• Amióta kiderült, hogy a brit népszavazás eredménye az lett, hogy a szavazók többsége ki akar lépni az Európai Unióból, a skót kormány egy kettős pályára ment rá.
  
• Egyrészt mindent meg fognak mozgatni, hogy az Európai Unió tagjai maradhassanak. Ez elsősorban egy új függetlenségi népszavazást jelenthet.
  
• Másrészt felmerült, hogy módjukban állhat megakadályozni, hogy Nagy-Britannia kilépjen az EU-ból. Jelenleg mindkét forgatókönyv jogi lehetőségeit vizsgálják.

Az elmúlt napok egyik érdekes fejleménye, hogy a skót első miniszter (kvázi miniszterelnök), Nicola Sturgeon a világsajtó kiemelt szereplője lett. Azután, hogy világossá tette, mivel a skótok többsége az EU-ban maradásra szavazott, mindent meg fog tenni, hogy Skócia az Európai Unió tagja maradhasson.

De Skócia első női vezetőjének politikai pályája ezen a momentumon túl is rengeteg érdekes elemet tartalmaz: korábban nem volt még olyan skót politikus, akit Nagy-Britannia szerte ennyien kedveltek volna. Annak ellenére sem, hogy a meggyőződéses szociáldemokrata, feminista Sturgeon legfőbb politikai célja, hogy elérje Skócia elszakadását az Egyesült Királyságból.

A Brexit hozza a lehetőséget

Skócia 2014-ben már majdnem elszakadt az Egyesült Királyságtól. Abban az évben hosszas előkészítés után tartottak egy népszavazást a kérdésről, de akkor a skótok 55,3 százaléka végül úgy döntött, hogy inkább maradnának. Ez akkor nem volt különösebben meglepő: a választások előtt a brit kormány rengeteg többletjogot ígért a skótoknak, ha maradnak és a gazdasági érvek is mind az unión belül maradásról szóltak.

Az elszakadás legfőbb politikai támogatója a skót kormánypárt, a Skót Nemzeti Párt (SNP) volt. A népszavazás egyértelmű vereség volt a számukra, pedig a párt 2011-ben a szavazatok 45.4%-ának megszerzésével tudott kormányt alakítani Skóciában.

A népszavazás eredményének kihirdetése után Sturgeon közeli barátja és mentora, Alex Salmond be is jelentette lemondását. A párt továbbra is népszerű volt a skótok körében, de az is látszott, hogy fő üzenetükre, az elszakadásra még nincs kész a skót társadalom.

Az SNP-t 1934-ben alapították, de sokáig nem volt meghatározó erő, a regionális választásokon általában csak a szavazatok negyedét-ötödét vitték el. Salmond és helyettesének, Sturgeonnak a vezetése alatt viszont érezhetően szárnyalni kezdtek. Nem is volt kérdés, hogy Salmond távozása után Sturgeon fogja vezetni a pártot és így első miniszterként a különleges státuszú országot is.

A brexites népszavazással pedig történelmi lehetőség kapujába kerülhet most Sturgeon. A 2014-es népszavazási vereség után nem volt valószínű, hogy a szűk közeljövőben újabb referendumot írnának ki a függetlenségükről. De a britek döntése most mindent felforgatott, hiszen azzal, hogy ők távoznának az EU-ból, odalettek azok a gazdasági érvek is, melyek mentén két éve a skótok az Egyesült Királyságban maradásra szavazhattak.

Sturgeon a Brexit másnapján már arról beszélt, hogy alapjaiban változtak meg mostanra a körülmények és napirendre vették egy új népszavazás lehetőségét. Az első felmérések szerint a skótoknak most mintegy hatvan százaléka támogatná már az elszakadást az angoloktól.

Thatcher volt az elrettentő példa

Sturgeon nagyon fiatalon kötelezte el magát a politika és az SNP mellett. 1970-ben született és 16 évesen már a párt tagja lett. Alulról indult, diákként kampányfeladatokat végzett a pártnak, ajtóról ajtóra járt végig választókerületeket.

Ahogy mesélni szokta, Margaret Thatcher vitte a politikába. Nem mint példakép, hanem mint a politikai gondolkodás, amit le kell győzni. Sturgeon a BBC-nek mondta el, hogy látta, milyen rossz állapotban volt a gazdaság, milyen sok munkanélküli volt Thatcher miniszterelnöksége idején.

"Azt gondolom, hogy ez biztosan érzékennyé tett a társadalmi igazságosság iránt és akkor alakult ki bennem az az erős érzés, hogy rossz Skóciának, hogy egy olyan tory kormány kormányozza, amit meg sem választottunk."

A nyolcvanas években ha valaki a konzervatívokkal szemben akart politizálni, akkor általában ugyanúgy, ahogy Angliában, Skóciában is a Munkáspárt körül találhatta meg a számítását. Sturgeon viszont már ekkor is úgy gondolta, hogy az országuk igazán akkor gyarapodhatna, ha függetlenek lennének. Így kötött ki az SNP mellett.

A jogi egyetem elvégzése és némi jogtanácsosi munka után 29 évesen lett teljes állásban politikus, amikor 1999-ben Glasgow-ban beválasztották az első skót parlamentbe. Az SNP a szavazatok 28,7 százalékával ellenzéki szerepbe kényszerült, Sturgeon az oktatási, igazságügyi és egészségügyi kérdéseket képviselte pártjában.

A politikai pályája pedig töretlenül tört felfelé. Személyében minden benne van, amiért a skót szociáldemokraták hőse lehetett: első generációs értelmiségi, akire erősen hatott a munkásosztálybeli háttere, erős társadalmi érzékenysége van és gyakran fogalmaz meg feminista kérdéseket is. A Politico riportja szerint nincs újságíró Skóciában, aki hajlandó lenne rosszat mondani róla. Még politikai ellenfelei is tisztelik azért a meggyőződésért, ahogy kiáll elvei mellett.

A 2003-as választásokon kifejezetten rosszul szerepelt a párt, 23,8 százalékot szereztek. Rossz volt a sajtójuk, rossz volt a hangulat a párton belül is. Az addigi vezér, John Swinney távozott és Sturgeon indulni akart a pártelnöki posztért. Viszont a skót politika meghatározó alakja, a korábban már elnökösködő Alex Salmond rábeszélte, induljanak együtt és legyen a helyettese.

A következő 10 év az SNP megerősödéséről szólt. Sturgeon első miniszter-helyettes és egészségügyért felelős miniszter lett. A politikai pályafutásáról készült riportok mind kiemelik, hogy Sturgeon ebben az időszakban komolyan változtatott a hozzáállásán is: a korábban mindig túl komolynak és merevnek tartott politikus érezhetően nyitott a közvélemény felé, addig kevéssé ismert jó humorérzéke is előkerült. Mindez fontos váltás volt ahhoz, hogy ne csak párton belül, de országosan is egyre népszerűbb lehessen.

Ehhez hozzájárul az is, hogy míg a brit politikai életben általában elitiskolákból kikerült, gazdag családokból érkező férfiak dominálnak, Sturgeon életével tényleg sok skót tud azonosulni. Szabadidejében X-Faktort néz és sokat olvas, és több mint 20 éve van együtt párjával, az SNP igazgatójával, Peter Murrellel, akivel még a párt ifjúsági táborában ismerkedtek össze.

2007-ben már kormányra kerültek, 2011-ben pedig többségi kormányt alakíthattak. Ezt a lendületet törte meg látszólag a 2014-es népszavazás, ahol fő céljukat, a függetlenség kivívását nem tudták elfogadtatni a skótokkal. Sturgeon pártelnökként viszont fel tudta rázni az SNP-t, többek között a feminista ügyek felkarolásával és megszorítás-ellenes politikájával fél éven belül több tízezer új tagot szerzett a pártnak.

A skót politika sajátja, hogy a pártok egyszerre indulhatnak a skót és a brit választásokon is. És a 2015 májusi brit választásokon az SNP mindent vitt: az elszakadást képviselő párt a harmadik legnagyobb erő lett a brit parlamentben, miután az 59 skót parlamenti helyből 56-ot besöpörtek. Skót politikai erő korábban nem ért el ilyen jó eredményt a brit választásokon. A skót politikában évtizedeken át meghatározó Munkáspárt negyven helyet veszített.

Sturgeon a győzelem után arról beszélt, legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy ekkorát győzhetnek. Majd rögtön belengette, hogy mivel a britek sajnos egy konzervatív kormányt választottak meg, még fontosabb, hogy egy erős SNP-s csapat állhat ki Skóciáért.

A választások során ugyanis nem titkolt célja volt, hogy progresszív koalíció jöhessen létre az SNP és baloldali brit pártok között, az egész unióban változást előidézve így. De a 2015-ös szavazás a baloldal katasztrofális vereségét hozta Nagy-Britanniában. Egyedül a nacionalista szociáldemokrata skótok jelentettek kivételt ez alól.

Angliában is felfigyeltek rá

Az SNP kongresszusain 2015-ben konferálták fel úgy Sturgeont, hogy az egyetlen pártvezér, akit szeretnek Nagy-Britanniában. És ez nem volt túlzás, közvélemény-kutatások szerint ő volt ekkor az egyetlen olyan pártot vezető politikus, akinek a megítélése inkább pozitív volt. Országosan, nem csak Skóciában.

Az SNP és Sturgeon pedig gyakran rá is játszottak erre. Üzeneteikkel célozták a Munkáspártban csalódott balos szavazókat is, ami érthető is volt, ekkor már a harmadik legnagyobb párt lettek az országban, több mint százezer tagjuk volt.

Amikor pedig a brit választások előtt tévévitában csapott össze a nagy brit pártok vezetőivel, elözönlötték a Google-t a kérdések, hogy angolként lehet-e szavazni az SNP-re. Ennek fő oka az lehetett, hogy Sturgeon jóval hitelesebben lépett fel Cameron és a toryk politikájával szemben, mint brit ellenfelei.

A Daily Mail a tévévita után címlapon hozta, hogy ő a legveszélyesebb nő Nagy-Britanniában:

A brit választásokon elért eredmények után a nemzetközi sajtó is felfigyelt rá, Jon Stewart vendége is volt a Daily Showban, egymást érték a felkérések, még a Vouge-ban is szerepelt. Mint mondta erről, ez számára is ellentmondásos szerep volt, máskor mindig kifogásolta, hogy a lapban csak a női politikusok kinézetével meg ruháival foglalkoznak. Mégis vállalta, mert úgy érezte, olyan közönségnek beszélhet, akiknek máskor nem szokott.

Az EU miatt mehetnek

A 2016 májusában a skót választásokon az SNP 46,5 százalékos eredményt ért el, de kevesebb mandátumuk lett, két szék hiányzott az abszolút többséghez. Sturgeon maradt az ország első minisztere, őt érte hivatalában a sokk, hogy a britek az EU-ból kilépésre szavaztak.

Sturgeon a Brexit-kampányban végig az EU mellett állt ki, és a végeredmény kihirdetése után azonnal közölte, hogy demokratikusan elfogadhatatlan, hogy a skótokat annak ellenére rakják ki az Európai Unióból, hogy az ország lakosságának többsége a maradásra szavazott.

link Forrás

Egyelőre első körben az EU intézményeivel veszik fel a kapcsolatot, hogy kitalálják, mit lehetne tenni. Azt ugyanakkor Sturgeon világossá tette, hogy emiatt nem akar fizikai határt bevezetni Anglia és Skócia között. Viszont továbbra is úgy látja, hogy a britek döntése feljogosította a skótokat arra, hogy újra szavazzanak tagságukról az Egyesült Királyságban.

Sturgeon egy interjúban beszélt arról is, hogy a skót parlament akár meg is akadályozhatja a Brexitet, ha nem adják hozzájárulásukat a döntéshez, de azóta Alex Salmond egy tévéinterjúban már enyhítette ezt, és elmondta, szerinte inkább csak gesztus értékű tiltakozásról lehetne így szó.

Bár mostanában elég gyorsan változnak a körülmények, jelenlegi állás szerint Sturgeon éveken belül tényleg összehozhatja azt, amire az SNP korábban nem volt képes és kivezethetik a skótokat az Egyesült Királyságból, beleírva magát ezzel végleg a skót történelemkönyvekbe.

(Via: BBC, Guardian, Politico, valamint Guardian és Politico)