Kedd este Veresegyházán népszavazásra buzdító lakossági fórumot tartott Gyürk András. Gyürk nem olyan lendületes hazudozó, mint Nógrádi György, és nem is ufóhívő, mint Georg Spöttle, a Fidesz migránsellenes turnéjának két legnépszerűbb előadója, viszont éppen ezért nagyon érdekes, hogy mit mond ő egy ilyen fórumon.

Gyürk a Fidesz úgynevezett européer szárnyának fontos tagja, és nem azért, mert történetesen EP-képviselő. Hanem mert a pártba már 1988-ban, gimnazistaként belépett, a Fidelitast is sokáig vezető politikus abból az utolsó Fidesz-generációból való, amelynek tagjai még nem direkt a húsosfazékhoz kerülés szándékával vagy valamilyen hasonló aljas ösztön által vezérelve csatlakoztak. Gyürköt ugyan éppen az új generáció egyik emblematikus figurája, Szijjártó Péter szorította ki a Fidelitasból, de ő a brüsszeli parkolópálya ellenére is megmaradt a párt fontos háttérembereként, aki három kampányt is igazgatott, ma pedig a rejtélyes, de fontosnak tűnő stratégiai igazgatói cím birtoklója.

A Veresegyházi Innovációs Központ zsúfolásig megtelt termében Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár volt a konferanszié, de nem államtitkári minőségben, hanem mint a település önkormányzati képviselője. Sajnos Magyarország legkülönlegesebb polgármestere, a Veresegyházát 51 éve vezető Pásztor Béla nem kapott szerepet. És Tuzson sem beszélt sokat, hanem rövid felvezetője után („évszázadokra meghatározza”; „itt lennének akár Veresen”; „párhuzamos kultúra alakulhat ki”) átadta a szót a messziről jött embernek, aki saját szemével látja, mi folyik Európa szívének a szívében.

Németh Szilárddal és Kósa Lajossal terhelt korunkban nehéz elhinni, de a Fidesznek vannak olyan művelt, intelligens és kulturált politikusai is, mint Gyürk András. Aquinói Szent Tamás, Niall Ferguson és Raffaello Athéni iskolája egyaránt felmerültek egy olyan ember előadásában, aki érezhetően nemcsak ugatja az európai értékek védelmét, hanem tisztában is van azokkal.

Gyürk háromnegyed órán át beszélt, jegyzetként csak a minden hasonló fideszes rendezvényen levetített, óvodás gyermekek által is megérthető bevándorlásellenes diákat használva, de azokat folyamatosan kiegészítve saját élményekkel és fejből vágott adatokkal. Ezek közül néhány elég gyenge lábakon állt a brüsszeli no go zónáktól addig a hárommilliárd emberig, akik Gyürk szerint ma napi két dollárnál kevesebből kénytelenek megélni (a harmada sem igaz), de ez nem zavarta össze a nagyon csendes, inkább idősebbekből álló hallgatóságot.

Őket csak Magyarország ellenségeinek gaztetteivel lehetett feltüzelni, és külön érdekes volt látni, hogy a Juncker-Schulz-Soros szentségtelen-háromság mellé az utóbbi napokban Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszternek is sikerült bekerülnie.

• „Mint az Erik a Vikingben, amikor Atlantisz vezetői mellig a vízben állva is azt ismételgetik, hogy Atlantisz nem fog elsüllyedni.”
  
• „Brüsszelben a liftben már mindenki azt mondja, hogy Orbánnak igaza volt, csak az ülésteremben még nem merik kimondani.”
  
• „Posztnemzeti technokrata maszlag.”
  
• „A változás kovászai lehetünk.”
  

Ez már jobban tetszett a közönségnek, de a legegyetértőbb morajlás Gyürknek azt az eszmefuttatását fogadta, amiben őszinte felháborodással beszélt arról, hogy ezek a brüsszeli potentátok minket, magyarokat tartanak populistának a népszavazás miatt, pedig mi csak demokraták vagyunk, hiszen nem akarunk a nép nélkül dönteni egy ilyen fontos kérdésben. Gyürk, a konzervatív értelmiségi, aki Ferenc pápa bevándorlóügyi megnyilvánulásait is higgadtan teológiai szaktudással felvértezve tudja kritizálni, ekkor kifejezetten szenvedélyesen beszélt arról, hogy ne oktassanak már minket demokráciából ezek a brüsszeli bürokraták, miközben Ausztriában egy választást sem tudnak megszervezni.

A közönség bólogatott, de amikor Tuzson műsorvezető megadta nekik a lehetőséget a kérdezésre, csak három idősebb és egy középkorú férfi kérték a mikrofont. Az idősek a Mohács utáni évekről elmélkedtek, és arról, hogy képviselő úr szerint nem-e igazságtalan a mostani bevándorlási hullám hasonlítgatása az 1956-ban nyugatra menekülő magyarokhoz. A középkorú viszont, akinek a hangja mikrofon nélkül is zengett a teremben, arról beszélt, hogy ő bizony már járt azokban az országokban, ahonnét most a migránsok jönnek, és utazás előtt számtalan oltást kellett beadatnia magának.

Miért nincs itt szó az egészségügyi veszélyekről? Mi lesz így az unokáinkkal? - tette fel a nyilván nem csak őt érdeklő kérdéseket.

Az ismét a mikrofonhoz lépő Gyürk András újabb nagyívű eszemefuttatásba fogott a hatvanas években a baloldaliak és liberálisok által kisiklatott európai jólétről és biztonságról, és hogy talán ez a mostani válság felébreszti a kontinenst, és visszatér azokhoz a keresztény értékekhez, amelyek nélkül - Robert Schuman borzasztóan elhasznált idézete szerint - nem létezhet Európa. Ekkor került elő Raffaello, Ferguson, sőt, még Fukuyama is.

Egyvalamivel nem foglalkozott csak Gyürk: a hallgatóság kérdéseivel, különös tekintettel az egészségügyi vészhelyzetre. Lehet, hogy ő mindig ilyen szórakozott, saját gondolataiba merülő professzor, de az is lehet, hogy szándékosan inkább nem reagált semmit egy olyan kérdésre, amire a magafajta kultúrembernek egyszerűen nincs mit reagálnia.

Na de vajon észrevette-e, hogy a kérdező ignorálásával pont azt teszi, mint a nép hangját szerinte elhallgattatni próbáló brüsszeli elit? És azt, hogy ezt a szellemet bizony, akármennyire is ismert volt korábban Magyarországon, az ő pártja engedte ki véglegesen a palackból? Na és hogy a hozzá hasonlóan finom amerikai konzervatív úriemberek addig adták a lovat az ilyen gondolatok alá, míg a nép hirtelen lecserélte őket Donald Trumpra?

Lehet, hogy nem. De hogy a veresegyházi hallgatóságban volt olyan, aki hazafelé ballagva azon gondolkodott, hogy ez a fess brüsszeli képviselő úr bizony nem válaszolt a kérdésre, és a Spöttle úr meg a Nógrádi úr biztosan érdekesebb dolgokról mesélt volna, az egészen biztos.