Nem túl gyakori, hogy a NASA bármelyik honlapján magyar kutatók munkáját részletező sajtóanyagok jelenjenek meg. Ezúttal az MTA CSFK és ELTE csillagászainak a Kepler- és Herschel-űrtávcsövekkel elért eredményeit tette közzé az amerikai űrügynökség a főoldalán és a JPL exobolygókkal foglalkozó aloldalán is.

A Pál András vezetésével megjelent munkában a Naprendszer legnagyobb név nélküli égitestjét, a Plutonál kétszer messzebb keringő, 2007 OR10 jelű törpebolygót figyelték meg a Kepler-űrtávcsővel.

Az űrtávcső ugyan exobolygók felfedezésére készült, de már sokszor bizonyította, hogy az asztrofizika szinte minden területén hasznosítható. Így például 2014 végén két héten át folyamatosan tudta mérni a törpebolygó fényváltozásait. Ebből meg lehetett határozni, hogy az OR10 milyen gyorsan forog a tengelye körül, ahogy a világosabb vagy sötétebb foltok körbejárnak a felszínen. Már ez is szokatlan lett, kiderült, hogy nagyon sokáig, majdnem két napig tart, míg a legtöbb távoli törpebolygó letudja a forgást 6-12 óra alatt.

A bolygók, törpebolygók azonban a napfénynek csak egy részét verik vissza a látható hullámhosszakon, a másik részét elnyelik, majd hőként sugározzák vissza. Ezt infravörösben lehet megfigyelni, például a Herschel-űrtávcsővel, ami korábban már észlelte is az OR10-et. A visszavert és elnyelt fény aránya nagyon fontos paraméter: nem mindegy, hogy egy kicsi, fényes, vagy egy nagy, sötét égitesttel van dolgunk. A két megfigyelést kombinálva kiderült, hogy a 2007 OR10 esetében az utóbbi a helyzet.

Azt eddig is tudni lehetett, hogy a vöröses színű OR10 elüt a többi, Neptunuszon túl keringő törpebolygótól. Többségük nagyon fehér és fényes, mint a fehér szív és környéke a Plutón. Az OR10 viszont olyan, mint a szív melletti, nagyon sötét területek, vagyis a fénynek kevesebb, mint 10%-át veri csak vissza, cserébe azt jóval nagyobb felületen teszi, mint eddig gondoltuk.

A korábbi, 1280 km-es becslés helyett a magyar kutatók 1535 km körüli értéket kaptak, ezzel a 2007 OR10 méretben a harmadik helyre lépett elő.

Az eltérés pedig jelentős, az OR10 térfogata így közel kétszerese az eddig gondoltnak, ebből következően pedig a gravitációja is jóval erősebb. A modellszámítások alapján így könnyen megtarthatott a felszínén hosszan olyan anyagokat, mint a szénmonoxid-, nitrogén- és metánjég, amelyek vörösre színeződnek, ha nagyon sokáig vannak kitéve sugárzásnak.

Ugyan egyelőre nem tudunk minden törpebolygóhoz űrszondát küldeni, de az ilyen megfigyelések alapján látszik, hogy igény, az volna rá. Ki tudja, mit láthatnák rajtuk a Pluto felszínéhez képest.

A fentiekről korábban már megjelent egy magyar sajtóközlemény. Az eredeti szakcikk szabadon elérhető az alábbi linken: A. Pál, Cs. Kiss, Th. G. Müller, L. Molnár, R. Szabó, Gy. M. Szabó, K. Sárneczky, L. L. Kiss: Large size and slow rotation of the trans-Neptunian object (225088) 2007 OR10 discovered from Herschel and K2 observations