A Menedék Egyesületnek tavaly szeptember óta fut a sorozata, amiben havonta vendégül látnak egy-egy szakértőt, aki a saját területén keresztül beszél a menekülthelyzetről. Most kedden Orbán Balázs, a kormányközeli thinktank, a Századvég által létrehozott Migrációkutató Intézet főigazgatója volt a vendégük a Gólya Presszóban.

A Migrációkutató Intézet ugyanígy tavaly szeptemberben jött létre, a cél az volt, hogy a kormányzati megbízásokkal rendesen kitömött elemzőintézet nagyobb figyelmet fordítson a bevándorlásra. Akkoriban még a migránsok jelenléte napi tapasztalat volt Magyarországon, és bár a határok lezárása óta ez már nincs így, a bevándorlók a belpolitikai élet egyik legfontosabb és állandó szereplőjévé tette a Fidesz.

Ebből a szempontból volt érdekes Orbán Balázs keddi előadása is, aki sokkal több izgalmas adalékot árult el a kormánykommunikáció működéséről, mint a migránshelyzet kezeléséről.

Ez persze nem Orbán hibája, a menekültek érkezésének kezelésével kapcsolatban az egész EU-ban teljes a tanácstalanság, és egyelőre egyáltalán nem látni, merre fog alakulni ez a történet. A nagy nehezen összehozott török-EU megállapodás már a kezdetektől recseg, és jogilag is vitatott a státusza. Mi sem a Századvég szakértőjétől számítottunk arra, hogy végre kiderül, mit kéne Európának lépnie.

Gulyásleves vs. nyitott társadalom

Volt persze szó a migránshelyzetről is, a Századvég kutatási igazgatója röviden vázolta is elméleti koncepcióját. Orbán szerint geopolitikai szempontok érvényesítésére lenne szükség, ez azonban az EU-ban háttérbe szorult az utóbbi években. Pedig az elmúlt évtizedekben a világ alapvetően változott meg: kialakult egy óriási, instabil régió, benne Afrika nagyrészével, a Közel-Kelettel, Belső-Ázsia egyes országaival, és ezekről a területekről folyamatos kiáramlási hullám indult meg a stabil régiók, azaz Európa, Oroszország, Kína, Ausztrália és az USA felé.

A stabil régió országai között pedig verseny indult meg, hogy ki tudja jobban elkerülni ezeket a spontán kiáramlási hullámokat. A spontán hullámok érkezése ugyanis destabilizációval jár együtt, ezért még azok is elkerülnék ezeket, akik amúgy gazdaságpolitikájukat bevándorlókra építik.

Ebben a helyzetben pedig az EU ott követ el hibát, hogy közös, föderációs fellépési lehetőséget keres, holott nagyon különbözik az egyes tagállamok hozzáállása.

"Ami a magyaroknak a gulyásleves, az a svédeknek a nyitott, befogadó menekültpolitika."

- érzékeltette a különbséget egy alighanem nem teljesen komolyan gondolt példával Orbán. Szerinte aki közös menekültpolitika kialakításán munkálkodik, az nem az erős Európában érdekelt. Aki viszont a közös határvédelem kialakításán, az igen.

Volt Orbánnak számos olyan megállapítása, amivel a szakértő moderátorok sem vitatkoztak. Például hogy a dublini rendszer eleve igazságtalan és fenntarthatatlan volt, és hogy jogi és infrastuktúrális változtatásokra lenne szükség.

Orbán viszont a jogi és az infrastrukturális változtatások mellett még egy szempontot hangsúlyozott rendre: az erős politikai kommunikáció szükségességét.

Csak azt kell nézni, amit mond

Orbán Viktor miniszterelnöknek azon kijelentései, hogy egyetlen migránst sem fog befogadni Magyarország, pontosan ezt a célt szolgálják. Ezek a mondatok ugyanis a századvéges Orbán szerint ugyanúgy szimbolikus erővel bírnak, mint a kerítés: kifelé üzennek, kijelölik azokat a sarokpontokat, amiket egy tagállam fontosnak tart.

A bevándorlásról jelenleg egy európai színterű vita folyik, amit a magyar kormány érdemben tudott befolyásolni Orbán szerint. Miután a moderátorok felolvastak egy részletet egy miniszeterelnöki rádióinterjúból, ahol Orbán Viktor arról beszélt, hogy itt nem fognak mindenféle bandák lányainkra és asszonyainkra vadászni, Orbán Balázs is érzékeltette, hogy ő most egy magasabb absztrakciós szinten próbál meg most beszélni, de lényegében erről van szó: a rendkívüli, megváltozott helyzetben az erős, nyers politikai kommunikációnak kulcsszerepe van.

Mi vagy ti, akik nem viselünk politikai tisztséget, nyilván más kommunikációt képviselünk.

- mondta a jelenlévőknek Orbán, majd azzal folytatta, hogy a migránsok humanitárius értelemben rászoruló, szerencsétlen emberek, akik elszenvedői és nem alakítói helyzetüknek. De a politikai kommunikációnak elsősorban most nem az a feladata, hogy ezzel kezdjen valamit, hanem hogy a felénk irányuló áramlást megállítsa.

A magyar kormány megoldása pedig ilyen szempontból Orbán szerint sikeres volt. Rengeteget gondolkoztak még azon tavaly év elején, hogy hogyan lehetne szofisztikált, Európai Unióba illeszkedő módon kommunikálni, hogy mi az, amit a magyar kormány akar. Erre találták ki végül a határvédelem koncepcióját, ami bevált, hatott az uniós közbeszédre is.

A sikeres magyar kommunikációval szemben pedig ott a nyugat-európai politikai elit tehetetlensége, nem voltak képesek rendesen ellátni a feladatukat. Orbán szerint az állampolgárokban van egy természetes félelem, és a társadalomtudósok, illetve a rájuk hallgató politikai erők ott követnek el hibát, hogy erre azt mondják válaszul: ne féljetek. De ez kvázi egy vallási megoldása a problémának, amivel egyre tágul a véleménykülönbség az átlagemberek és a politikai elit között.

Ráadásul kutatásaikban a Századvégnél azt találták, hogy a migrációs kérdés annyira alapvető szimbolikus kérdés a közvélemény számára, mint mondjuk a házasság megítélése. Az embereknek megalapozott véleménye van erről, ha pedig a politika ettől eltérő véleményt fogalmaz meg, ha tompítani próbál, akkor az emberek a radikálisabb vélemények felé nyitnak.

Az itt a morális kérdés Orbán szerint, hogy tagadja-e a politika ezt a félelmet, vagy pedig megpróbál-e a félelem kezelésében osztozni az emberekkel.

A kormány a második utat választotta, és Orbán szerint a magyar emberek jól vizsgáztak, nem voltak neonáci tüntetések, nem történtek erőszakos cselekmények a migránsokkal szemben. Sőt, idézett egy Tárki-kutatást tavaly nyárról, ami szerint épp amikor sok migráns volt az ország területén, nem nőtt idegenellensség a lakosság körében.

Az újabb Tárki-jelentést viszont, ami azután készült, hogy a migránsok már elmentek, a kormánykommunikáció viszont erősen felpörgött, és ami szerint érezhetően nőtt az idegenekkel szembeni ellenérzés, már a moderátorok említették meg Orbán helyett.

Hol a morális felelősség

És épp itt lapul az a logikai kapocs, ami nagyon hiányzott Orbán érveléséből. A Századvég kutatási igazgatója szerint egy ilyen rendkívüli helyzetben az a felelős politikus, aki politikáját minél közelebb helyezi az emberek meggyőződéséhez, a Fidesz pedig, szemben mondjuk Angela Merkellel, helyesen ismerte ezt fel.

Ugyanakkor arról Orbán érdemben nem beszélt, hogy a plakátkampány, a nemzetközi összeesküvéseket vizionáló miniszterelnöki beszédek, a közmédia szerkesztése vagy mondjuk a bevándorlásról és terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció hogyan hat vissza az állampolgárok gondolkodására, hogyan képes befolyásolni azt.

Kapott is kérdést ezzel kapcsolatban Orbán a közönségtől, arról, hogy nincs-e morális felelőssége a kormánynak abban, hogy nem próbálja meg érzékenyíteni, szolidaritásra késztetni az embereket. De Orbán a klasszikus konzervatív hagyományra hivatkozott, ami szerint a politikának nem feladata, hogy nevelje az embereket, és az összes kísérlet, ami a társadalom megváltoztatására törekszik, eleve kudarcra van ítélve.

Sőt, Orbán szerint arról sincs szó, hogy az olyan látszólag belföldi propagandacélokat szolgáló eszközöknek, mint a kvóta-népszavazás, belpolitikai jelentősége lenne. Szerinte az nagyjából mindegy is, hogy a népszavazás majd eredményes lesz-e, ami számít, hogy ez is egy üzenet az EU vezetésének, tiltakozás a túlzottan föderatív irányba elmenő működési modell ellen, hasonlóan a brit vagy a holland népszavazáshoz.

Egy ponton Orbán azt is elismerte egy kérdésre, hogy a népszavazásra kiírt kérdésnek ("Akarja-e, hogy az Európai Unió az országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?") jogi értelemben nincs is sok alapja, hiszen olyan bizottsági rendeletekről szól, amiket amúgyis a magyar parlamentnek kéne elfogadnia. Erre mondta azt, hogy

politikai értelemben szükség van a népszavazásra, jogi értelemben az azt szabályzó környezet erősítésére is szükség lenne.

De abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Kúria majd dönt ezzel kapcsolatban, és azt a döntést el fogja fogadni.

Nem az számít, hogy most van-e hely

Csak a három és fél órás (!) beszélgetés vége felé került elő az a hasonlat, amivel a legjobban meg lehet érteni Orbán menekültügyi álláspontját. Az alapdilemma úgy hangzik, hogy ha egy ötven fős hajóval utazunk negyvenöten, és találunk száz embert, aki a vizen hánykolódik, akkor mi a teendő.

Orbán szerint a menekültügy kezelésére bármilyen megoldás morálisan csak akkor lehet helyes, ha akármekkora számmal működőképes. A beengedés pedig nyilván nem ilyen, hiszen a világban több százmillió ember van, aki elemzések szerint elindulhat otthonából és legitim érvei lennének, hogy miért kéne őket is beengednie Európának.

A hasonlatnál maradva: ekkor nem felengedni kell az embereket, hanem más módon segíteni nekik, például mentőöveket dobni a számukra. Mert Orbán szerint abban nincs vita, hogy ezek rászoruló emberek, akiknek humanitárius feladat segíteni. Csak ennek nem eszköze, hogy beengedjük őket, hiszen akkor mindenkit be kéne.

És ilyen szempontból mindegy is, hogy hányan jönnek most, és hogy a bevándorlók csak milyen kis százalékát teszik ki az EU összlakosságának. Mivel a világban több százmillió potenciális bevándorló van, és köztük morális értelemben Orbán szerint nem lehet helyes módon szűrni.

De ez csak a vita elméleti-absztrakt szintje, ezzel együtt elképzelhető Orbán szerint, hogy a magyar kormány egy nyugodtabb időszakban, rendezett és előre eltervezett körülmények között menekülteket fogadjon be Magyarországra. De ennek nem most van itt az ideje.

A kvóta szerinte épp azért felelőtlenség, mert csak ráerősíthet a jelenleg létező szívóhatásra, azaz még több embert ösztönözhet az Európába indulásra. Ugyanezért nem tartja jó ötletnek a törökökkkel kötött megállapodást sem, ami szerint az EU rendezett körülmények között vesz át szír menekülteket. Mert a tagállamok között vannak különbségek, Magyarország például olyan állam, ahova nem lehetne feszültségek nélkül embereket beköltöztetni. De a terhekből kivesszük a részünket, pénzt szívesen adunk, tette hozzá.

Címlapkép: Migránsok Idomeniben április 12-én. Ayhan Mehmet / Anadolu Agency