Képzeljük el, hogy a Hungaroringre kimegy a Magyar Motorsport Szövetség, és a Forma-1-es futam leállítását követeli, mert az autók a megengedettnél jobban szennyezik a levegőt. Vagy a Magyar Repülő Szövetség tiltakozna, hogy a Red Bull Air Race zajszintje túlságosan magas, ezért ne szálljanak fel a gépek.
Valami ilyesmi történt a triatlonosoknál július végén. A Magyar Triatlon Szövetség közleményben jelentette be, hogy egészségre ártalmas, konkrétan túlságosan szaros a víz a Kopaszi-gát öblében, ahol a nemzetközi Ironman 70.3-verseny úszását rendezték (1,9 kilométer úszás, 90 kilométer kerékpározás és 21,1 kilométer futás, azaz összesen 113 kilométer, 70,3 mérföld).
Két szereplő miatt több ez, mint belső harc egy amúgy nem különösebben izgalmas sportszövetségen belül. A triatlonszövetség elnöke ugyanis Bátorfi Béla, Orbán Viktor fogorvosa.
Az állítólagosan szaros víz partján pedig éppen Garancsi István, Orbán Viktor barátja készül egy hatalmas beruházásra. Az öbölben a luxuskörülmények mellett állítólag strand is lesz. Ha a vizet szarozzák, az annyira nem tesz jót a projekt hírének.
Garancsi úgy csöppent a szaros vizes vitába, hogy annak előzményeiről aligha tudott valamit. Bátorfi Béla pedig akkora birkózásban van a triatlonos táboron belül, hogy észre sem vette: éppen Garancsi öblét szólja le.
Az, hogy Bátorfi Béla Orbán Viktor fogorvosa, minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy ő lett a triatlonszövetség elnöke (ahogy aligha a híres pácienstől függetlenül lett ő jelentős mennyiségű közpénzt benyelve a magyarországi fogászati turizmus egyik legnagyobb haszonélvezője.)
A sportszövetségeknek van egy állandó, kényszeres vonzódása a mindenkori politikai elithez, amitől azt várják, hogy dől majd a közpénz a sportágba, de legalábbis a szövetségbe.
Éppen a triatlonosoknál lett úgy elnök 2003-ban a szocialista politikus Szekeres Imre, hogy megválasztása előtt azt mondta: volt, hogy futott, néha úszott is, régebben meg biciklizett. De megígérte, hogy elindul majd triatlonversenyen, ahol mindezt gyors egymásutánban kell produkálni. A sportszövetségek és a politikus románca pedig akkor ért a csúcsra, amikor a szinkronúszók Hagyó Miklóst választották meg elnöküknek.
Bátorfi Bélának azért több köze volt a triatlonhoz, mint Szerekeres Imrének (vagy Hagyónak a szinkronúszáshoz). A fogorvos elmondása szerint úgy került be az elnökségbe, hogy finanszírozni kezdte 2010-ben Kovács Zsófia olimpiai felkészülését. Ennek a másfél millió forintos támogatásnak köszönhetően jutott ki Kovács a londoni oimpiára. A segítség elismerése volt, hogy Bátorfit (akinek van saját csapata is Egerben) a szövetség elnökségi tagjává választották.
Aztán 2014-ben már elnök lett, nyilván annak reményében, hogy kapcsolatai révén pénzt tud szerezni a legatyásodott szövetségnek. Bátorfi szerint nem Orbán Viktor intézte neki a posztot, már fél éve elnök volt, amikor a miniszterelnök erről egyáltalán tudomást szerzett.
Hogy Bátorfi érkezése mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket, arról vita van. Támogatói szerint stabilizálta a szövetség anyagi helyzetét, ellenfelei csalódottak, hogy csak ennyi pénzt tudott intézni.
A triatlon szövetség az elmúlt 25 évben – leszámítva a budapesti világbajnokságot – egyetlen forint direkt állami támogatást sem tudott szerezni a saját versenyeinek megrendezésére. Ehhez képest óriási áttörés volt, hogy a kormány büszkén és sok pénzzel, 200 millió forinttal támogatta, hogy Magyarországra is eljöjjön a nemzetközi Ironman 70.3-sorozat. Csakhogy ezt nem a szövetség rendezi, hanem az egykori ironmanes Kropkó Péter, az üzleti ügyeket pedig Csomor Tamás viszi.
A sportágon belül hirtelen megjelent állami százmilliók miatt jutottak el odáig, hogy a szövetség vezetői egy kanál szaros vízben fojtogatják egymást az ironmanesekkel.
A 2014-es első versenyre adott állami támogatást azzal indokolták, hogy a kormány támogatja jelentős nemzetközi versenyek megrendezését, gyerekek kapnak majd kedvet a mozgáshoz, és a verseny jótékony hatással lesz a turizmusra is.
Olyan sok néző azért messze nem jön egy triatlonversenyre, mint a Forma-1-re. Az Ironman 70.3 alapvetően az amatőr sportolókat célozza, az indulóknak kevesebb, mint tíz százaléka profi. Így aztán 2000-en állank rajthoz, ha kísérő is jön velük, annál több pénzt költenek itt.
Eleinte úgy tűnt, hogy teljes az egyetértés, az első magyar versenyről szóló sajtótájékoztatón ott volt Simicskó István, akkor még sportért felelős államtitkár, Bátorfi Béla elnök és az Ironman-licenszet megszerző csapat, Kropkó Péterrel és Csomor Tamással.
Bátorfi akkor még maga is azt hangsúlyozta, hogy az Ironman hatására a kísérőkkel együtt több mint ötezer külföldi érkezik, akik összesen 30 ezer vendégéjszakát töltenek el itt, ezzel több mint kétmilliárd forint bevételt hoznak az országnak. Ma már arról beszél, hogy túlzóak ezek a számok.
A kormány elégedett volt az első, 2014-es versennyel. 57 országból közel 2000 versenyző indult a világkupán, 70 százalékuk külföldi, 44 százalék pedig még nem vett részt ilyen versenyen. A kormány sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy a budapesti verseny milyen jó értékelést kapott a versenyezőktől, Simicskó István, akkor még sportért felelős államtitkár azt mondta:
„a Magyar Kormány ismét egy arra érdemes és kiváló sporteseményt támogatott”.
2015-re pedig a kormány még többet, 300 milliót adott az Ironmanre. Idén pedig 250 millió ment volna, de ekkor kitört a nyílt háború a szövetség és az ironmanesek között.
Bátorfi szerint az állami támogatást ő intézte el az Ironman-versenyre, ezt korábban meg is köszönte neki Kropkó Péter. Nem meglepő, hogy Kropkóék szerint inkább egy világmárka sikeres Magyarországra importálása kellett a támogatás elnyeréséhez, hiszen azonnali bevételt jelentett a sok ezer tehetős külföldi idecsábítása fővárosunknak. Bátorfi pedig szerintük szövetségi elnökként mindehatónak pórbálja magát feltüntetni, és azért kezdett harca, mert félti a pozícióját.
A barátság ott törhetett el, hogy Bátorfi a szövetség versenyeire már nem tudott pénzt kalapozni, mivel a kormány kipipálta a triatlont az Ironmannel.
A szövetségen belül is kikezdte az elnök hitelét, hogy rendre egy szövetségen kívüli versenyre megy el az összes állami pénz, miközben éppen azt várták Bátorfitól, hogy jó kapcsolatai révén megnyittatja az állami pénzcsapokat.
A helyzet furcsasága, hogy az Ironman szervezői direktben nem kaphatták meg a nekik címzett állami támogatást. Azt az Emmi a szövetségnek utalta, utólagos finanszírozással, elszámolás után kaphatták meg Kropkóék. Vagyis mindenképpen egyeztetési kényszer van a szövetség és Kropkóék között.
Mivel a szövetségen kell átfolyatni a pénzt, az idén ki is tört a balhé. A szövetség szerint irreális, hogy a 200, majd a 300 millió után 2016-ban 250 millió forintot kapjanak Kropóék az Ironmanre, ezt jelezték is a minisztériumnak. Ennek a támogatásnak feléből inkább tíz saját versenyt rendeztek volna.
Kropkóék nem akartak osztozni, mire a szövetség alkudozni kezdett az arányokról. De Kropkóék továbbra sem akartak osztozni.
A patthelyzetben a megoldás az lett, hogy a minisztérium megemelte a 250 milliós támogatást, az Ironman kapott 180 milliót (250 helyett), 100 millió jutott a szövetségnek (az eddig 0 helyett), és további 20 millió ment a tiszaújvárosi világkupára.
Eddigre viszont teljesen elmérgesedett a viszony a szövetség és Kropkóék között. Az ironmanesek a lehető legminimálisabbra akarják szorítani a szövetség fennhatóságát a tevékenységük felett, szerintük a nemzetközi licenszben foglalt szigorú követelményeket teljesítik, a versenyük sokkal profibb, mint a szövetség bármelyik rendezvénye.
A szövetség viszont jogszabályokra hivatkozva ragaszkodik az előírások betartásához, a sportolók érdekében, ami Kropkóék szerint sok esetben egyszerű kekeckedés.
Nagyon hosszú lenne a földharc minden eleméről beszámolni, a lényeg: a szövetséggel vívott engedélyezési vita miatt Kropkóék az utolsó pillanatban kényelenek voltak lemondani a budapestit megelőző, Velencei-tóra szervezett versenyüket.
Aztán jött a szaros vízről szóló vita a kormány által is büszkén emlegetett budapesti versenyen. Ennek a lényege: a szövetség szerint Kropkóék határidő után adták be a szükséges papírokat, ők nagyvonalúan mégis engedélyt adtak a versenyre.
Csakhogy volt egy apróság. A szövetség szerint az ilyenkor kötelező vízminőségi vizsgálat eredményét Kropkóék nem adták nekik oda másolatban sem, csak mobiltelefonnal készítettek róla felvételt. A fotó nem lett jó minőségű, olvashatatlan rajta a szöveg. Ezért a szövetség közvetlenül a verseny előtt, csütörtökön rendelt egy új vízminőségi vizsgálatot az ÁNTSZ-től.
Ennek az utolsó pillanatban végzett vizsgálatnak az eredménye hivatalosan csak a verseny után készült el, de szombaton Bátorfi Béla tájékoztatása szerint a fővárosi tisztifőorvos személyesen hívta fel telefonon a szövetség főtitkárát azzal, hogy az előzetes eredmények szerint a víz baktériumtartalma az egészségügyi határérték háromszorosa.
Ezután a szövetségtől felhívták Kropkóékat, arra figyelmeztetve őket, hogy a versenyzők egészségét kockáztatják. A szombati futam ekkor már lement, de vsárnap is volt verseny. Ezért arra szólították fel a szervezőket, hogy tájékoztassák a sportolókat a kialakult helyzetről és töröljék a vasárnapi 5i50 versenyből az úszást.
Kropkóék írásban kérték a mérés dokumentációját (a szövetség szerint egy nappal később, és telefonon sem keresték meg a tisztifőorvost) és másnap elindították a versenyt, mindenféle figyelmeztetés nélkül, hiszen nekik két hétről korábbról volt elemzésük, ami szerint kiváló a víz minősége. Kropkó egyébként maga is részt vett a versenyen.
Ezzel szemben Kropkóék egy aláírt jegyzőkönyvre hivatkoznak, ami arról szól, hogy a Triatlon Szövetség képviselője, hogy személyesen áttekintette az összes dokumetumot és azok rendben voltak. Ennek ellenére – mondják ők – elindult a riogatás a szövetség részéről. A szövetség azzal vágott vissza, hogy a hivatkozott papír áldokumentum. És nagyjából tényleg így megy a vita, minden apró részletet megkérdőjelez a másik fél.
Amikor hétfőn megjött a Lágymányosi-öböl vízminőségéről a hivatalos jegyzőköny, abban az szerepelt, hogy Coli és fekális enterococcus baktériumokból többszörösét tartalmazta a víz, vagyis szaros volt.
„Az értékek magasan afelett a határ felett voltak, ami a hatóságok által a fürdésre, sportolásra alakalmatlan kategóriát jelentik”
- írta a szövetség.
A szövetség ez alapján újra kérte a szervezőket, hogy legalább utólag figyelmeztessék a résztvevőket. Amikor ez nem történt meg, a szövetség a Facebookon posztolta ki a vízminőségi vizsgálat eredményét, magyarul és angolul is figyelmeztetve a sportolókat.
És értesítette a nemzetközi licensztulajdonost is. Ez nem először fordult elő. Kropkóék feljelentésnek tekintik, hogy szövetség az állami támogatás elosztáról szóló vitában is megkeresték az Ironman-brand tulajdonosait azzal, hogy ellehetetlenülhet verseny. A szövetség szerint ez nem feljelentés volt, pusztán csak tájékoztatás.
Ez volt az a pont, amikor Garancsi Istvánhoz, az Orbán Viktorhoz közelálló üzletemberhez eljutott a triatlonos belső harc szaros hulláma. Ő éppen óriási fejlesztéseket tervez Lágymányoson, és strandot is nyitna ott. A szarosvízezés ehhez nem adott jó reklámot, úgy tudjuk, Garancsi elég indulatos is volt a hírek miatt és pert is fontolgatott. Hivatalosan ebből csak annyit ismertek el:
„Tájékoztatásul közöljük, hogy a Kopaszi Gát Kft. időszakonként végez vizsgálatokat az öböl területén. Az összes eddigi általunk megrendelt és az ÁNTSZ által végzett vizsgálat eredménye azt mutatta ki, hogy a Lágymányosi-öböl vize kiváló minőségű.”
Kropkóék egy videóval válaszoltak, amiben isznak a vízből.
Hogy kiderüljön az igazság az öböl vízminőségével kapcsolatban, az ÁNTSZ elvégzett még egy vizsgálatot, közvetlenül a verseny után, hétfőn. Eszerint:
„Népegészségügyi szakmai szempontból az úszás megtiltása indokolatlan lett volna.”
A pótminta eredményei azt igazolták, hogy az öböl vize nem jelentett magas kockázatot a versenyzők egészségére. A természetes vizek vízminősége az időjárási viszonyoktól, esetleges átmeneti szennyeződésektől függően kisebb-nagyobb ingadozást mutat.
Arra a kérdésre, hogyan lehet pár napos különbséggel két, egymásnak ellentmondó eredmény mérni, Budapest Főváros Kormányhivatala azt a választ adta:
„A verseny előtti, csütörtöki mintavétel idején egész napos intenzív esőzés volt. Az ekkor vett minta vizsgálati eredményét a rendkívüli időjárási viszonyok – elsősorban a part menti régióban a befolyó nagy mennyiségű, talaj eredetű csurgalékvíz – nagymértékben befolyásolhatták, ezért volt indokolt a pótminta vétele az ezt követő hétfői napon.” A kormányhivatal szerint „a vízminőség átmeneti, rövid ideig tartó romlását egy szűk, part menti régióra korlátózódó, igen rövid, átmeneti környezeti terhelés okozhatta az intenzív esőzés miatt.”
Végül azt is írták, hogy a természetes vizekben történő úszás soha nem tekinthető 100 százalékban kockázatmentesnek még a kijelölt és rendszeresen ellenőrzött fürdőhelyeken sem. Ezzel azért a rutinos triatlonosok is tisztában lehetnek.
Hogy mivel járhatott volna annyira szennyezett vízben úszni, mint amit az első vizsgálat mutatott?
„Az átmeneti, – fokozott környezeti terhelés miatti – megemelkedett kockázat hatása függ az úszók egészségi állapotától és az egyéni érzékenységtől is. Elsősorban a gyomor-bélrendszeri bántalmak megjelenésére lehet számítani, amelyek nagy része – legalábbis a hazai égövi és higiénés viszonyok között – enyhe lefolyású, néhány nap alatt gyógyuló megbetegedés. Emellett – ritkábban – a szem, bőr és a fül gyulladása is előfordulhat, ez azonban nem mindig mutat összefüggést a fürdőzésre használt víz szennyezettségét jelző paraméterekkel.”
A vita nyilván nem tesz jót. A kormány eddig összesen 750 millió forintot adott rá, a mostani rajtjánál is ott volt a sportért felelős államtitkár. A jövő évi támogatásról még nincs döntés.
A szövetség más kezébe látná legszívesebben a verseny magyarországi megrendezési jogát. Az ironmanesek viszont a szövetség élén látnának olyan vezetőséget, ami nem tesz nekik mindenhol keresztbe és perelnek is.
Mindenesetre most például el kell még számolni a költségekkel. Az egyik oldalon Kropkóék, a másikon a szövetség.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.