A holtbiztos módszer, amivel bárki megállapíthatja, antiszemitizmus-e a sorosozás

A magyar kormány és a kormányzati propagandasajtó most már tényleg az alufóliasisakot ostromló sorosozásának van egy különösen lehangoló aspektusa, ami annyira, de annyira lehangoló, hogy a legtöbben érthető okokból egyáltalán nem is akarnak róla tudomást venni. Az, hogy a magyar zsidó származású amerikai milliárdos központilag irányított megtámadása antiszemitizmus, avagy nem.

Teljesen elfogadható, hogy ezzel a téma iránt egyébként érdeklődők sem szeretnének foglalkozni. Sokan emlékszünk még a távoli kilencvenes évekre, amikor a magyar közélet egyik fele fasizmussal, a másik meg SZDSZ-izmussal vádolta egymást. Aki még esetleg hajlandó is lett volna foglalkozni a témával, annak is végképp elvehette a kedvét ez a május közepén előadott tévés kamaradráma, amelynek keretében az ATV stúdiójában először Szigetvári Viktor vádolta meg Németh Szilárdot antiszemitizmussal, amire a felháborodott fideszes rezsibiztos kirohant, majd azt nyilaktozta, hogy ha valaki, akkor pont hogy Szigetvári zsidózott.

A sorosozás sokszor bizony szimpla antiszemitizmus, ezzel nyilván senki nem vitatkozik. Oroszországtól Malajzián át egészen a magyar szélsőjobboldali médiáig számtalan példát lehet találni arra, hogy a “Soros” szó valójában kód, amit csak azért használnak, hogy legyen mivel helyettesíteni a kényelmetlenül hosszú “gonosz, pénzéhes, szűzlányvéren élő zsidó” kifejezést. Ezekben az esetekben mind a sorosozó, mind a sorosozás közönsége pontosan tudja, hogy valójában arról van szó, hogy gonosz, pénzéhes, stb.

Na de mi a helyzet a nem ilyen egyértelmű esetekkel? Van, aki szerint a kormány sorosozása antiszemitizmus, mások ezt úgy finomítják, hogy nem antiszemitizmus, de azért ügyesen megpendíti a magyar társadalom egy részének lelkében ott rezgő, vékonyabb vagy vastagabb antiszemita húrokat. És persze van, aki szerint a sorosozás csak sorosozás, mákszemnyi antiszemitizmus nélkül.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy aki még antiszemitának is tartja a sorosozást, az is hozzáteszi, hogy a világ leggazdagabb magyar születésű emberét nemcsak azért támadják, mert történesen zsidó származású, hanem mert többek közt liberális, kapitalista, nyugati és amerikai is, amely elmeállapotok szintén sokak szemében szálkát jelentenek Magyarországon. Az pedig még egyet csavar a helyzeten, hogy a menekültválság ürügyén Orbán Viktor kormánya már bőven bebizonyította, hogy ha politikai érdeke úgy kívánja, kész vallási vagy etnikai kisebbségek ellen uszítani,

Antiszemitizmus-ügyben azonban nem az egykor maga is sorosista Orbán Viktor fog igazságot tenni, és nem is Németh Szilárd vagy valamelyik ellenzéki mikropárt túlbuzgó képviselője. Hanem a magyar zsidók. Nem az ő mindenféle helyzetbe juttatott képviselőik, amelyek kivétel nélkül korruptak és/vagy a kormány talpnyalói és/vagy teljesen fogalmatlanok, hanem azok a magyar zsidók (zsidó magyarok, magyarországi zsidók, zsidó származású magyarok, zsidók, ki hogy szeretné), akiket joggal bánthat, ha hazájuk kormánya antiszemita hangokat hallat.

Egy demokráciában sokmindenről dönthet a többségi társadalom, de azt, hogy mi bánt egy kisebbséget, mit éreznek ők fenyegetőnek és veszélyesnek, azt csak maga a kisebbség dönti el. Ha a magyar zsidók szerint a kormány buzgó sorosozása antiszemitizmus, akkor bizony az, bárki bármit mond. Ha pedig szerintük nem az, akkor nem az, akár tetszik ez valakinek, akár nem. Ennek a döntésnek a jogát elvitatni tőlük egészen biztosan antiszemitizmus.

;