Újabb nap, újabb Lánczi András interjú. A Corvinus új rektora és a Századvég Alapítvány elnöke ma a Figyelőben fejti ki gondolatait (tegnap az állami médiának, azelőtt a HVG-nek nyilatkozott, a korábbi Magyar Időknek adott interjúja pedig a korrupcióról alkotott elméletének kifejtése miatt bevonul a magyar politikai gondolkodás klasszikusai közé ["amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája"]).

Mit sikerült rábizonyítani, ami botrányos lehet?

Mármint a Századvégre, kérdez vissza Lánczi, ami a Századvég ügyeire kérdez rá a Figyelő. Lánczi szerint a Századvégnek „nincs botránya”, egy „szabályosan működő szervezet”, bár „a politikai erőtérben mozog, ez kétségtelen”.

A volt századvéges kutatásvezető Mellár Tamás vádjával kapcsolatban (miszerint a Századvég pénzmosoda lenne) azt mondja, hogy „lehet egy véleményt tényként hangoztatni, de attól az még nem lesz tény vagy bizonyíték” – fogalmaz a politikai gondolkodó mély episztemológiai szkepszissel.

Lánczi tisztességesnek tartja magát („eddig minden költségemet a saját keresetemből fizettem”), és azt állítja, hogy elnökként elvárta, hogy amit ő nem csinál, azt más se csinálja.

Az MNB-s botrányokkal kapcsolatban különös párhuzamot vont a Corvinus új rektora Matolcsy György jegybankelnök és Soros György befektető között: szerinte ugyanis a

„többszörösen átzsilipelt pénzeknél”

mindig felmerül, hogy mikor közpénz, és mikor nem, mondta Lánczi. Itt mintha párhuzamot volt volna a Matolcsy-alapítványoknál tomboló, közpénzből finanszírozott nepotizmus és Soros György befektető magánvagyonában finanszírozott alapítványok között. (Egyébként amikor a Figyelő visszakérdez, hogy mi a baj azzal, hogy valaki pénzt keres a tőzsdén, azt mondja, hogy ezzel tényleg nincs baj.)

De azért elmondta, hogy a jegybank tevékenysége jellegénél fogva politikai, sőt:

„A Magyar Nemzeti Bank tevékenysége politikai koncepcióba illeszkedik, nem az immoralitás világába”

– mondta, mintha a kettő kizárná egymást.

A korrupció pedig ma Magyarországon „nem nagyobb mértékű, mint bármilyen más politikai struktúra vagy ideológia alatti jövedelemszerzés”. És szerinte aki az ország szétlopásáról beszél, annak óvatosabbnak kellene lennie, mert ha bolygatni kezdik a magánzsebek mostani állami megtömését, akkor az emberek megkérdőjelezik majd a rendszerváltást is. („Az országra nézve óriási tétje van, hogy miként kezeljük a dolgot”.)

Szóval óvatosan beszélünk a lopásról, mert ez nagy károkat okozhat!

Végül pedig a Fidesz morális tisztaságáról is beszél Lánczi, idézem:

„Ez a párt megtanulta, hogy a legfontosabb a vállt vállnak vetve küzdés, hogy lojalitás nélkül nincs politikai siker. A legfontosabb parancs, hogy ha bármelyikük meg is botlik, nem engedik el a kezét. A tábláról le kell venni – ilyen bármikor előfordulhat –, de elengedni nem szabad őket.”

De ennek csak addig tart a hitele,

„amíg nem lehet rábizonyítani olyasmit, amit például a szocialistákra zsinórmértékül lehetett”.

Kiderül egyébként az is, hogy Lánczi azt szeretné, ha a hallgatók és az oktatók is egész állásnak tekintenék az egyetemet. Ezzel összefüggésben ő is lemond a Századvég elnöki posztjáról, az oktatói jövedelmeket viszont piacképesebbé tenné.