kerültek számok. Ez arra utal, hogy nem komoly pénzen, hanem ebben az esetben is inkább elveken folyik a vita.

Az EU-ból kilépést akaró britek is látják, hogy Cameron követelései nem annyira lényegesek, így ha lesz is alku az EU-val, akkor sem biztos, hogy a népszavazáson a tagság fenntartását támogatók kerekednek felül.

Mindenki nagyon keménynek kíván látszani

Miközben az alkupontok konkrét tétje nem túl nagy, mégis késhegyig menő vitákat provokál. 

• Mert a kelet-európai kormányoknak bizonyítaniuk kell sajátjaik előtt, hogy nem hagyják, hogy csak úgy packázzanak a munkavállalóikkal Londonban. 
  
• Mert az EU-s integráció elkötelezett hívei nem akarják, hogy jogi surranópályákkal, kivételezések kizsarolásával csak úgy szórakozni lehessen az EU-s konstrukció alapjaival, és ezért addig akarják nehezíteni Cameron dolgát, ameddig csak lehet. 
  
• Mert Cameron követelései között vannak olyanok, amelyeket jogilag valóban alig lehet megvalósítani az EU alapszerződésének módosítása nélkül, egy ilyen módosítás viszont évekig tartana, népszavazásokba is kerülne, és ehhez végképp senkinek sincs se ideje, se idegrendszere.

A kiszivárgó hírek szerint a végső konklúzió minden egyes szaváról és vesszőjéről hatalmas vita megy. A Reuters „szürreális csúcstalálkozó”-nak bélyegezte a vitát. Például azért, mert az EU alapszerződésének bevezetőjében benne van, hogy a tagállamok folyamatosan törekszenek az unió mélyítésére. A britek ezt ki akarják venni, vagy jeleztetni, hogy ez nem érvényes Nagy-Britanniára. 

Ezt kimagyarázni a szöveg módosítása nélkül, egy másik joganyagba helyezett akármivel valójában lehetetlen feladat. Most mégis többek között ezen küzdenek. A feladat a Reuters tudósítója szerint olyan, mint amit Magritte híres festménye ábrázol: oda van festve egy pipa, és alá írta a művész, hogy „ez nem egy pipa”.