Királypingvineken végzett megfigyelésekkel jutottak fontos következtetésre a London Egyetem kutatói. Astrid Willener és csapata azt vizsgálta, hogy miért esnek el annyit a kövér pingvinek. 

Azt figyelték meg ugyanis, hogy a kövér királypingvinek sokkal bizonytalanabbul mozognak a jégen, mint soványabb társaik. A királypingvinek amúgy meglehetősen nagyra nőnek, egyméteres magasság mellett simán nyomnak 16 kilogrammot is, ezzel ők a második legnagyobb pingvinfaj a Földön. 

Fontos még tudni az eredmények megértéséhez, hogy ez a faj ráadásul megrögzött monogám típus, a vemhesség pedig 14 és 16 hónapig is eltarthat, és páronként összesen mindig csak egyetlen tojásnyi fiókát hoznak a világra. A tojás védelme ezért különösen fontos a királypingvineknél, mind a hím, mind a nőstény őrzi, felváltva. Ehhez pedig kell zsírtartalékokkal rendelkezni, hiszen ez nagyban megkönnyíti a költési időszak túlélését.

Az viszont baj, ha túlságosan elhíznak, mert ilyenkor kevésbé stabilakká válnak, és könnyebben csapnak le rájuk ragadozók. Ezért izgalmas kérdés, hogy hogyan tudnak a pingvinek a szokott súlyuknál nagyobb testtömeggel mozogni, mi az a plusz zsírréteg még, amivel életképesek maradnak. 

A kutatás során tíz hímet vizsgáltak két hétig, közben böjtre fogták őket, és nézték, hogy hogyan képesek egy 1,4 kilométer/órás futópadon sétálni. Kíváncsiak voltak a kutatók, hogyan változik a mozgásképességük, ahogy gyarapszik a testük. 

Arra elvben nagyon figyeltek, hogy a pingvinek ne koplaljanak. A böjtölési hónap a királypingvinek életciklusának természetes része, és a kutatók folyamatosan ellenőrizték az állatok testtömegindexét, hogy nehogy túl sok súlyt veszítsenek. 

Ami gondot okozott még, hogy a pingvinek próbáltak csalni, többen is megpróbálták kijátszani a futópadot, egyszerűen nekidőltek a falának, és úgy viselkedtek, mintha vízi-síelnének. 

Itt fel van gyorsítva a felvétel, ennyire nem volt gyors a dolog:

Ezek után a totyogás minőségét kezdték el különféle kalkulációk alapján vizsgálni. Az derólt ki, hogy kisebb testsúllyal fürgébben mozogtak a pingvinek, és érezhető volt az is, hogy kevésbé stabil és hatékony volt az állatok mozgása, amikor rajtuk volt a túlsúly. 

Ezzel együtt a mozgás amplitúdója gyakorlatilag állandó volt vékonyan és pufin is. Találtak azért szögbéli eltéréseket, amik arra utalnak, hogy a súlyosabb madaraknál nagyobb a frontális instabilitás mértéke. 

Azt figyelni, hogy hogyan totyognak a pingvinek, persze már önmagában lehet mókás, de az egész történetnek volt azért tudományos szempontból értékelhető eleme is: ennek köszönhetően a tudósok többet tudhatnak meg arról, hogyan élik át a pingvinek a párzási szezont, hosszabb távbon pedig mindez a tudás segíthet akár a királypingvinek védelmében is. (via Guardian)