Anya helye otthon van, egy jó anya nem megy sehová. Nélküle összeomlik a család, leáll az élet. Legyen mégoly profi takarítónő, szakács, pedagógus, aki beugrana, az nem olyan, az nem ő.

Majd meglátjátok, ha én már nem leszek...!

Ki ne hallotta volna idősebb nőrokontól vagy ezerszer a balsejtelmű jóslatot, hogy majd akkor, akkor megtudjuk, milyen jó is volt nekünk, mert ő mosott, főzött, takarított ránk, csak soha semmibe se vettük a munkáját.

Mi történne, ha eltűnne itthonról Anya? Ebbe még belegondolni is borzalmas. Egy anya helye otthon van, pörög, mint a búgócsiga, gondoskodik mindenkiről, csak érjen már haza. Közben persze nyugodtan fantáziálhat arról, ha én egyszer eltűnnék, majd megtudnák! Végre látnák, megbecsülnék, értékelnék amit értük teszek, akkor majd tisztelnének, akkor majd hiányoznék!

Ez lehet a legtávolabbi pont, ameddig egy tisztességes anya még elmerészkedik, valójában úgysem megy sehova.

Ha nő vagy, a család azt jelenti, hogy neked kell gondoskodnod mindenkiről

link Forrás

Semmi sem mutatja ezt annál szomorúbban, mint ez a vadiúj reklám.

Profi szakemberekkel helyettesítsük Anyát néhány napra, hogy látszódjék végre, mennyire pótolhatatlan is ő, és hogy tengernyi az általa nap mint nap elvégzett otthoni munka – ötletnek ennyi elég, erre gerjed a magyar nő.

Elismerés és tisztelet, az kell a nőknek és anyáknak, hát megkapják.

Anya arra gondolni sem mer, hogy a házimunka a háziak munkája, hogy a gyermekeinek apja egyenrangú partner lehet ebben is, a gyereknevelés pedig vele közös feladat és öröm.

Apa, amint napokig ellátja a családot? Aki nem a kanapén döglik, míg Anya porszívózik? Ugyan, a való élet nem ilyen.

A magyar férfinak a munka, nőnek a család az első

Számszerűsítsük, mennyit ér a láthatatlan munka (túl sok), egyenlőség helyett adjunk erre tekintettel kedvezményeket, menjetek csak haza húsvétkor sütni-főzni mind aztán negyven év munkaviszony után nyugdíjba. Ez mindig bejön. Szegény magyar családanyák, akinek pénz helyett legfeljebb csak tisztelet jár évente kétszer, nőnapon és anyák napján.

Mert a házimunka megkérdőjelezhetetlenül a nők dolga, az egyedülálló vagy meleg férfi pároknál, koleszban, vagy özvegyeknél magától megcsinálódik, vagy nem is létezik.

A házimunka az igazi női munka

Szakértelmet kíván, fontossá tesz. A családi expert vesz tisztítószert, gyerekruhát, gyógyszert, konyhai kellékeket, lakásdekort. Nem tudjuk megfizetni úgyse, hogy más végezze helyettünk (és ezzel munkát adjunk takarítónak, vendéglátásban dolgozónak, pedagógusnak, sofőrnek, mosodásnak, csecsemő- és idősgondozónak), hát tekintsünk rá inkább áldozatként, szerteágazó és mély, ősi női tudásunk újabb bizonyítékaként.

Ha más csinálja ezeket a munkákat, az nem olyan, ne kotorásszon a holmim között egy idegen.

A reklámosok szerint az anyai boldogság az, ha a kávédat sem tudod nyugton meginni, mert két gyerekkel tanulsz. Pedig higgyék el, ez nem idilli, hanem kiborító.

Nagyon rossz, bár kétségkívül jól ismert érzéseket megmozgató üzenet, hogy Anyu nélkülözhetetlen a házban és a gyerekek körül, de jó ha tudjátok, a jó reklám máshol már rég nem ilyen. Már az indiai mosóporosok is tudják ezt, csak itthon nem látszik még a vége ennek sem.

link Forrás

A család, a háztartás egyáltalán nem a nők dolga

A férfiak, apák sem a reklámok bemutatta lusta és tehetetlen balfékek, csak őket is bénítják a szexista sablonok.

Jó lenne már végre megállítani ezt a verklit, hogy a reklámanya a családjáért élő mártír, aki sosem lehet beteg, mert nélkülözhetetlen, aki széthajtja magát, hogy másoknak jó legyen, akinek minden gondolata csakis a családtagjai körül forog, mert pótolhatatlan, és ezért él, lélegzik, ez minden szíve dobbanása, hogy végre valahol igazán rá, csakis őrá van szükség.

A mártíranyaság tönkreteszi a nőt, a párkapcsolatot, a családot. A házimunka és a gyereknevelés nem egy teljes embert kíván, aki csakis az anya lehet, mert nőként erre született, hanem együttműködést és munkamegosztást követel a család minden tagjától.

Nem, nem a nagymamára gondolunk anya beugró dublőreként, mint Vekerdy Tamás szokta, hanem arra, hogy minden kicsit is önálló családtag vegye ki a részét a munkából.

Hasznos lenne végre minden belénk nevelt önfeláldozást félretenni, és észrevenni, hogy az otthoni munkamegosztással nem kérdőjelezi meg senki a nők családon belüli pótolhatatlanságát. Nem esik szét a házasság, a család, ha lekerül rólunk ez a teher.

A mártíranyaság, az otthoni pótolhatatlanság mítoszához való ragaszkodás senkit sem tett még boldogabbá, viszont rettentő sok kárt okoz a kapcsolatokban, a gyerekeknek átadott mintákban, a soha be nem váltott terveiket, elfojtott ambícióikat sírig hordozó nőkben.

Te befizetsz erre?