Nyakig benne voltunk a fegyverek, emberek és a heroin csempészetében

Orbán-Schwarzkopf Balázs történész-levéltáros az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában hajmeresztően izgalmas dokumentumokat talált arról, hogy milyen aktívak voltak a terroristák és a csempészek a 80-as évek Magyarországán. Kutatásairól kérdeztük, és arról, hogy mit gondol a a titkosszolgálatok szerepéről a mostani migrációs válságban.

A Szürkék és farkasok a vörös árnyékában című tanulmányából világosan kiderül, hogy közel-keleti terroristák és a hozzájuk kötődő fegyver-, ember- és drogcsempészek elég szabadon működhettek a 80-as évek Magyarországán. Azért hagyták őket békén, mert nem bírtak velük mit kezdeni a magyar hatóságok, vagy ez egy tudatos politika volt, és kifejezetten segíteni akarták őket?

Valószínűsíthető, hogy a szovjetek ezekben az ügyekben nyomást gyakoroltak a magyarokra, de ennek számomra nincs ismert dokumentációja. Annyi azért a rendelkezésre álló iratokból is kitűnik, hogy fegyvereket adtunk el ezeknek az embereknek, vagyis nyakig benne voltunk bizonyos dolgokban. A tisztánlátás érdekében azonban nemcsak a hazai, hanem a bonyolult nemzetközi rendszereket is át kell látni. Erre tettem kísérletet a szűk hazai forrásokból.

Azt lehet tudni, hogy a Technika Külkereskedelmi Vállalat adott el fegyvereket gyanús csoportoknak?

Igen, de a részletekről elég keveset tudunk. A vállalat dokumentumai ugyanis nincsenek meg, valószínűleg nem is a polgári, hanem a katonai titkosszolgálatoknál lehetnek, ha egyáltalán megvannak valahol.

Kik lehettek a vásárlók?

Széles a spektrum. A teljesség igénye nélkül: Peru, Zimbabwe, Angola, Irak, Irán, Líbia, Szíria, Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ). Ezek közül több ellen nemzetközi fegyvereladási szankciók voltak érvényben. A szállítások elsősorban az úgynevezett harmadik világ országaiba irányultak, ezen belül azokba, amelyek különböző okok miatt a Szovjetunió támogatását keresték. De elvileg arra gondosan ügyeltek, hogy a legkorszerűbb haditechnikák ne kerüljenek ebbe a térségbe.

Orbán-Schwarzkopf Balázs. Fotók: Botos Tamás

Olyan csoportokkal is üzletelt a magyar állam, amelyek heroint csempésztek?

Úgy tűnik, hogy tevékenyen részt vettek a magyar hatóságok ebben is. A közel-keleti szálakat sokáig Bulgáriában fogták össze. Az egyik dokumentumban utalnak arra, hogy a 80-as évek elején egy amerikai újságíró feldolgozta a folyamatot, ezek szerint Bulgáriában gyűjtötték be a fegyvereket, és az érte adott cserealapot, a heroint is. A Technika Külkereskedelmi Vállalat szófiai kirendeltségén dolgozó egyik munkatárs, aki a polgári titkosszolgálat társadalmi kapcsolataként is működött, a cikk apropóján elmondta, hogy Magyarország Bulgárián keresztül bonyolította fegyvereladásait a térségbe. Vagyis részben megerősítette azt, amit az amerikai újságíró minden bizonnyal nyugati titkosszolgálati információk alapján leírt.

Nem csupán tranzitország voltunk?

A 80-as évek elején nagy változások történtek. Az 1980-as törökországi puccs után megerősödött a nyugatos kormány, és nagy nyomást helyeztek a bolgárokra, akik törökországi terrorcsoportokkal üzleteltek. A II. János Pál pápa elleni merénylet után a nyugati sajtó is felkapta a bolgár viszonyokat, vagyis az országot több irányból is kikezdték. Ezért az ügyeket intézők közül sokan áttelepültek Magyarországra. A 80-as puccs után mintegy 600 török talált menedéket Magyarországon, akik a katonai kormányzat elől menekültek, és ők jelentették az alapját az itt kiépülő hálózatoknak. A hálózat egész Európára kiterjedt, a főnökök német rendszámú autókkal jártak, magyar barátnőik voltak, és holland rendszámú kamionokkal csempésztek.

Politikai szempontból akár a szovjeteknek, akár nekünk, miért érte meg ilyen szervezetekkel együttműküdni? Ezek egy része vállaltan balos volt, de a Szürke Farkasokat például a szélsőjobbhoz szokás sorolni.

Akár a Szürke Farkasokat, akár a magát marxistának valló Kurd Munkapártot is arra lehetett használni, hogy destabilizálják Törökországot. Ez egy nagy nemzetközi játszma része volt, amivel a másik oldal is élt, hiszen a puccs után a nyolcvanas évek közepére stabilizálódó Törökország maga is támogathatta például bulgáriai törökök Németországba csempészését – ha hihetünk a dokumentumoknak.

Leírások vannak arra vonatkozóan, hogy a budapesti török nagykövetség egyik munkatársa többször adott feladatot embercsempészeknek. Azt nem tudhatjuk, hogy a török kormány megbízásából tette-e, az erre irányuló magyar felderítés nem tudott eredményt felmutatni, mert az információszerzésre kiszemelt, akkor éppen börtönben ülő török embercsempész hosszas gondolkodás után arra az álláspontra jutott, jobban kell tartania sajátjai bosszújától, mint a magyar hatóságok szigorától.

Még érdekesebb viszont az említett török követségi alkalmazott eltávolítása, ugyanis az történt, hogy a közvetítésével kijutattott kurd személyeket az osztrák hatóságok letartóztatták, majd kiutasították. A kurdok a diplomatát sejtették a lebukás hátterében. „Az embercsempészése kapcsán – feltehetően inkorrektsége miatt – az egyik illegális kurd terrorszervezet halálra ítélte, ezért – a közvetlen életveszély miatt – a Külügyminisztériumon keresztül tájékoztattuk a török nagykövetet, aki  intézkedett végleges hazahívásáról” – áll a magyar titkosszolgálati jelentésben. 

És persze a játszma része volt az is, hogy a Szürke Farkasokhoz köthető személyek baloldali nyugati terrorcsoportoknak is adtak tovább a fegyverekből, arra például van utalás, hogy az olasz Vörös Brigádok vásároltak tőlük.

A kábítószer azért jött a képbe, mert ezek a szervezetek nem tudtak pénzt vagy más árut adni a fegyverekért, így a cserealap a heroin lett. Nagy tételben ment tőlük a drog Észak-Amerikába is, Szicílián keresztül, így az amerikai és olasz maffiák tevékenysége is összefüggött ezzel a rendszerrel. Akármilyen közhelyesnek hangzik, de a fegyverkereskedelem, a kábítószer és a terrorizmus kéz a kézben jártak. És ide tartozott a prostitúció is, bár erről a mostani tanulmányban nem tértem ki külön.

Üzleti szempontból is megérte ez a kommunista országoknak?

Szerintem igen, bár erről nagyon kevés adat van. Annyit azonban lehet tudni, a már említett cikkből, amely úgy becsülte, hogy a 80-as évek elején Bulgária tényleges külkereskedelmi forgalmának felét tette ki a fegyver és a drog, ekkora léptékekről lehetett szó. Számokban kifejezve, akár a 20 milliárd dollár feletti összegről is beszélhetünk, de ez ma már többet érne, hiszen azóta a dollár is inflálódott valamennyit. Erre mondják azt, ha már a fele igaz… Bár ez az üzlet Bulgáriában koncentrálódott, a Varsói Szerződés összes országa közreműködött benne.

Említette, hogy a pápa elleni merénylet után nagy lett a nyomás Bulgárián, és a taulmányában is szerepel több Magyarországon megforduló terrorista, akiket Nyugaton a merénylet miatt köröztek. Mennyire lehettek benne a kommunista országok a merénylet megszervezésében?

Erre nem tudok a látható dokumentumok alapján válaszolni, de általában a terrorizmus és a magyar állam kapcsolatáról találtam egy apró nyomot. Amikor a 70-es évek végén a nyugati sajtóban megjelent az a hír, hogy Magyarországon gerillákat képeznek ki, akkor a belügyminiszter-helyettes utasította a polgári titkosszolgálatot, hogy nyomozzanak a cikk után. Akkor készült egy néhány soros jelentés, amiből kiderült, a cikk nem volt megalapozatlan, a magyar néphadsereg kötelékein belül palesztin fegyvereseket képeztek ki Verpeléten harckocsizásra és Szabadszálláson harckocsiszerelésre, összesen 44 főt.

A jelentés azt is megjegyzi, hogy bár a kiképzés titkos volt, a palesztinok rendkívül fegyelmezetlenül viselkedtek, zárt körleteiket többször elhagyták, így az ott élő civilek számára is nyilvánvalóvá vált jelenlétük. Mi több, ezen katonai objektumokat izraeli és libanoni személyek is rendszeresen megfigyelés alatt tartották, amiből azt a következtetést vonták le a magyar hatóságok, hogy az információ kiszivárogtatóját palesztin körökben kell keresni. Még érdemes megjegyezni azt is, utalva a korábbi, eladott fegyverek korszerűségére vonatkozó adataimra, hogy a palesztinokat T-34-es kezelésére oktatták, ami már az 1956-os forradalom idején sem számított körszerű harci eszköznek.  

Ezek azonban katonai kérdések voltak, a katonai titkosszolgálatok foglalkoztak velük, ahogy a fegyverkereskedelemmel is. Az ottani dokumentumok gyakorlatilag egyáltalán nem kutathatók, és nem is hiszem, hogy valaha azok lesznek. A sok szempontból csak részlegesen feltárható Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökség irataiban nagyon ritkán van utalás ezekre az ügyekre, olyankor, amikor véletlenül egy-egy eseménybe a polgári szolgálat is belekeveredett. Példaként említhetem azt az esetet, amelyben egy Iránba szánt titkos fegyvereladás során a szállítást végző hajó civil személyzetéből néhányan államtitoksértés gyanúja miatt kerültek a titkosszolgálat célkeresztjébe.    

A terrorizmussal kapcsolatban is alig van irat, holott sejtjük, hogy Carlos magyarországi ténykedésére rengeteg dokumentum keletkezhetett, nemcsak a kémelhárításnál, ahová a terrorizmus területileg tartozott, előbb a III/II-8., majd egy átszervezést követően a III/II-10. Osztályhoz, hanem katonai, hírszerzési és rendőrségi vonalon egyaránt. A meglévő iratokból viszont az kiderül, hogy Carlos csoportja rengeteg megbízást kapott Romániából és Jugoszláviából.

A katonai titkosszolgálatokat felügyelő MNVK/2 (Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnöksége) erősebb volt a belügyes hármas főcsoportnál?

A legutóbbi kutatásaimkor találtam egy jó példát, hogy mi történt, amikor egymás ügyeibe keveredtek. Létezett egy Elektromodul nevű külkereskedelmi vállalat, amely elsősorban COCOM-listás elektronikai termékek magyarországi behozatalával foglalkozott. A cég vezérigazgatója és az Államközi Kapcsolatok Főosztályának helyettes vezetője ki nem állhatták egymást. Az utóbbi mellesleg, mint az ilyen vállalatoknál szokásos volt, a kémelhárítás szigorúan titkos tisztjeként is szolgált. A főosztályvezető-helyettes támogatására megpróbálták a cégtől eltávolítani a vezérigazgatót, aki ellen a Magyar Nemzeti Bankon keresztül pénzügyi vizsgálatot kezdeményeztek. A vezérigazgató a vizsgálat hírére felkereste az MNVK/2 csoportfőnökét, majd ezt követően hazafias érdekre hivatkozva leállították a kutakodást. Végül a szigorúan titkos tisztet kellett kivonni a vállalattól. De azért nem általánosítanék, ehhez több dokumentumra lenne szükség.

Lehet rekonstruálni, hogy a csempészetről, a terrorista kapcsolatokról hányan és milyen szinten tudhattak a magyar vezetésből?

Találtam arra utalást, hogy a kormány szintjéig felmentek információk. A budapesti kolumbiai nagykövet elleni merénylet esetében például biztos, hogy a dokumentumok Horn Gyula asztalára is eljutottak, és az is kiderült, politikai döntés született az ügy lezárására. A párt legfelső vezetésében lehetett egy csoport, amely az ilyen ügyeket koordinálta, de csak nagyon kevesen láthatták át rendszerszinten, hogy mi történik. Egyes részletekről már sokkal többen tudhattak, de mindenki csak a saját területéről valamit.

Puccskísérlet Törökországban, embercsempészet, terroristák, ha a mostani híreket olvassuk, mintha ugyanezt a történetet látnánk. Van kapcsolat?

Nyilván lehet párhuzamokat vonni, és valahol a szálak összeérhetnek, de ezt bizonyítani jelenleg nem lehet. Egy előadáson nemrégiben hallottam például, hogy a németországi drogcsempészet azóta is a török-kurd szervezetek üzlete elsősorban. Törökországból is csempésztek embereket Németországba már akkoriban, de korántsem ekkora tömegben.

Eleinte kamionokban, átalakított személygépkocsikban egyesével, majd kisebb csoportokban, mikrobuszokban vitték a kivándorlókat. Ahogy az igény felfutott, még szervezettebb formát öltött a rendszer: egyénenként turisztikai célt megjelölve Magyarországra utaztatták, majd tömegszállásokon összegyűjtötték a migránsokat, itt aztán kaptak a tovább utazáshoz nélkülözhetetlen hamis vízumot és végzettséget igazoló dokumentumot. Amikor összejött egy a 15-40 fős csoport, akkor Jugoszlávián keresztül autóbuszon juttatták el őket Németországba. Itt kell megemlítenem, hogy már abban az időben is sokan próbálkoztak a zöld határon való átkeléssel is, és rendszeresek voltak az Ausztriából Magyarországra történő visszatoloncolások.

Amikor a Keletiből elindultak Ausztria felé az autópályán tavaly szeptemberben a menekültek, az több német cikk szerint is alapjaiban határozta meg a Merkel-kormány befogadó politikáját, mert a kancellár azt mondta, hogy ilyen jeleneteket az EU területén nem lehet megengedni. Lehetséges, hogy a háttérben most is vannak destabilizációt célzó politikai kavarások?

Mivel ezzel témával kutatóként nem foglalkozom, legfeljebb laikusként tudok erről beszélni. Az mindenestre furcsa volt, amikor a magyar honvédelmi miniszter arról beszélt cseh kollégájának, hogy a Balkánról Európába érkező menekülteket szállító buszokat az oroszok pénzelik, bár később cáfolta, hogy ezt mondta volna. De említhetném annak a Németországban élő orosz származású kislánynak az esetét, akit az orosz média szerint, meglovagolva a szomorú szilveszteri történéseket, migránsok elraboltak és megerőszakoltak, holott erről szó sem volt. Még Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is megszólalt az ügyben, bírálva a német vezetést.

Az is érdekes körülmény, hogy körülbelül akkor indult meg a nagy migrációs hullám Európa irányába, amikor bevezették az Oroszország elleni szankciókat, pedig már előtte is milliós menekültáradat lepte el a Szíriát övező országokat.

Persze az okokon el lehet vitatkozni, sőt kell is. Inkább arra próbáltam rávilágítani, hogy egy politikai vezetés, jelen esetben az orosz, hogyan próbálja felerősíteni és a maga javára fordítani a már létező problémákat. A megkezdett gondolatot követve, nyilvánvalóan ez a migrációs hullám segíti a szélsőséges, unióellenes mozgalmak választási esélyeit, amelyeket Oroszország szintén támogat.

Ilyen körülmények között kell értékelni Angela Merkel politikai tevékenységét. Neki nem úgy kell gondolkodnia, ahogy én az utcán gondolkodom, hanem át kell látnia folyamatokat, és a döntésekhez szükséges háttérinformációkat – többek között – egy jelentős, és szakmailag képzett titkosszolgálati apparátus biztosítja hozzá. Nem véletlenül mondja azt, amit mond.

A migrációs hullámot másfajta támadásnak láthatja, mint amilyennek a közvélemény látja, ezért másfajta válaszokat ad rá, mint amit közvélemény várna tőle. Azt nem tudom, hogy jól látja-e, vagy rosszul, csak azt, hogy lehet egy ilyen olvasata is a történetnek.

Amikor 2015 augusztusában 71 menekült megfulladt egy magyar teherautóban, és a magyar hatóságok rögtön három bolgár állampolgárt is előállítottak, akkor nem érezte, hogy ezek a motívumok túlságosan ismerősek? Törökországból Németország felé tartó menekültek, embercsempészek, bolgár kapcsolat... Ráadásul a halottakkal teli járművet valamiért átvitték még Ausztriába, és a csempészek csak ekkor tűntek el. Ez nyilván az elkövetők számára nagy kockázatot jelentett, de a tragédia ettől kezdve már Ausztriához kötődött.

A konkrét esetről nincsenek pontos információim. Általánosságban, ezen tevékenységek, akár a drog, akár az embercsempészet esetében hasonlóak most is, mint a 80-as években. E mellett a titkosszolgálatok politikai megrendelésre nyilván most is végzik a maguk munkáját, titkosszolgálati hadműveletekkel igyekeznek befolyásolni a dolgok menetét, játszmákat folytatnak egymás ellen. Van egy felszín, és stílszerűen egy alatta lévő világ, kis szójátékkal élve: az alvilág.