Aki Donald Trumpot támogatja, Vlagyimir Putyint támogatja

Az elmúlt egy évben, miközben a világ egy jelentős része döbbenten bámulta, hogy a republikánusok tényleg Donald Trumpot tudják majd felmutatni elnökjelöltnek, egy zavarba ejtő rituálé is kezdetét vette: folyamatosan udvarolgatta körbe egymást Trump és Putyin.

Sok kommentár annyival tudta le a dolgot, hogy Putyinnak nyilván jó, ha az Egyesült Államokat egy nárcisztikus félnótás vezeti, Trump meg valószínűleg egyszerűen nem is érti, mibe keveredett bele, egyszerűen csak imponál neki, hogy egy nagyhatalmú vezető elismerően szól róla. De a kettejük közötti viszony ennél azért mélyebb is lehet. Arról, hogy hogyan szivárogtak be Putyin emberei Trump kampányába, egyértelmű bizonyítéka senkinek nincs, de egy amerikai újságíró, Josh Marshall most összeszedte, mik azok a konkrétan tudható összefonódások, amiket érdemes észben tartani, ha Trump és Putyin viszonyáról gondolkozunk.

Egyrészt a pénzügyek

A Bloomberg számításai szerint az elmúlt egy évben jelentősen megnőtt a Trump által felvett hitelek összege, 350 millió dollárról 630 millióra. És miközben Trump a vagyona értékét 10 milliárd dollárra szokta tenni, egyetlen független elemzés sem jutott még csak hasonló összeg közelébe sem, 2 és 4,5 milliárd dollár közé szokták becsülni vagyonelemeinek összértékét. Ráadásul cégeivel és vagyoni helyzetével kapcsolatban nagyon kevés információ áll a nyilvánosság rendelkezésére, szinte mindenki csak becslésekből tud dolgozni.

Emellett viszont korábbi zavaros pénzügyei miatt a legtöbb nagy amerikai bank visszautasította Trump hitelkérelmeit, egyedül a Deutsche Bank adott neki nagyobb hitelt 2012 óta. A Wall Street nagybankjainak bizalmatlansága Trumppal szemben nem újkeletű dolog, több cikk is foglalkozott már azzal, hogy Trump egyszerűen nem volt megbízható partner a nyolcvanas-kilencvenes években, ezért mára nem üzletelnek vele.

Trump és Putyin smárol egy litván graffitin (AFP PHOTO / Petras Malukas)

Trump viszont ebben a helyzetben egyre inkább függeni kezdett a külföldről érkező pénzektől, melyeknek egy jelentős része Oroszországból, onnan is Vlagyimir Putyinhoz közeli oligarcháktól érkezett.

A Washington Post cikke szerint Trump és családtagjai a nyolcvanas évek óta rendszeresen jártak üzleti ügyekben Moszkvában és az oroszokban lelkes ingatlanbefektetőkre akadtak. Trump fia egy 2008-as konferencián beszélt arról, hogyan áramlik hozzájuk a pénz Oroszországból.

Az egyik legismertebb ilyen projekt a manhattani Trump Soho, amiben a New York Times cikke szerint kazah és orosz befektetők is megjelentek, egy izlandi cégen keresztül pedig Putyin szűk köréhez tartozó oligarcha is.

Persze, önmagában ezek az információk még semmit nem bizonyítanak.

Amit biztosan lehet állítani, hogy Trump szervezeteihez rengeteg befektetési tőke áramlik olyan személyektől, akik nagyon közel állnak Putyinhoz.

Másrészt ott van Paul Manafort

Aki Trump kampányának vezetője és elsőszámú tanácsadója. Mellette pedig évtizedek óta mindenféle sötét diktátorok megbízható tanácsadója, szolgálta ő már ki a Fülöp-szigeteki Ferdinand Marcost, a kilencvenes években a pakisztáni hírszerzést is. Legutóbb pedig a Vlagyimir Putyin irányítása alatt álló, végül elűzött ukrán elnök, Viktor Janukovics tanácsadója volt. Kettejük kapcsolatáról a Politico még akkor írt nagyobb cikket, amikor még szó sem volt Trumpnak végzett munkájáról. Innen derül ki, hogy az amerikai férfi milyen mélyen formálta az ukrán elnök döntéseit, mindezért pedig vélhetően hétszámjegyű fizetést kapott éveken keresztül.

Paul Manafort (CHIP SOMODEVILLA / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / AFP)

És Carter Page

Aki Trump külügyi tanácsadója, és karrierje nagy részét orosz érdekszférában töltötte, számos üzleti szál köti az orosz állami gázóriáshoz, a Gazpromhoz. A vállalatot 2007-ben hagyta ott, utána saját vállalatot alapított, próbálkozott Türkmenisztánban és Iraki Kurdisztánban is befektetésekkel. A Krím elfoglalása utáni szankciók súlyosan sértették az üzleti érdekeit, nem véletlen, hogy egy interjúban arról beszélt, hogy egyik legfontosabb célja, hogy ezeket a szankciókat felszámolja.

Carter Page (Anton Denisov/Sputnik)

Az orosz állami sajtó imádja Trumpot

Marshall szerint látványos az is, hogy az elmúlt egy évben az orosz propagandasajtó mennyire összezárt Trump mögött. Nyugati politikusnak ritkán van ilyen kedvező megítélése ott és ezekben a lapokban nem szokott semmi megjelenni a hatalom jóváhagyása nélkül.

És még hátravan Ukrajna

De Marshall is elismeri, hogy ezek még mindig nem bizonyítanak semmit: Trump felszínessége és geopolitikai tájékozatlansága simán magyarázhatná, hogyan keveredhet bele ennyi kínos összefüggésbe.

Viszont van még egy fontos fejlemény: a republikánus párton belül nagyon komoly értékháború ment a pártprogram összeállítása közben. A legtöbb, a párt szempontjából fontos ideológiai kérdésben óriási viták zajlottak a hivatásos pártelit és a pártot támogató aktivisták között. És hasonlóan a demokrata pártban zajló folyamatokhoz, leggyakrabban az volt a felállás, hogy az aktivisták képviselik a keményebb, esetenként szélsőségesebb álláspontokat, míg a mainstream párttagok próbálták ezeket a kérdéseket puhítani, jobban középre igazítani.

És azt látni, hogy Trumpot és csapatát ez az egész teljesen hidegen hagyta. Nem próbálták meg befolyásolni ezeket a küzdelmeket, egyszerűen nem foglalkoztatta őket az, hogy mi kerül be a választási programba. Egyetlenegy kivétellel: a Trump-stáb komoly energiákat mozgósított meg, amikor arról volt szó, hogy segítsék-e Ukrajnát az orosz katonai agresszióval szemben. Mint a Washington Post cikke összefoglalja, annak ellenére, hogy a keményvonalas republikánus táborban az oroszellenesség nem éppen idegen gondolat, Trump csapata a színfalak mögött komoly energiákat hozott össze, hogy biztosítsák, olyan republikánus program készül majd, amelyik nem tervez fegyvereket adni Ukrajnának.

Annak amúgy, hogy a republikánusok végül arra jutottak volna, hogy fel kell fegyverezni az ukránokat, nem túl sok esélye lett volna. De az, hogy Trump csapata minden más vitás kérdést figyelmen kívül hagyott, itt viszont komoly lobbizásba kezdett, önmagában elég beszédes.

Putyin vs. Clinton

És nem arról van szó, hogy Trumpot közvetlenül Putyin fizetné vagy irányítaná. Ilyesmit nem állít senki. Ugyanakkor az tény, hogy Trump legközvetlenebb tanácsadói éveket töltöttek el olyan állásokban, ahol Putyin igényeinek megfelelően kellett dolgozniuk és Putyin-közeli forrásokból kapták a fizetésüket. Trump pedig, azon kívül, hogy többször kifejtette, milyen nagyra becsüli Putyint, rendre olyan kijelentéseket tesz a NATO szerepével kapcsolatban, ami zene lehet az orosz füleknek.

És hogy nem csak felszínes összeesküvés-elméletekről van szó, azt jelzi, hogy az egyik legmagasabban jegyzett külpolitikával foglalkozó amerikai újságíró, Jeffrey Goldberg is azzal a címmel jelentette be Trump jelöltségét, hogy Hivatalos: Hillary Clinton Vlagyimir Putyin ellen indul.

Ez annak fényében is érdekes megállapítás, hogy épp a napokban okozott komoly botrányt a demokrata pártban az a rengeteg kiszivárogtatott email, melyek nyilvánosságra hozatala mögött a szakértők egybehangzóan orosz ügynököket sejtenek.

Goldberg sem azt állította, hogy Putyin irányítaná Trumpot. Csupán arról írt, hogy ahogy Trump érti az USA szerepét a világban, az teljesen egybevág Oroszország geostratégiai érdekeivel és ahogy kritizálja az amerikai demokrácia működését, az megfelel a Kreml érdekeinek. Trump világossá tette, hogy ha amerikai elnök lesz, nem jelent majd számára nagy gondot, ha Oroszország kiterjeszti érdekszféráját Európára és a Közel-Keletre. Megválasztása a második világháborút követő világrend végső felrúgását jelentené.