A norvégok ellen magabiztosan lehozott két novemberi pótselejtező után még úgy tűnt, két út áll a magyar válogatott előtt az Európa-bajnokságon. Vagy pofozógépek leszünk, akik annak is örülhetnek, hogy egyáltalán kint vannak, és az izgalmak kimerülnek abban, hogy milyen felirat kerüljön a magyar csapat buszára, vagy hagyunk valami nyomot is.

Aztán az osztrákok elleni első meccsen eldőlt, hogy kínosan már nem végződhet az Európa-bajnokság. A védekezésünk, Storck négy alapemberével, rendben volt, és nagyon szép gólokat lőttünk. A bokájára rúgást kapó Fiola meccs utáni bicegése ekkor még nem tűnt aggasztónak.

Az Izland elleni meccs nagyon más volt. Nekünk kellett volna irányítani a játékot, fölényben is voltunk, minden mutatóban uraltuk a játékot, pontozással simán nyertünk volna, de különösebb kreativitás nélkül mentünk előre, hogy aztán a tizenhatosnál elakadjunk. Végül bekényszerítettünk egy öngólt. A szórványos izlandi támadások miatt nem volt annyira feltűnő, hogy a hátsó négyes Fiola sérülése miatt felbomlott, Storck pedig megbontotta a belső védőpárosát, Langot kivette Guzmics mellől, és azt a Juhászt játszatta, aki nem volt alapembere.

Hogy a portugálok ellen már szinte továbbjutóként mentünk pályára, az tényleg felülmúlt minden előzetes várakozást. Storck azt is megengedhette magának, hogy ne küldje pályára a sárgalaposokat. Bátran nyúlt olyan játékosokhoz, akik addig alig kaptak lehetőséget (Korhut, Bese), és fantasztikus meccset játszottunk az addig - és azóta is - keveset mutató portugálokkal. A három lőtt gól abba a hitbe ringathatott mindenkit, talán a szakmai stábot is, hogy működik a támadójátékunk komolyabb csapatok ellen. És elfeledtette, hogy kaptunk három gólt, amit ráfoghattunk Cristiano Ronaldo zsenialitására.

A belgák ellen visszatért a portguálok ellen pihentetett Nagy Ádám, és az egész tornán nagyon magabiztosan játszó Kádár Tamás. A sérült Kleinheisler helyére állított, védekezésben erős Pintér Ádám - Storck eddigi húzásaival szemben - nem volt telitalálat. Elek későbbi beállítása mutatta meg, hogy talán inkább őt kellett volna játszatni Szalai mögött. Gera egészen parádés teljesítménnyel pálkyán volt egy félidőt a számunkra egyébként szinte tét nélküli portugál meccset, de 37 évesen teljesen elkészült az erejével a nyolcaddöntőre.

Storck a védőnégyesen sem változtatott, Besét nem próbálta ki jobbhátvédben, hogy Lang és Guzmics újra középen játsszon, Juhász pedig maradhatott volna a kispadon. A válogatott védekezése az első félidőben csődött mondott, szerencsével úsztuk csak meg egyetlen bekapott góllal. A súlyos vereségbe már csak akkor szaladtunk bele, amikor Storck szinte az összes csatárát beküldte a pályára. Izland ellen bejött, a belgák okosabb és jobb csapat.

Mi az alábbi kilenc dolgot szűrtük le ebből az Európa-bajnokságból.

1. Óriási siker

Nagyon rövid idő alatt Dárdai Pál, majd Bernd Storck összeraktak egy olyan csapatot, amiről akár csak fél éve sem gondolta volna senki, hogy helye van a legjobb 16 között. (Emlékezzünk csak arra a pánikra, amikor kiderült, hogy mégis kell pótselejtezőt játszanunk a norvégokkal.) Minden álmot felülmúlt, hogy veretlenül lettünk csoportelsők. Miközben olyan csapatok égtek le, mint az általunk legyőzött osztrákok, a selejtezőkből a legjobb harmadik helyet éppen előlünk elhappoló törökök, a csoportban minket megelőző románok, vagy az utóbbi években nálunk sokkal jobb csehek, oroszok, ukránok.

2. A mázli szerepe

A selejtezőcsoportunkkal is szerencsések voltunk, az általunk egyszer sem elvert görögök összeomlása is kellett ahhoz, hogy harmadikok legyünk. Aztán az Eb-csoportunk is könnyű lett, kizárt, hogy bármelyik másik csoportban első helyen végeztünk volna. És lehet ugyan szidni az izlandi meccsen ellenünk 11-est fújó orosz bírót, de az osztrákok ellen semmi panaszunk nem lehet arra a döntésre, amivel nem adták meg az egyenlítő gólt, hanem kiállították az egyik osztrákot. A 30. másodpercben is áldhattuk a kapufát. Izland ellen öngóllal egyenlítettünk, a portugálok ellen két megpattanó gólunk volt.

3. Ilyet más is tud

Észak-Írország, Szlovákia, Wales és Izland is eljutott a legjobb 16 közé. Amire mi képesek voltunk, vagyis a tisztes helytállás, azt a 330 ezres Izland is meg tudja csinálni. És szép a portugálok ellen rúgott három gól, de a két utolsó meccsünkön, komolyabb csapatok ellen kaptunk hetet.

4. A csapat sokkal több volt, mint a részeinek összege

Hogy komolyabb bajnokságban rendszeresen pályára lépő légiósok nélkül, sok itthon edződött játékosra alapozva kijutott az Eb-re a csapat, és ott a legjobb 16 közé ment, az Dárdai Pált és Bernd Storckot dicséri, és természtesen a végig száz százalékos hozzáállással hajtó játékosokat is.

Az látszik, hogy a magyar csapatként erős, jó közösség, még intelligensen és szimpatikusan nyilatkozni is tudnak, nem szálltak el a sikeres meccsek után.

Amit Dárdai elkezdett, azt Storck továbbfejlesztette. Dárdainak nem volt ideje kísérletezésre, ő a rutinosabb, azonnal bevethető játékosokban bízott, és adott nekik olyan, valóban szakmai eligazításokat, amiket végre is tudtak hajtani. Storck is a Magyarországon annyira szokatlan, ezért itthon zseniálisnak tűnő szakmaiságot hozta, de bátrabban nyúlt a fiatalokhoz, Kleinheisler és Nagy Ádám is nagy húzások voltak, miközben a szervezettség, az önbizalom és az egymásért hajtás megmaradt.

Mivel olyan játékosokról van szó, akik eddig zömmel vagy az NBI-ben, vagy a kicsit erősebb lengyel bajnokságban játszottak, természetesen előfordultak egyéni hibák (ne feledjük, Lang Ádám például szinte végig kispadozott tavasszal a Videotonban), de csapatként - talán a belgák elleni első félidőt leszámítva - működött a rendszer.

5. A labdával kevesek vagyunk

Főleg Izland ellen látszott, hogy bajban vagyunk, ha a melós szervezettségen, a futáson és védekezésen túl is kellene csinálni valamit. A labdával nem igazán tudunk mit kezdeni, kevés a kreatív játékosunk. Ehhez nyilván még jobban össze kell szokni, de tehetséges játékos is kellene hozzá.

6. Ott vagyunk a helyünkön

Miközben a komolyabb csapatok csak most kezdik az Eb-t, a kicsik már csúcsra pörgették magukat, és nagyon fáradtan, minden kártyájukat kijátszva, semmiféle meglepetést nem tartogatva szaladtak bele a késbe. Ahogy mi, úgy a szlovákok is. Az északírek csak azért nem, mert Walessel játszottak, az írek meg találtak egy gólt, ami miatt elcsúszott a franciák mészárlása, de ha az a meccs 20 perccel tovább tart, csúnya vége lett volna.

Nekünk nem a spanyolokat, a németeket kell megverni, hanem a középmezőnyt befogni. Egy egyre jobb formába lendülő, fantasztikus játékosokból álló belga csapat ellen 25-30 percen át tudjuk felvennni a versenyt. Aranycsapatunk nem lesz többé, de jó lenne Európa legjobb 16 csapatának a szélén billegni, rendszeresen kijtuni nagy tornákra, mint a csehek, szlovákok és a románok. Az a szint, amit a horvátok és lengyelek tudnak, hogy jó foci is párosuljon mindehhez, még kicsit odébb van.

7. Kétséges a jövő

A világbajnokságra nehezebb kijutni, az Eb 24 csapatával szemben csak 13 európai csapat vehet részt a vébén. Portugáliával, Svájccal, a Feröer-szigetekkel, Lettországgal és Andorrával vagyunk egy csoportban. Az biztos, hogy sem a portugálok, sem Svájc ellen nem vagyunk esélytelenek, jobb, mintha a németekkel vagy a spanyolokkal lennénk egy csoportban. De azért a második hely megszerzése nem lesz egyszerű, és onnét még pótselejtezni kell.

Sajnos nem látni, hogy mitől lehetne még jobb ez a magyar válogatott, hogy tudnánk még egy fokkal feljebb lépni. Az edzői stáb dicsérete, hogy szervezettebbek már nem lehetünk. Nagyon szűk a merítési lehetőség. Az Eb-n is kiderült, hogy vannak nagyon vékony posztjaink. Sem a jobbhátvéd Fiolát, sem a támadó középpályás Kleinheislert nem sikerült helyettesíteni. Amikor Lang kikerült jobb szélre, Juhásszal is gyengültünk a védekezésben. És bár Storck tényleg bátran nyúl a fiatalokhoz, aligha fog előrántani sok Kleinheislert, Nagy Ádámot a kalapból.

Az utánpóltásunk még Csányi Sándor szerint is csalódást okozott az elmúlt években. Nincs második vonal továbbra sem. Volt két normális edzőnk egymás után, a munkájuk egymásra épült, és néhány jó korban, jó formában lévő, sikerre kiéhezett és nagyon fegyelmezett játékosunk.

Abban bízhatunk, hogy most több játékosunk is komolyabb bajnokságba kerülhet, ahol rendszeresen játéklehetőséget harcolhatnak ki. Nagy Ádámot biztosan viszik, Kádár is jó teljesítményt nyújtott, Lovrencsics is csapatot keres. Fiola ment volna külföldre, de a sérülése miatt nem biztos, hogy eladta magát, Dzsudzsák és Németh talán nem ássa el magát Katarban.

8. Két apróság

A magyar válogatott csapatkapitánya ne ölelkezzen nácikkal. Ha ezt magától nem tudja, akkor legyen valaki az MLSZ-nél, aki felhívja erre a figyelmét. És legyen az alaptörvényben rögzítve, hogy amikor végre kijutunk egy nagy tornára, legyen tilos a nyomorult politikát belekeverni a pályán zajló események megvitatásába.

9. Iszonyatosan jó érzes Európa részének lenni

A veterán Király a melegítőjével és vicces megmozdulásával nagyobb mém lett, mint Löw seggturkálása. Nagy Ádámot a legnagyobb tehetségek között emlegetik mindenhol, és azt is mindenki tudja, hogy az Eb-legjobb meccsét játszottuk a portugálokkal. Egyáltalán, hogy ott lehettünk, hogy elismerően beszélnek a magyar csapatról, hogy az utcán megtapsolták a magyar szurkolókat, hogy azt kérdezték, hogy hol voltunk évtizedekig, amikor nekünk itt a helyünk. Mexikó óta szinte csak szégyellni lehetett a magyar válogatottat, és most végre büszkék lehetünk rá.

(Bede Márton - Haszán Zoltán)