Pontosan ennyi lehetőség van politikusokat kérdezni anélkül, hogy Kövér László kitiltana

Hogy a parlamentben ritkábban megforduló olvasóknak is átélhetőbb legyen, valójában mennyi lehetősége van azoknak az újságíróknak, akik képviselőket akarnak kérdezni anélkül, hogy kitiltsák őket, elővettük a T. Ház főemeletének alaprajzát.

Aztán Tbg fogott egy piros meg egy zöld filcet, és egy sárga ceruzát.

Pirossal jelölte a sajtó no-go zónákat, zölddel azt, ahol szabad préda minden képviselő, sárgával pedig utóbbiak vonulási irányát. (Illetve a pontosság kedvéért: a sajtó mehet szinte bárhova, de forgatni csak a zöld területeken lehet. De kamera nélkül azért máshogy viselkedik egy politikus.)

Íme:

Illusztráció: Tbg

A fontos a kép jobb oldalán lévő ülésterem, jellemzően ugyanis ide kell valahogy eljutnia a választott tisztségviselőknek, hogy meg tudják nyomni a frakciószónokok által bekiabált gombot a szavazások idején.

Mint látható, tisztán piros útvonalak tömegei állnak rendelkezésükre. Ha kikerülik a zölddel jelölt északi társalgót, szinte nyert ügyük van, már csak a kupolaterem előtti folyosón kell elkerülni valahogy.

Ez mondjuk sokszor nem sikerül, a legtöbb parlamenti faggatós videó ezen a szakaszon készül. De érdemben tényleg ezt az egyetlen olyan hely, ahol úgy lehet kérdést feltenni, hogy az érintett önmagától nem feltétlenül akarna válaszolni. A zöld területek nagy része, a sajtóterem és az északi társalgó ugyanis jellemzően sajtótájékozatók helyszínei - ahova politikus akkor megy, ha ő maga akar mondani valamit. (Vagy ha ellenzéki, és örül minden médiaszereplésnek.)

Amikor tehát Kövér László házelnök a szabályok megszegésére hivatkozva tilt ki újságírókat, érdemes figyelembe venni, hogy a játéktér nagyjából ennyi.

Két kiegészítés. Egyrészt, hogy amikor épp nem a legfontosabb politikusok vannak a helyszínen, akkor jellemzően kevésbé veszi komolyan a sajtóosztály a szabályokat, és nem jár minden pirosvonal-átlépés kitiltással, mint most, Orbán és Kövér esetében. Másrészt ha nem sima ülésnap van, hanem bizottsági ülés, vagy más nyilvános sajtóesemény, akkor alkalmanként egy-egy folyosószakasz megnyílik a stábok előtt.

És akkor most jöjjön a meglepetés.

1990-ben így nézett ki a zöld-piros arány:

:OOOOOOOOOO

Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás utáni első parlamenti ciklusban még az ülésteremben is dolgozhattak a tudósítók.

Persze a korlátozások azóta egyáltalán nem csak Kövér számlájára írhatóak.

Nagy vonalakban: először az ülésteremből küldték ki a tévéstábokat, de akkor a páholyból még lehetett forgatni. Majd onnan is, de az ülésteremet körülvevő folyosók még szabadok voltak. Az MSZP-SZDSZ kormányok idején onnan is ki lettek tiltva, 2010 után pedig Kövér László megfordította a helyzetet, és nem azt jelölte ki, hogy hol nem szabad, hanem azt, hogy hol szabad mozgókép-felvételeket készíteni. És azóta még kevesebb helyen szabad.

Persze ahogy ebben a cikkben írtuk: ha igazán fontos, akkor egy újságíró igenis menjen oda kérdezni egy politikushoz, lesz, ami lesz.