Alapjogi szempontból aggályos, hogy az óvodák elutasítják az olyan gyermekek felvételét, akik nem kapták meg a kötelező védőoltásokat. Erre jutott Székely László ombudsman, aki vizsgálatot folytatott a kötelező védőoltások megtagadásáról.

Még mielőtt az oltásellenesek örömtüzeket gyújtanának, Székely nem azt mondta ki, hogy nagyszerű dolog a gyerekeket nem oltatni. Sőt, a jelentésében az áll, hogy „az életkorhoz kötött védőoltások célja a fertőző betegségekkel szembeni aktív vagy passzív védettség kialakítása, az oltások alkalmasak és szükségesek a gyermekek megfelelő fejlődéséhez, valamint az egész társadalom védelméhez a fertőző betegségekkel, járványokkal szemben, ahogyan ezt korábban az Alkotmánybíróság is megfogalmazta”.

Csakhogy egy panaszbeadványból jutott a tudomására, hogy az óvodák elutasítják azoknak a gyerekeknek a felvételét, akiket nem oltottak be. Amúgy a közösség védelme érdekében logikus lépés, van is mire hivatozniuk. Az Országos Epidemiológiai Központ egy korábbi módszertani levelében ugyanis előírta, hogy gyermekközösségbe, alsó és középfokú oktatási intézménybe csak a megfelelő oltásokkal rendelkező gyermekek vehetők fel.

Székely szerint ezzel az a probléma, hogy a módszertani levél nem jogszabály, így általánosan kötelező előírást sem határozhat meg. Az ombudsman szerint a hatályos jogszabályok egyértelműen meghatározzák az óvodai beiratkozáshoz szükséges dokumentumokat. Ebben olyan rendelkezés nincs, amely a védőoltások beadásáról szóló - "a gyermek közösségbe felvehető" tartalmú - orvosi igazolások bemutatását követelné meg. Ilyen dokumentumot tehát a belső szabályzatukban az óvodák se igényelhetnek a szülőktől.

Az óvodavezető Székely szerint annyit tehet, hogy gondoskodik az óvodákban is jelenlévő iskola-egészségügyi szolgálat működéséről, az orvos pedig köteles ellenőrizni, hogy az óvodába kerülő gyermekek megkapták-e az életkor szerint esedékessé vált oltásokat. Ha nem, akkor arról mielőbb értesítenie kell a járási hivatalt.

Ami viszont borítékolhatóan nem jár eredménnyel. Mert Székelyhez nem csak az óvodai felvétel megtagadása miatti érkeztek panaszok, hanem amiatt is, hogy hatástalanok azok az intézkedések, amelyeket a hatóságok elrendelnek a kötelező védőoltást megtagadó szülőkkel szemben.

Az egészségügyi államigazgatási szerv elrendeli ugyan a védőoltást, ha azt a szülő nem adatja be és az írásbeli felszólításnak sem tesz eleget. Az ombudsmant a szaktárca és az egészségügyi államigazgatási szerv arról tájékoztatta, hogy ilyenkor pénzbírságot szabnak ki, de ez a gyakorlatban nem jelent kényszerítő erőt, a pénzbírság megfizetésével a szülők "ki tudják váltani" gyermekeiket a kötelező védőoltás rendjéből.

Hogy mi a teendő olyan esetben, amikor egy TBC-s óvodai alkalmazott miatt rendelték el 123 ovis oltását, erre a jelentés nem tér ki. Elvben persze elképzelhető lenne olyan oktatási intézmény indítása is, ahová csak be nem oltott gyerekek járnak, Ausztráliában van is ilyen, ahol elég nagy bárányhimlő járvány tombolt nemrég. Berlinben tavaly halt meg egy kisfiú kanyaróban, mert nem volt beoltva.

Az alapjogi biztos szerint nem csupán anyagi jogi szankciók, hanem más intézkedések elrendelése is lehetséges. A jelentés ennek kapcsán kiemeli, hogy a hatósági eljárásban az arányosság elvének kell érvényesülnie. Minden egyes ügyben fel kell mérni, hogy a védőoltás beadásával járó előny a gyermek és az adott közösség védelme szempontjából arányban áll-e az alkalmazott kényszerítőeszközzel járó sérelemmel, traumával. Az ombudsman felhívta a figyelmet, hogy ma kizárt a kettős bírságolás, azaz a közigazgatási és a szabálysértési szankciók együttes alkalmazása.

A biztos nem lát problémát pusztán abban, hogy vita folyik a védőoltások hatékonyságáról. Azzal kapcsolatban már vannak kétségei, hogy adott-e az objektív tájékozódás lehetősége. A szülők ugyanis az internetes oldalakon, a közösségi médiában szkeptikus, kritikátlan, meg nem alapozott veszélyekre is figyelmeztető információk áradatával találkoznak.

Hogy miért nehéz küzdelem a megszállott oltásellenesek meggyőzése, arra itt van egy példa: egy tanulmány arról, amit oltásellenesek rendeltek meg, de nem igazolta, hogy az oltás nem árt. Ezért használják a régi érveiket egy visszavont tanulmányra hivatkozva.

Székely is azt látja, hogy a nagy kérdés az: eljutnak-e az oltásellenesekhez a kötelező védőoltás hatásosságát, megalapozott kockázatait tudományos tényekkel, kutatási eredményekkel alátámasztó, logikusan felépített, érhető magyarázatok.

Az ombusdman szerint a kötelező védőoltási rend fenntartásának mára az vált a legfontosabb kérdésévé, hogy az állam mennyire tudja a szülőket segíteni, hogy ne kényszerként, hanem tájékoztatáson alapuló, mindenki érdekét szolgáló együttműködésként éljék meg a kötelező védőoltások beadásában való részvételt. A biztos szerint ezért át kell gondolni a kötelező védőoltás rendszerét támogató állami eszközöket, azok hatékonyságát.

A magunk részéről ezt tennénk hozzá ehhez a vitához:

De érdemes ezt a cikket is megmutatni azoknak, akik például kanyaró ellen sem oltatják be a gyereküket.

A biztos a jelentésében foglalt problémák orvoslása érdekében több ajánlást is megfogalmazott a szaktárcák, az országos tiszti főorvos és a panaszügyben érintett önkormányzat számára. Az ombudsman a többi között kezdeményezte, hogy az elmaradt védőoltások beadásának kikényszerítésekor legyenek tekintettel az arányosság követelményére, javasolta a fokozódó oltásellenesség hazai körülményeinek alapos feltárását, a módszertani levelek és a jogszabályban foglaltak összhangjának megteremtését, illetve az óvodai aggályos tartalmú belső szabályzatok módosítását.