"Engem nem zavarnak, de én nem is félek tőlük. Annak azért nehezebb, aki igen."

A bicskei menekülttábor melletti Tescóban, illetve a bolt közvetlen környékén dolgozó emberek közül többen is ezt magyarázták: ők személy szerint nem tartanak a menekültektől, de ismernek olyat, aki igen.

Ez a hipermarket sok szempontból árnyaltan mutatja a menekültválság, az arra adott magyar állami reakció, és az együttélés ellentmondásait majdnem egy évvel a krízis csúcsa után.

Sorbanállás a Western Union előtt

A 2015-ben kezdődött menekültválság sok pénzébe kerül az európai országoknak, köztük Magyarországnak is.

Függetlenül attól, hogy valaki a Magyarországon kerítésre adott pénzt vagy a Németországban integrációra fordított (a magyarnál nagyságrendekkel nagyobb) összeget gondolja helyesen elköltöttnek, a válság ma az államok számára ráfizetéses. Ez viszont egyáltalán nem jelenti, hogy senkinek nem hoz hasznot a Nyugat-Európa felé tartó tömeg, és itt most nem is csak az embercsempészekre érdemes gondolni.

A bicskei menekülttábortól néhány száz méterre működő Tesco például egész biztosan kiemelkedően teljesít a hasonló méretű magyar települések hipermarketeihez képest, sőt, valószínűleg országos összehasonlításban is egy jól menő bolt. Ezt nem csak az alkalmazottaktól lehet hallani, az elmúlt hetekben többször is jártunk a helyszínen, és mindig erős volt a forgalom.

Vannak pillanatok, amikor úgy tűnik, hogy több migráns van a boltban, mint bicskei, pedig már majdnem egy év telt el a menekültválság magyarországi csúcsa óta.

Ezeknek az embereknek egy része euróval fizet, amit elfogadnak a boltban, és kifejezetten jól jár vele a Tesco, de félóránként alakult sor a Western Union pénzváltó / utaló fülkéjénél az előtérben.

A bejárat melletti vevőszolgálat, ahol feltöltőkártyás mobiltelefonokat lehet kapni, szintén gyakran zsúfolt, és az újságosnál is azt mesélték, hogy a telefonfeltöltés megy a legjobban külföldiek között.

Vannak abszurd pillanatok is, például mikor a migránsok az előtérben található Red Dragon üzletben vesznek maguknak ruhát a bolt kínai eladójától. Abban a tranzakcióban mindkét fél elég sokat utazott, hogy a Bicskén üzleteljenek egymással.

Lehet, hogy ebben az üzletben több biztonsági őrt kell alkalmazni, mint máshol, de a megnövekedett forgalom miatt a Tesco még így is jól jár. (Az extra munkatársakról nem is beszélve.)

Az áruházban vásárló migránsok egy része ránézésre jól szituáltnak tűnik, persze akinek elfogyott a pénze, az nyilván kevésbé jön ki vásárolgatni, inkább a tárborban marad, szóval ez aligha reprezentatív.

Terráriumba zárt hörcsögök

Az üzletbe azért nem mindig csak célirányosan bevásárolni járnak a menekülttábor lakói.

Van az előtérben egy pár négyzetméteres játszórész, azt is használják kisebb gyerekekkel, és a Tűzhal állatkereskedés terráriumokba zárt mindenféle rágcsálóit is örömmel nézegették 10-12 éves, hagyományos muszlim fejkendőt viselő lányok, mikor ott jártunk.

Nem nehéz elképzelni, hogy a menekülttábor monotonitásához képest a Tesco is izgalmas és változatos. Vannak, akik valószínűleg csak azért fordulnak többször is egy nap, mert addig is dolguk van, történik velük valami.

És itt kezdődnek a súrlódások az áruház dolgozóival és a helyiekkel, még ha a tavaly nyári-őszihez képest most már istenesek is a körülmények.

"Tavaly nyár végén nagyon húzós volt, most már kevesebben vannak. Nekem addig nincs bajom, míg tudják mit akarnak, meg tudom is kezelni őket."

Ezt az egyik előtérben lévő bolt eladója, egy fiatal nő magyarázza. Azért arról is beszélt, hogy kibuknak a kulturális különbségek.

"Itt van, akinek fogalma sincs, hogy mi az, hogy sorban állni, vagy legalább is simán idesétál akkor is, ha mások várnak. Meg azt sem szeretem, ha engem itt valami információs pultnak néznek, feltartanak mindenki mást."

Ezek teljesen valós problémák.

Egyik oldalról irreális azt feltételezni egy Szíriából vagy Afganisztánból érkezett menekültről, hogy magától ismeri mondjuk a magyar feltöltőkártyás mobilinternetes rendszer működését, másrészt azt sem lehet várni egy eladótól, hogy napjában tizenötször elmutogassa egy angolul is csak alig beszélő migránsnak, hogy hány giga adatforgalom után kell pluszdíjat fizetni, miközben a többi vásárló egyre türelmetlenebbül várakozik.

Sok ilyen egyenként aprónak tűnő súrlódásról mesélnek a helyiek, miközben ezekkel minden nap újra és újra találkozni idegőrlő lehet. Többen is megemlítik, hogy az Afganisztánból érkezett emberek között van a legtöbb problémás, ők alkalmazkodnak legnehezebben, számukra a legidegenebbek olyan itthon triviálisnak tűnő dolgok, mint hogy digitális mérlegen kell lemérni a zöldségeket és gyümölcsöket fizetés előtt.

Miért nincs senki délelőtt a zöldségeknél?

Mindezekkel együtt az össze dolgozó, akikkel most Bicskén beszélgettünk meglepően türelmesnek és megértőnek tűnt. (A városban nem mindenki az, 2013-ban, még a menekültválság előtt durván összevertek egy elefántcsontparti menekültet.)

Azt magyarázták, hogy ritkán van bármi balhé, és ha mégis lenne valami, azt gyorsan elrendezik. Mindenki kiemelte, hogy a bicskei rendőrség sűrűn járőrözik a Tescónál, ez hallhatóan sokat jelentett nekik.  Kivétel nélkül megemlítették a dohányboltban maszturbáló afgán férfi esetét. Többek szerint a férfi 40 napos elzárása túl enyhe büntetés.

Mikor másodszor voltunk az áruházban, éppen négy rendőr volt bent. Kiderült, hogy egyiküket a határhoz vezényelték, neki vásároltak "túrafelszerelést", de a dolgozók ettől függetlenül örültek nekik.

A rendőrök jelenléte biztos, hogy segít, és kiváltani sem lehetne, de az is látszott, hogy néhány nagyon egyszerű lépéssel valószínűleg meg lehetne előzni egy csomó félreértést.

"Senkinek nem jut eszébe legalább angolul kirakni pár táblát az áruházban, hogy mit, hol és hogyan kell csinálni? Ezt másfél éve nem csinálja meg se a Tesco, se az önkormányzat, de egyébként a migránsokat segítő civilek sem. Ők is a táborban akcióznak, pedig a helyiekkel nem ott, hanem itt az áruházban találkoznak ezek az emberek. Ha a jobb együttélés is cél, akkor itt lehetne tenni érte."

Ezt egy Bicskén élő nő magyarázta. A helyzet az ő leírása szerint sem tragikus, inkább az zavarta, hogy egy csomó apró konfliktust egyszerűen meg lehetne előzni, csak nem teszik.

Nem csak a migránsok nem ismerik a magyar szokásokat, a mi (vagy legalább is én) sem az övékét. Az első látogatáskor, hétköznap délelőtt zavartan vettem észre, hogy az összes külföldi az áruház bejárathoz közelebb eső részében nézelődik, vásárolgat, ahol a ruhák, tisztálkodási szerek és hasonló holmik vannak, a bejárattól távolabb eső, kajás részeken szinte senki sem volt.

Azon gondolkoztam, hogy talán a menekülttáborban olyan jó az ellátást, hogy ételt nem kell venniük, vagy azt egyszerűen máshonnan szerzik be.

Aztán az egyik árus jegyezte meg, hogy kora reggel vitt el valaki több adag ételt, akkor ugrott be, hogy valószínűleg a június 5-én kezdődött Ramadán miatt vesznek sokkal kevesebben kaját napközben. Nem tudom, hányan tudnak a Ramadánról a Tescóban, és ha tudnának róla, az mennyiben segítené az együttélését, de az ilyen tudás ártani szinte biztosan nem ártana.

Bicske jó a menekülteknek, zárjuk is be az egészet

A bicskei tábor, különösen a menekültek szemében, nagyon jó helynek látszik. Mikor egy hónappal ezelőtt egy Körmendre átszállított afgánnal beszélgettem, (nem sokkal az ottani ablakbetörős incidens után) hosszan magyarázta, hogy egyetlen vágya visszakerülni Bicskére, ahol volt tető a feje felett, rendes ellátást és bánásmódot kapott.

A magyar állam menekültpolitikája ma a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minél közelebb szállítják a már Magyarországon lévő migránsokat a nyugati határhoz, például Körmendre, az ottani táborokban pedig olyan rossz körülményeket teremtenek, hogy senkinek se jusson eszébe maradni. A déli határon lassú ügyintézéssel, és szintén a borzalmas körülményekkel próbálják elérni, hogy az emberek máshol próbáljanak bejutni Európába, és elkerüljék Magyarországot.

A bicskei menekülttábor bejáratnál táblák hirdetik, mennyi pénzt költött a létesítményre az EU, meg például a Svájci-alap. Az ő 1,5 milliárd forintos fejlesztési projektjük a tábla szerint 2016. május 31-én fejeződött be.

Éppen három nappal azelőtt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette: a kormány tervet dolgoz ki a tábor bezáratására.