A magyar jobboldal kedvenc diktatúrája egyre durvábban tolja a neo-sztálinizmust

történelem
2016 szeptember 02., 16:37
comments 482

„Két vagy három éven belül Oroszország olyan lesz, mint amilyen Irak volt Szaddám Huszein idején”

ezt mondta a Daily Beastnek Arkagyij Babcsenko orosz író és újságíró, aki Putyin egyik nagy kritikusa, de most eljutott oda, hogy a családjával emigrál Oroszországból.

Arkagyij Babcsenko 2013-ban a moszkvai reptéren
photo_camera Arkagyij Babcsenko 2013-ban a moszkvai reptéren (Fotó: Ruszlán Krivobok / RIA Novosti / AFP)

Babcsenko mindkét csecsen háborút megjárta (az erről szóló írásai magyarul is megjelentek Jelenetek egy háborúból címmel), tehát nem az életét félti, hanem azt mondta, képtelen tovább egy olyan országban nevelni a 9 éves lányát, ahol évek óta folyik Sztálin és tömeggyilkos rendszerének rehabilitációja.

Szerinte Oroszország a közeljövőben tele lesz szerencsétlen emberekkel, rosszul iskolázott gyerekekkel, utcai erőszakkal és rendőrségi ellenőrzőpontokkal. Tehát nem lesz a lányának való hely, ahogy már most sem az: Babcsenko néhány hónappal ezelőtt azt látta, hogy a harmadikos lány a moszkvai iskolája ünnepségén egyenruhában menetelt, és hazafias dalokat énekelt.

We need to talk about Stalin

Babcsenkónál utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Vlagyimir Putyin a Krímbe látogatva bejelentette, hogy a sztálinizmust relativizáló Olga Vasziljeva lett az új oktatási és tudományügyi miniszter. (Nemrég pedig egy, a jelek szerint elmeháborodott emberé lett a Kreml csúcsállása.)

Babcsenko azt mondta, lelki sötétség látható mindenhol, kommunisták Sztálin-zászlókkal rohangálnak, és ortodox papok lepik el az állami rendezvényeket, de azt még ő sem várta volna, hogy egy ortodox fanatikus és sztálinista lesz az oktatási és tudományügyi miniszter.

Donald Rayfield, a Sztálin és hóhérai című könyv szerzője már 2011-ben így beszélt erről a Múlt-kornak, és azt mondta, hogy ugyan az akkori elnök, Dmitrij Medvegyev desztalinizációt hirdetett, a tényleges hatalmat birtokló Putyin Sztálin nagy híve, és az ő olvasatát teszik uralkodóvá Oroszországban:

„Sztálin rehabilitációja az utóbbi években kezdődött el. Ha egy pillantást vetünk a szovjet tankönyvekre, akkor azokban azt olvassuk, hogy Sztálin megmentette a náciktól az emberiséget, modernizálta a társadalmat, s nem mellesleg briliáns menedzser volt. A hivatalos diskurzusban az áldozatok számát minimalizálják, a parasztok legyilkolását járulékos veszteségnek fogják fel, és úgy gondolják, hogy mindez megérte.”

Sztálin találkozása a Vörös Hadsereg parancsnokainak feleségeivel 1936 szeptemberében Moszkvában.
photo_camera Fotó: Shagin / RIA Novosti / Sputnik

Rayfield szerint ellentétben Németországgal, ahol a náci hóhérokat széles körben elítélik, sőt a holokauszttagadást még büntetik is, Oroszország dicsőíti a tömeggyilkosait. Már 2002-ben is ez volt az irány: akkor az orosz posta emlékbélyegeket adott ki a szovjet kémelhárítás 80. évfordulójára olyanok arcképével, mint Szergej Puzitszkij, aki 1931-ben 500 ezer kozák megölését szervezte meg, Vlagyimir Sztirn, aki az 1920-as években üzbégek ezreit mészárolta le, illetve Vszevolod Balickij, az OGDP/GPU ukrajnai vezetője, aki szerette megkínozni és megerőszakolni a rabokat, és akinek a nevéhez fűződik az ukrán értelmiség kiirtása, az éhező parasztok és segítőik kivégzése.

2005-ben pedig Moszkva polgármestere újra felállíttatta Feliksz Dzerzsinszkij, a kommunista politikai rendőrség alapítójának szobrát a Lubjanka téri KGB-főhadiszállás előtt (ezen egyébként akkor még a jobboldali Gondola.hu is szörnyülködött), két éve pedig Dzerzsinszkijről nevezték el a rendőrség egyik fegyveres egységét.

Idén júliusban pénzbírságra ítéltek egy bloggert, Vlagyimir Luzgint, amiért azt írta, hogy nemcsak a náci Németország, de a Szovjetunió is lerohanta Lengyelországot. A bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a nácik bűneinek tagadása és a Szovjetunió második világháborús aktivitásának hamis színben feltüntetése. Szeptember 1-én, a második világháború kitörésének 77. évfordulóján az orosz legfelsőbb bíróság ugyanezt mondta ki.

Mindenki meg lesz Moszkva

Az új putyini ideológiát (és a folyamatosan változó, nemzetközi információs háborút generáló propagandát) még kormányzati szereplők között is van, aki nehezen teszi magáévá. Sokan felháborodtak, amikor Vasziljeva 2013-ban Putyin, a magyarok kedvenc diktátorának pártja, az Egységes Oroszország tagjai előtt vette védelmébe Sztálint, a jó menedzsert, aki egyesítette a nemzetet. Bár a média és a zsidó közösségek szövetsége is kérte a mélyen vallásos Vasziljevát – aki sokat kutatta az orosz ortodox egyház szovjet idők alatti hazafias szerepét –, tegye tisztába, tényleg jó vezetőnek tartja-e a több tíz millió embert, köztük ortodoxok százezreit halálba küldő, kegyetlen zsarnokot, de egyelőre nem reagált.

Olga Vasziljeva 2016. szeptember 1-én (Fotó: Alexander Astafyev / Sputnik / AFP)
photo_camera Olga Vasziljeva 2016. szeptember 1-én (Fotó: Alexander Astafyev / Sputnik / AFP)

A sztálinizmus visszatérése az oktatásba sok szülőt megrémít. Olga Bicskova, az ellenzéki Eho Maszkvi rádió szerkesztője szerint a lányának az iskolában többet magyaráztak Sztálinról, mint annak idején neki.

Egyébként nem Vasziljeva az egyetlen sztálinista miniszter: Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter szerint Sztálin volt Oroszország hősies múltjának alapja, Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes pedig 2013-ban azt mondta, Volgográdot vissza kellene nevezni Sztálingrádnak.

De most legalább el lehet menni

Aki kritizálja a rendszert, a Kreml ruszofóbnak bélyegzi, ezért sok szakember emigrál. Timur Olevszkij, a független TV RAIN újságírója is Prágába ment a Szabad Európa Rádiónak dolgozni, miután tavaly az Ukrajnában harcoló orosz katonákról meg a hátrahagyott szeretteikről forgatott, és emiatt rákerülhetett a felforgatók listájára, mert Togliattiban előállították, majd minden alkalommal, amikor át akart menni a határon, félreállították, és kihallgatták. Amikor lelépett, azt mondta:

„Nem akarok elsüllyedni a sötétségben, és egész életemben azt magyarázni, hogy a sötétség visszatért.”

Babcsenko egyébként megdöbbent, hogy a posztjára, amiben az emigrálást bejelentette, 8000 ismerőse és olvasója nyomott lájkot, 2400 támogató komment érkezett rá, és egyetlen kommentelő sem mondta azt, hogy Oroszország egy jó hely, a jövője fényes, és nincs semmi ok a menekülésre.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.