Hamarosan az Országgyűlés elé kerül az új Polgári Törvénykönyv módosítása, ami kibővítené a kötelező szülőtartás intézményét.

Maga a rokontartás, szülőtartás nem újdonság, a jogszabály régóta rendelkezik róla, sőt a korábban csak a polgári jogban megtalálható megoldást pár éve az Alaptörvénybe is beemelték, kerek-perec alkotmányos elvként kimondva hogy

a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről

- ám egészen idáig az általános kereteket új tartalommal nem töltötték meg.

Na majd most!

A javaslat indokolásban kiemelik, a nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettséghez képest.

Vagyis ha megszavazzák az igazságügyi tárca módosító javaslatát, akkor nem csak az érintett szülő (vagy az ő egyetértésével – a járási hivatal) indíthat pert a szülőtartás kifizetéséért, hanem az is, aki a nagykorú "gyerek" helyett az ellátást nyújtotta.

Lehet persze mentesülni a tartás alól, a szülő erre való érdemtelenséget igazolva, vagy saját nyomorúságos anyagi helyzetünkre való tekintettel, de a pereskedés ebben az esetben sem lehet majd jó móka.

Amennyire sejthető, aki teheti, ma is támogatja az idős rokonait, ahogy csak tőle telik. Sebaj, a jövőben lehet külön szabály is arra, hogy ha az idős szülők nyugdíja nem elég, kiktől lehet a különbözetet behajtani ilyen-olyan, eddig térítésmentes szolgáltatások finanszírozására.

Fizess, vagy oldd meg

Hajrá idősotthonok! Állami, egyházi, magán szociális intézmények! Az ellátás kezdetétől számított egy éven belül követelhető lesz az ellátás díja a felnőtt gyerekeken.

Lelki szemeinkkel már látjuk is, hogy a kórházi átalakításokkal terv szerint előbb-utóbb kiszervezett „elfekvő” helyek szociális szférába áttolásának ki állja a költségeit. Mi.

Aki pedig nem tudja kicsengetni az ilyen "úri huncutságokra" a valakik által valami alapján megállapított összeget (pláne, ha csak egy kereső van a családban), az így járt.

Lehet otthon gondozni az időseket, ezért (is) mehetnek a nők nyugdíjba 40 év után. Ráérnek, csinálják csak örömmel, nem nagy ügy, első a család. Legfeljebb szakértelem, szabadidő és helyettes segítség híján belerokkannak.

Az otthoni ápolás, gondozás nőügy

A szendvicsgeneráció megszívta. Ők azok, akik még a huszonéves gyerekeiket is támogatják, (akiknek jelentős része még el sem költözött otthonról), de már szüleik gondozása is rájuk szakad.

Írtunk már róla korábban is, hogy a javarészt a nőkre hárított láthatatlan munka a betegek, fogyatékkal élők és az idősek gondozása. A megfelelő intézményi feltételek hiánya, a szociális terület karcsúsítása jelenleg is több tízezer nő munkavállalását akadályozza.

A kormányzattól ezért kapott kompenzáció épp csak több a semminél. Egyenes az út kisnyugdíjas léthez, az időskori női szegénységhez. Ez a helyzet tolódhat el még erősebben, ha még több teher kerül a családok vállára.

Mondjuk a kötelező szülőtartás bővítésével.