Jegyzőkönyv pályázó meghallgatásáról, ahol megfeddik az elvtársnőt, hogy nem dícsérte eléggé a Magyar Szocialista Munkáspártot és annak vívmányait. A végén a pályázó önkritikát gyakorol, el is szégyelli magát.

Nem is lehetne ennél tömörebben összefoglalni annak az eléggé szórakoztató és igen tanulságos jegyzőkönyvnek a tartalmát, aminek a megszerzéséhez speciel nincs szükség semmilyen oknyomozó képességre, mivel a dokumentumot maga az OBH rakta ki a birosag.hu-ra. Itt találta meg a fenti műkritika jogász szerzője, Amanda, és küldte el nekem.

A jegyzőkönyv lényegében egy kétszereplős kamaradráma. Az egyik főszereplő maga Handó Tünde OBH-elnök, aki a hivatala egyik tárgyalójában faggatja Illés Krisztinát, aki a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának kollégiumvezetői állására pályázik. (Handó a magyar bírók főnöke, az utolsó szó a kinevezési ügyekben. Illés is nagykutya, bár Handónál kisebb: ő ennek a kollégiumnak, ami az egyik legjelentősebb és legnagyobb forgalmú hazai bíróság, a vezetőhelyettese.) 

A beszélgetés elején Handó a Fővárosi Törvényszék működési gyakorlatának konkrét részleteire, például a sok éve húzódó ügyhátralék legdolgozásának a módszereiről kérdezgeti Illést. Vagyis olyan szakmai, gyakorlatias párbeszéd folyik, amit az ember egy vezetői állásra pályázó jelölt interjúján elképzelne. Az a jegyzőkönyvön is átüt, hogy Handó élesen, néha keményen kérdez bele. Dehát ez is a dolga. Aztán egyszer csak kibújik a szög a zsákból, hogy mivel van baja az OBH vezetőjének. Hát avval, hogy a pályázó a pályázatában nem domborította ki eléggé, hogy mennyire csodálatos az OBH!

Illés itt még azt hitte, hogy ha evidenciának nevezi az OBH jótéteményeit, az elég. Hát baromira naiv volt. Handó nem is hagyta annyiban a megfelelő fényezés elmaradását:

Vajon megússza-e Illés ennyi mentegetőzéssel?

Egy ideig úgy tűnik, hogy igen! Jönnek a jegyzőkönyvi lapok egymás után, és csupa gyakorlatias dologról esik szó, hosszú perceken át. 

Aztán Handónak bekattan, hogy Illés elkövetett még egy fővesztéssel járó hibát: pályázata egy adott pontján nem a Megfelelő Kedves Vezetőt idézte - vagyis Handót - hanem egy másikat! Te úrjézus. 

Nagyon gyenge ez az állandó hivatkozás az evidenciákra. Itt nyíltan, becsületesen meg kell mondani, ha a Főnök jól végzi a munkáját! Handó ezt Illés arcába is vágja, mire a pályázó is belátja, hogy nem való kollégiumvezetőnek, aki ilyen béna, és jegyzőkönyvileg gyakorol önkritikát:

Ezt Pelikán József sem mondhatta volna szebben!