Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából megújuló szakmai viták középpontjában a szabadságharcot követő megtorlás időszakának egyik legmegdöbbentőbb pere, a Nagy Imre-ügy áll - írja a Magyar Idők.

Nagy Imrét, a minisztertanács volt elnökét „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” és a „hazaárulás” bűntettével vádolták. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra ítélték és 1958. június 16-án ki is végezték.

Hármójukat ugyan 1989. július 6-án – ítéletük hatályon kívül helyezésével – törvényességi óvás nyomán rehabilitálták és mentették fel a hajdani vádak alól. De arról a mai napig tart a vita, hogy meg kell-e semmisíteni az ítéletet.

Hatvan év után most az látszik felülkerekedeni a jogtudósok vitájában, hogy a Legfelsőbb Bíróság eredeti álláspontjának megfelelően a hasonló esetekben a genfi egyezményeket kell alkalmazni. Márpedig akkor nem az egykori halálos ítéletek hatályon kívül helyezése a megoldás, hanem a döntések megsemmisítése.

A Kúria elnökhelyettese, Kónya István a lapnak azt mondta: „a halálos ítéletekkel zárult bírósági eljárások nem ítélkezésnek, hanem leszámolásnak nevezhetők, sérthették a humanitárius jogot, s ezért nem részei az igazságszolgáltatásnak. A Kúria most azt vizsgálja, milyen jogi-szakmai keretek közt lehet ezt kifejezésre juttatni”.

Címlapkép: fortepan.hu