Norvégiában minden állampolgár adóbevallása nyilvános, az egymás zsebében kotorászók száma azonban mégsem olyan magas, mint ahogyan azt elsőre várná az ember. Ennek az az oka, hogy 2014-ben a norvég adóhatóság megszüntette azt a lehetőséget, hogy anonim módok kérjük le valakinek az adóbevallását, azóta az illető mindig értesül róla, hogy név szerint ki tekintett be a dokumentumaiba.

A 2014-es újítás idején az adóhatósági honlapon meredeken csökkenni kezdett a felhasználók száma, és egyre többen már nem azért jöttek, hogy mások adatait kérjék le, hanem hogy megnézzék, ki kérte le az ő adataikat.

A norvég módszert sok matematikus is elemzi, hiszen az emberek magatartása remek egyenletekkel leírható. Az állampolgárok ugyanis költség-haszon elemzés alapján döntenek: a haszon, hogy láthatjuk a bennünket érdeklő ember adóbevallását, a költség pedig, hogy lelepleződik a kíváncsiságunk az adott ember előtt.

Ebben a modellben az is fontos, hogy milyen közel állunk az adott emberhez, és milyen a vele való viszonyunk. Hiszen minél távolabb áll tőlünk az adott ember, annál inkább elhalványul a lekérés költsége (hogy lelepleződünk előtte), de annál kisebb a haszon is, hiszen kit érdekel egy tőlem távol álló ember adóbevallása?

Az adóbevallások nyilvánossága ugyanakkor növelte a politikusok elszámoltathatóságát, és a politikai rendszer átláthatóságát, hiszen a politikusok adóbevallását névvel és bátran lekéri egy csomó ember, a személyazonosságuk úgyis elveszik a sok ezer lekérő között.

Szociológusok és közgazdászok pedig a rendszer más hatásait kutatják, például azt, hogy a bevallások elérhetővé tétele hogyan hatott a luxuscikkek fogyasztására. Ezt valószínűleg befolyásolta az átláthatóság, hiszen míg korábban sokan azért vettek drága ruhákat vagy drága autót, hogy megmutassák, hogy megengedhetik maguknak, addig az ilyen felvágós vásárlásokra már nincs szükség, hiszen mindenki pontosan tudhatja, ki mennyire gazdag, és mit engedhet meg magának. Ha pedig az ember munkatársa hitelre vesz egy Ferrarit, de emiatt enni sincs pénze, könnyen lelepleződik, és sokkal cikibb helyzetbe kerül, mintha simán egy olyan autót vett volna, amit a jövedelmi helyzete alapján megengedhet magának.

Ugyanígy kedvezett a dolog a versengő bérezésű munkakörnyezetben dolgozóknak, hiszen bárki könnyen megtudhatja, mennyit keresnek az ő pozíciójában, máshol dolgozó emberek, ez pedig fontos fegyver lehet a bértárgyalásokon.

A rendszer az emberek közérzetére is hatott, több kérdőív is kimutatta, hogy a gazdagabbak boldogabbak lettek, hiszen rájöttek, hogy pontosan milyen jól is állnak a polgártársaikhoz képest, a szegényebbek viszont szomorúbbak lettek, hiszen jobban látják, milyen sokkal gazdagabbak náluk a gazdagok. (Quartz)