Orbán Viktor hasonló okokból nézheti nyugodtan az ország szétlopását, mint Vlagyimir Putyin

"Miért nézi el Putyin a korrupciót?"

Ezzel a címmel írt véleménycikket a New York Timesba a hétvégén Ivan Krastev bolgár politológus, korrupciókutató és Oroszország-szakértő.

Krastev az orosz és a kínai vezetés korrupcióellenes politikáját hasonlítja össze, és azt boncolgatja, milyen érvek szólhatnak a korrupció visszaszorítása mellett és ellen Putyin rendszerében.

A Xi Jinping kínai elnök 2012-ben a korrupciót az országa létezését fenyegető egyik legsúlyosabb veszélyforrásnak írta le. Csak tavaly száznál több magas rangú állami vezetőt tartóztattak le korrupció miatt. Az elnök részben saját politikai ellenfeleinek kiiktatására használja a korrupcióellenes harcot, de ezzel együtt is hihetetlen népszerűséget hozott neki a dolog, és szakértők szerint ez a konkrét ügyeken túlmutatva is javíthat a kínai gazdaság hatékonyságán.

Ezek az előnyök akkor is léteznek, ha a korrupcióellenes harcot hirdető politikus maga is korrupt.

A gazdaságnak akkor is jót tesz bármilyen korrupció felszámolása, ha bizonyos csoportok korrupciója érintetlen marad. Ugyanígy a közvélemény akkor is értékeli egy korrupt tisztviselő letartóztatását, ha más korrupt vezetők hivatalukban maradhatnak.

Emiatt nem egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyin (vagy Orbán Viktor) miért nézi tétlenül, ha az orruk előtt lopják szét az országaikat. Akkor is learathatnák a korrupcióellenes harc előnyeinek egy részét, ha az őket érintő konkrét ügyek zavartalanul mennének tovább.

Putyinnal kapcsolatban a New York Times cikke a mások mellett a következő válaszokat adja.

  • Az oda-vissza korrupciós vádak az elit belső harcaihoz vezetnek, az ezzel járó veszteségek minden résztvevő számára fájdalmasak lehetnek.
  • A korrupció, bár a legszegényebbek szívnak miatta a legjobban, elsősorban a középosztályt izgató probléma. A középosztály egy része pont azokból a hivatalnokokból áll, akik a korrupt rendszert működtetik.
  • Az, hogy az emberek mennyire tartják korruptnak a vezetést nem csak a korrupció tényleges felszámolásával csökkenthető. A Krím annektálása után 50 százalékról 30 százalékra esett vissza Oroszországban azoknak az aránya, akik szerint növekszik a korrupció.
  • A Kreml legfontosabb szempontja a politikai hűség, a korrupt elit "államosítása". Ameddig valaki hűséges a rendszerhez, addig a lopáshoz is van joga.

Külön érdekes, ahogyan a cikk kiemeli:

a Nyugatról korrupció vádjával kitiltott orosz üzletemberek egy része valósággal megdicsőült a hazai közvélemény előtt. Az ország hős védelmezőiként lettek bemutatva, akiket pont a bátorságuk miatt gyűlölnek az ország ellenségei.

Itthon is ehhez kísértetiesen hasonló magyarázatokkal állnak elő a legarcátlanabb figurák. Matolcsy György például pont ma jutott el odáig, hogy aki a lopást támadja, az a forintot támadja. Az is igaznak látszik a magyar viszonyokra, hogy amíg valaki hűséges a rendszerhez, addig gyakorlatilag annyit lop, amennyit akar.

A New York Times cikke talán csak egyetlen szempontot vet fel, amiért az orosz vezetést aggaszthatja a tomboló korrupció.

Hiába hazudják saját országukat gyakorlatilag tökéletesnek a politikusok, ha a lenyúlt pénzt biztonságban akarják tudni, akkor a gyűlölt, hanyatló Nyugatra kell menekíteniük, ahol gyerekeiket is iskoláztatják, ahol a jövőjüket képzelik el.

Ha a nyugati kormányok itt gyakorolnak rájuk nyomást, mondjuk a vagyonuk befagyasztásának vagy, családjuk kitiltásának felvetésével, akkor a saját oldalukra állíthatják ezeket az embereket, veszélyeztetve ezzel a Putyini-rendszer működését.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.