Nekünk csak szűkszavúan, a baráti TV2-nek kicsit hosszabban indokolta meg a kormány, hogy miért tüntette ki a rasszista, kurvaanyázó Bayer Zsoltot.

Az említett Szalkai Zoltán - akiről Bayer Zsolt nagysikerű beszámolót írt - maga készített filmet Gyaloglás Gulágföldön címmel a Gulágokról, egyedül indult el, egy kamerával és hátizsákkal. Ő maga lovagkeresztet viszont nem kapott, csak a Honvédelmi Minisztériumtól kapott elismeréséül I. osztályú Magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Címet.

Bayer Zsolt is járt Szibériában, amiről szintén készült útifilm, még 2006-ban, Az utolsó előtti út címmel, a Fidesz webshopján megvásárolható.

Hogy miért is ment oda, azt nem annyira gulágokkal indokolta, hanem Csehovval és a Szibériai borbéllyal.

„Egészen pontosan ezért mentem Szibériába. Mert Csehov mester is odament még 1890-ben. És én már régóta 1890-et keresem, abban élek, és Csehovot csodálom. És Dosztojevszkijt. És Puskint. És Turgenyevet. És Bulgakovot. Tolsztojt is, de tőle félek. És Tarkovszkijt. No és persze Nyikita Mihalkovot. Amikor először megnéztem a Szibériai borbélyt, már egészen biztos volt, hogy elmegyek Szibériába. Látnom kellett egyszer Oroszországot, mert úgy éreztem mindig, közöm van ahhoz az igazi, mély, semmihez sem hasonlítható orosz bánathoz.”

Ráadásul a szibériai útjának előszavát tavaly azért vette elő, porolta le, idézte hosszan és hasznosította újra, hogy a bevezető után a Budapestre látogató Vlagyimir Putyin orosz elnöknek hízelegjen egy jót.

„Tisztelt Elnök Úr!
Én 2005-ben jártam arrafelé, és írtam ezeket a sorokat egy film és egy könyv előszavaként. És nem gondoltam, hogy egyszer még leszek olyan bátor, hogy várjam önt.
Most várom önt.”

Azt is írta, hogy

„Európa ma Amerika akar lenni, Elnök úr. És ez a sors volt szánva önöknek is. Ha marad az ön elődje, a szerencsétlen és akarattalan, alkoholista Jelcin, akkor maradnak a Hodorkovszkij-féle idegen ügynökök is, és akkor most már nincs Oroszország. Akkor most egy, a fogyasztásba belerokkant, hatalmas gyarmat van, amely nyomokban Oroszországot tartalmaz. És lehet, hogy már fél óránként járnának a gépek Kamcsatka és Alaszka között, Elnök úr.”

Bayer Zsoltot állítólag a GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökhelyettese, Pintér Jolán terjesztette fel a lovagkeresztre. A Népszabadság mai számából az derült ki, hogy az alapítvány elnöke, Stark Tamás történész is csak az újságokból értesült Bayer kitüntetéséről.

Az interjúban ezt mondja:

– Egyetért a kitüntetéssel?

– Nem értek vele egyet. Bayer Zsolt szerintem semmiképpen sem méltó állami díjra.

– Miért nem?

– Egyrészt az olykor rasszista jellegű írásai miatt nem. Másrészt azért nem, mert – amennyire a munkásságát ismerem – a cikkeivel egy olyan orosz rendszert támogat, amely nem néz szembe a sztalinizmus bűneivel, igyekszik bagatellizálni és relativizálni azokat. Pont a Gulág áldozatainak emléke nem engedi meg, hogy egy ilyen újságírót kitüntessenek.

– Pintér Jolán szerint Bayer a Gulággal kapcsolatos kutatásaival és írásaival érdemelte ki az elismerést.

-Nem vitatom, hogy Bayer Zsoltnak ilyen irányú tevékenysége is van, de én nem ismerem. Pedig nekem ez szakterületem.

Bayer Zsolt egyébként ma azt írta a Magyar Hírlapban, hogy azért kurvaanyázik olyan sűrűn, mert más is káromkodik.