Ahol húszmilliárd gurul ellenőrzés nélkül, ott mindig várakozik néhány baráti zseb

Hogy kevesen vegyék észre, a Magyar Nemzeti Bank alapítványai péntek este tették közzé az általuk kötött szerződések nem teljes listáját. Bár több helyen is azzal jelentek meg az erről szóló cikkek, hogy az alapítványok kitárulkoztak volna, erről szó sincs.

A Pallas alapítványok által létrehozott cégek szerződéseit nem ismerjük még mindig, ahogy az ötmillió forint alatti szerződéseket sem, több esetben pedig nem tudni, hogy milyen teljesítés kerül mondjuk egy ötven-hatvan ezres ügyvédi munkaóra-díj mellé. De azért az eddiginél lényegesen többet tudtunk meg az alapítványokról, amelyek 2014-es indulásuk óta egyfajta ellenőrizetlen fekete dobozként működtek. Az indulásuk idején még csak felügyelőbizottsága sem volt az MNB-nek, az alapítványok pedig úgy viselkedtek, mintha nem közpénzt kezelnének. Ez azt is jelenti, hogy a jelek szerint egyetlen szabályos közbeszerzés sem volt az ebben cikkben szereplő tételekre.

Az alapítványok hiányos közzétételeiből így is lett egy ezer soros Excel tábla (amit ezennel közzé is teszünk), aminek összeszedtem a legfontosabb tanulságait, már ami túlmutat azokon a dolgokon, amiket elsőre ki lehetett szúrni.

Nagyjából az MNB társadalmi felelősségvállalási programjának keretében elszórt ötmilliárd forinthoz hasonló a helyzet, csak még durvább:

az alapítványok egyfajta kegyúrként hasraütésszerűen osztogatták a pénzt mindenfélére ami épp szembe jött, a pozitívtól a furán át a kifejezetten gyanús és etikátlan dolgokig – egy dolog közös, hogy bőségesen.

A pénzszórás nagy számokban

Az összesítés messze nem tartalmaz mindent, és néhol pontatlan lehet. A havidíjas szerződéseknél teljes időszakot számoltam, az óradíjas szerződéseknél – például a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda díjainál – viszont nem lehetett kifizetést becsülni. Több ingatlan-átalakítással kapcsolatos szerződés az általános díjon felül teljes költségtérítést is tartalmaz, ennek értékére viszont nincs adat. A saját cégeknek – főként a Pallas Athéné Domus Optimának – juttatott kifizetéseket nem számoltam bele a kiadások közé, hiszen ott elvileg házon belül marad a pénz, igaz, azt, hogy a cégekből hova folyt tovább a pénz, azt egyelőre nem tudjuk.

A szerződések összegzése alapján

legalább húszmilliárd forintot

költöttek el az alapítványok a rájuk bízott 260 milliárdból. Ez esélyes, hogy több annál, mint amit hozamként elérnek a magyar államkötvényeken. És ahol húszmilliárdok gurulnak, ott könnyen akadhat néhány tíz vagy százmillió, vagy akár annál is lényegesen több, ami akár hűtlen kezelés gyanúját is felvetve gurul magánzsebekbe.

9,1 milliárdért vettek ingatlanokat az alapítványok a mostani közzététel alapján, amint azt már eddig is tudni lehetett. A szerződésekben a következők szerepelnek: a vári Ybl-villa (4,6 milliárd), a Matolcsy XII. kerületi szomszédjában lévő villaépület (egymilliárd), a balatonakarattyai MÁV-üdülő (890 millió), a Döbrentei utcai Vízház (2,16 milliárd, amit korábban egy csomó pénzért béreltek), a wellness bunkeres Úri utca 72 (795 millió). Viszont nincsenek benne az MNB-től kapott ingatlanok (pl. a régi budai városháza, az IPOSZ-székház, a rózsadombi komplexum és a kecskeméti ingatlanok), és a Kasselik-ház sem, utóbbi azért, mert azt az alapítványok egyik cége vette meg, az pedig továbbra is titkos. Azt már korábban lehetett tudni, hogy az alapítványok összesen 25 milliárd forint ingatlanvagyont kezelnek.

Ezekre az ingatlanokra aztán mindennel együtt ráköltöttek még több mint ötmilliárdot. Már amit ismerünk, hiszen az ingatlanokat kezelő cégek kifizetései továbbra is a homályban rejtőznek.

A legpuhább, és gyakran leggyanúsabb kiadások a mindenféle szolgáltatásokkal, így kommunikációval, szakmai koncepciók kialakításával és hasonlókkal kapcsolatos kifizetések – ezen a soron 383 millió forinttól szabadultak meg az alapítványok. Rendezvények szervezésére és támogatására pedig összesen több mint félmilliárd forint költődött el.

Támogatásokat 3,4 milliárd forint értékben szórtak ki az alapítványok, ami jóval kevesebb, mint amit az ingatlanjaikra költöttek:

Egyenként végignézve a tételeket viszont elég ordító dolgokat látni.

Mészáros Lőrinc vejének cége

Biztos van, akinek meglepetés lesz, de a legtöbb pénzt, mindenki másnál magasan többet a felcsúti gázszerelőből lett polgármesterből lett milliárdos, Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó Magyar Építő Zrt. kapta. A Magyar Építőt Mészáros veje vezeti, Pálffy Balázs vezeti, tulajdonosa a Körösaszfalt Zrt., ami a Szíjj László tulajdonában álló, erősen Mészáros-közeli Duna Aszfalt tulajdona.

1,2 milliárd forintért építik át a Régi Városházát, 989 millióért alakítanak ki műtermet és éttermet az Ybl-villában, 1,5 milliárd forintért alakítják át az IPOS-székházat.

Ezzel az ingatlan-átalakításra költött pénzek több mint felét ez a cég nyelte le egymagában.

A maradékon olyan szereplők osztoznak, mint a közelmúltban alapított Made in Heisler Kft (290 millió forint), az Eiffel Palace fejlesztőjeként elrakott hárommilliárd forint osztalékot lenyelő DVM-csoport (103,4 millió forint), a Lima Design Kft (258 millió), a BORD építészeti stúdió (90 millió), a Raw Development kft (106 millió). Hogy az Orbán Viktor barátjához, Garancsi Istvánhoz tartozó Market Építőhöz mennyi alapítványi pénz áramlott, azt nem tudjuk még pontosan.

UPDATE: a Raw Development Kft.-t 2014 végén hozták létre, anyacégének, a Lakásépítő T2 Investnek a tulajdonosa 2001 és 2013 szeptembere között pedig éppen Szemerey Tamás és felesége voltak, ami tovább is vezet a következő témához.

A Szemerey-Száraz kör

Nem kell szégyenkeznie az egymással több látható és nem látható szálon is összefonódott Szemerey Tamás - Száraz István érdekeltségi körnek sem. Ott van ugye az a félmilliárdot meghaladó összeg, amit a Vs.hu kapott, ami miatt most teljes káosz van az újságnál.

Száraz István cégcsoportja összesen 736 millió forintot kapott, főleg támogatásként.

584,7 millió ment a New Wave Production Kft-hez (főleg 8 darab hetvenmilliós adagban, és még egy 14 milliós könyvfordításra), a New Wave Media Kft-nek 28,8 millió jutott (geopolitikai publikációk támogatása és a "Magyarok a világ élén" nevű könyv szerkesztése), a We Love Publishing pedig 51,9 millió forint megrendeléshez jutott (a Brain Bar megrendezését támogatták az alapítványok).

Száraz és Szemerey érdekeltsége a Frank Digital nevű cég, aminek 71 millió forint bevétele lehetett eddig összesen az alapítványoktól, mindenféle "szakmai koncepciókért" cserébe. Ez szép eredmény, ugyanis 2014-ben összesen 37 millió forint árbevétele volt ennek a cégnek.

Évi 45 millió forint megy az alapítványoktól Matolcsy unokatestvérének egy havonta leadott tanulmányra. Nagyon ütős tanulmány lehet, el is kértük őket az alapítványoktól, ha megkapjuk, bemutatjuk őket mindenki okulására. De azóta sajnos megtudtuk azt is, hogy ezek szerzői jogvédett, lemásolhatatlanul unikális tanulmányok, ezért esélyes, hogy soha nem fogjuk látni őket.

Ezt annak fényében érdemes nézni, hogy Szemerey központi cégének 2014-ben 162 millió forint árbevétele és 4,7 millió forint vesztesége volt, szóval nem jött rosszul ez a havi fixen beérkező, évi 45 millió forintnyi támogatás. És az ország legéleseszűbb elemzőinek egy részét a soraiban tudó Magyar Nemzeti Bank alapítványainak nyilván nélkülözhetetlenek egy többek között egy balatonfüredi éttermet működtető és pálinkás bonbonokat gyártó cég elemzései.

Rejtély, hogy mi lehet a Friday Creative nevű mikrocég, ami sok minden mellett a PADA doktori programját "irányítja", és összesen közel 150 millióhoz jutott eddig. Elég érdekes, hogy a cég nem sokkal azelőtt vette fel a tevékenységei közé a mérnöki és az építési tevékenységet, hogy ilyen tárgyú szerződéseket kapott volna az alapítványoktól.

Jól kitömött utazók és a brazil egyetem

65 ember, főként "magánszemélyek" külföldi útjait is támogatták az alapítványok, összesen 91 millió forintért. Egy utazóra tehát átlagosan 1,4 millió forint jutott, de volt például három hónapos tajvani tanulmányút 5,3 millióért (PAGEO), a PADA pedig két meg nem nevezett ember meg nem nevezett célú utazását is 5, illetve 4,9 millió forinttal támogatta.

Ösztöndíjat 65 doktori vagy kutatói helyre, és még 37 középiskolásnak adnak az alapítványok, de vannak akik első cikkekre kaptak kisebb összegeket. Erre összesen 305 millió forintot költöttek az alapítványok.

Elég busásan jutott mindenféle rendezvényekre, összesen 98 rendezvényt támogatott, huszat pedig maga szervezett a hat alapítvány, mindösszesen 554,7 millió forintért. Csak Borókai Flóra cége, az Akció Rendezvényügynökség kapott nettó 66 millió forintot a zártkörű PAGEO klubos rendezvényekért.

Az egyetemi támogatások jelentős részét, 212 millió forintot a szlovákiai Selye János egyetem kapta, a kecskeméti főiskola, amit hamarosan Pallas Athéné Egyetemnek fognak hívni, 274 millióhoz jutott. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek 120 milliót adtak az alapítványok. Egy elég fura tétel viszont a Sao Paulo-i USP egyetem, ami 55 milliót kapott, hogy a brazíliai magyar közösség bevonásával csináljon valamit, például tanítson magyart.

A médiaiparnak a Száraz István-féle cégcsoporton kívül csak morzsák jutottak: az Echo tévé "Elemzők" című csodás műsora 7 milliót, a Gazdaság Rádió és a Trend FM műsorai pedig 2, illetve 4 milliót kaptak, a "Burgenlandi székelyek" című dokumentumfilmre csak másfélmillió jutott. A folyóiratok között a Tiszatáj (30 millió), a Central European Review (26 millió) és a Hétfa Kutatóintézet Kft. Összkép nevű magazinja (14,3 millió) a győztesek, a Hungarian Review és a Zempléni Múzsa 6 és 5 milliót kapott csak. A Hétfa egyébként nem csak magazinra, hanem úgy egyébként is kapott még 12 milliót, pontosabban arra, hogy "hazánk vágyait, kínlódásait, eredményeit és kudarcait, az előttünk álló kihívásokat, lehetőségeket" feltárhassa.

Könyvkiadásra összesen 83 soron fizettek pénzeket az alapítványok; néhány kötetet csak jelképes pénzekkel támogattak, a legtöbb Kásler Miklós "Nemzeti Nagyvizit" nevű könyvsorozatára ment (39 millió), és Matolcsy titkárnőjének Matolcsy zsenialitásáról szóló, Sakk és póker című könyvére (68,2 millió).