Úgy alakult, hogy ma el kellett mennem Törökbálint határába kocsival, onnan pedig vonattal kellett visszajönnöm, pontosabban biciklivel és vonattal, mert a kocsit otthagytam, de beraktam előtte a bringát a platóra - na mindegy, hosszú. A lényeg, hogy amikor jött a kalauz, és mondtam neki, hogy a Törökbálint-világvége vasútállomáson nem volt jegypénztár, Szárig leszszíves adni egyet, az alábbi jegyet nyomtatta ki a kis elektronikus szütyőjéből, nekem és a biciklimnek:

A tökön alul érő nyakkendőnyi papírszalagon szerepel Törökbálint-libalegelő és Szár község kb. 30 km-es, átszállás nélküli útvonalával kapcsolatban az

- én jegyem (650 Ft)
- a biciklim jegye (235 Ft)
- a pótdíj, mivel nem volt előre váltott jegyem, amit nem vettem meg a nem létező jegypénztárban (0 Ft)
- egy negyedméteres összesítő minderről (szumma: 885 Ft)

Számlát nem kértem, nem kártyával fizettem. Egy ilyen értékű tranzakciót a falumbéli kocsmában meg lehet oldani egy háromcentis fecnivel, de a MÁV-nál nem, ott fényes, vastag, drága papíron kell kinyomtatni ezt az egészet többszörös redundanciával.

Kedves MÁV, ezek után már csak az örök klasszikus riporteri kérdést tudom feltenni: És ez így hogy?