• Szombaton előrehozott választásokat tartanak Izlandon, és az előrejelzések szerint könnyen elképzelhető, hogy egy mindössze négy éve létrehozott rendszerellenes mozgalom,a Kalózpárt, a Píratar kapja majd a legtöbb szavazatot.
  
• Kalózpárt sok helyen létezik Nyugat-Európában, de sehol nem ennyire sikeresek.
  
• Győzelmük esetén korrupcióellenes lépéseket és részvételi demokratikus intézményeket ígérnek.
  

Idén áprilisban tömegtüntetések zajlottak Reykjavíkban, több tízezren mentek nap mint nap utcára. És miután a tüntetők felháborodása nem látszott enyhülni, Sigmundur Davíð Gunnlaugsson miniszterelnök végül benyújtotta lemondását.

Kelet-közép-európai mércével szinte felfoghatatlan, de a tüntetésekhez az vezetett, hogy Gunnlaugssonnak és feleségének neve felbukkant a panamai iratokban, kiderült, hogy a miniszterelnöknek offshore érdekeltsége van. A Brit Virgin-szigetekre bejegyzett cégét Gunnlaugsson parlamenti képviselővé választása előtt, 2009-ben íratta át felesége nevére, és később nem tüntette fel bevallásaiban.

Semmi nem utalt arra, hogy a házaspár bármiféle illegális tevékenységre használta volna a vállalatot, de ez nem is számított: sok izlandi számára az offshore-ozó miniszterelnök csak az utolsó lökést jelentette a teljes politikai elittel szembeni elégedetlenségükben. Ezt a hullámot a 2008-as válság indította el, amit Izland nagyon megsínylett, az ország akkor gyakorlatilag csődbe ment.

A pillanat, amikor Gunnlaugssont szembesítik az offshore-ozással, és a miniszterelnök teljesen lefagy:

link Forrás

És bár a világon szinte egyedülálló módon az országban vezető bankárokat ítéltek börtönbüntetésre a válságban betöltött szerepük miatt, úgy fest, hogy az izlandi társadalomnak ez kevés és vevők a teljes rendszerváltozás ígéretére.

Jönnek a kalózok

A politikai kalózmozgalom 2006-ban indult el Svédországban, az utána következő években pedig sorra bukkantak fel hasonló mozgalmak Nyugat-Európa szerte. Ezekben a mozgalmakban főleg az internet szabadságáért és szerzői jogi szabályok enyhítéséért küzdő aktivisták és hackerek vettek részt, Izlandon is ezért alakult meg a helyi Kalózpárt (Píratar), kevesebb mint négy évvel ezelőtt.

De az is hamar kiderült, hogy az izlandi fiatalok az átlagos nyugat-európai mértéknél is nyitottabbak a Kalózpárt üzenetére: a 2013-as választásokon a párt öt százalékot szerzett és ezzel három helyhez jutott az Althingiban, azaz az izlandi parlamentben.

Annak ellenére, hogy Izland mára nagyjából kilábalt a válság utáni összeomlásból, az izlandi társadalom bizalmatlansága nem csökken az állami szervekkel szemben. A Gallup márciusi felmérése szerint az izlandiak csak 12 százaléka bízik meg a nemzeti bankrendszerben és 17 százalékuk a parlamentben.

Ez a légkör pedig nagyon kedvezett a Kalózpártnak: a megbukott miniszterelnök, Gunnlaugsson botrányának kitörésekor 40 százalék fölött mérték a pártot. Április óta ugyan ez arány jelentősen csökkent, de 22 százalékos támogatottságukkal így is a legnépszerűbbek az országban, és az előrejelzések szerint akár nyerhetnek is szombaton.

A Kalózpárt már előre jelezte, hogy ha győznek, nem fognak koalícióra lépni a jelenleg kormányzó két nagypárttal, a jobbközép Függetlenség párttal és a a centrista Progresszív párttal. Helyette több apróbb, balos-progresszív párt bevonásával akarnak kormányozni, és mindenkire számítanak, aki érdekelt a tervezett „alapvető rendszerváltozásban".

Feminista költőből lett pártvezér

A Kalózpárt kezdetben kifejezetten internettel kapcsolatos ügyekre fókuszált, de mára jóval tágabb lett a programjuk: közvetlen részvételi demokráciát, teljesen átlátható kormányzást, a korrupcióról jelentő személyek nagyobb védelmét ígérik, sőt, menedékjogot adnának Edward Snowdennek is. Ez utóbbi volt egyébként az első törvényjavaslata a parlamentbe bekerült pártnak, még 2013-ban.

A pártot jelenleg Birgitta Jónsdóttir vezeti, de alapszabályuk megszabja, hogy rendszeresen kell cserélniük a vezetőket. A feminista költőből lett aktivistából lett politikus Jónsdóttir nem is tervez miniszterelnök lenni, mint mondta, maximum akkor vállalná el a posztot, ha senki más nem akarja.

Jónsdóttir az elmúlt években nemzetközi hírnevet is szerzett magának: 2010-ben, amikor a Wikileaks még nem az orosz titkosszolgálat egyik eszközeként szerepelt, Julian Assange mellett dolgozott jogászként egy ügyben, amikor videót szivárogtattak ki arról, hogyan lőtt ki egy amerikai helikopter pilótája tucatnyi civilt, köztük a Reuters két újságíróját Bagdadban. Az izlandi kormány ezután azt javasolta neki, inkább ne utazzon a közeljövőben az Egyesült Államokba.

Jelenleg is egyike a parlamentben ülő három kalózpárti képviselőnek és arra a kérdésre, hogy mivel magyarázható a párt sikere, egyszerű választ ad:

„Az izlandi emberek már rosszul vannak a korrupciótól és a nepotizmustól.”

A Guardian készített vele nemrég interjút, ebben beszélt arról is, hogy az országában gyakorlatilag Szicíliához hasonló viszonyok uralkodnak, egy polipszerűen felépülő, maffiákra hasonlító kör ragadta magához a hatalmat.

Ez az állítás azért is érdekes, mert Izland rendre kifejezetten jól szerepel a különféle nemzetközi korrupciós felmérésekben: a Transparency International korrupció-percepciós indexében például legutóbb a 13. helyezett volt az ország, azaz az izlandiak a világátlagnál jóval átláthatóbbnak és tisztábbnak tapasztalják a közéletüket. És bár elsőre tűnhet úgy, mintha itt lenne valami ellentmondás, valójában inkább arról lehet szó, hogy épp a korrupcióra ennyire érzékeny környezet kedvez egy korrupció ellen kihegyezett mozgalom megerősödéséhez.

A Kalózpárt magát a hatalom Robin Hoodjaként is szokta nevezni: a tervük az, hogy a politikai hatalmat a politikusoktól az embereknek adják vissza. Ezt szolgálják a beígért lépések, amik a részvételi demokratikus döntéshozatal terjesztését segítenék elő, főleg az internet segítségével, és a pártnak van már egy alkotmánytervezete is, aminek megalkotásában minden állampolgár részt vehetett.

„Mi nem jobb- vagy baloldaliként határozzuk meg magunkat, hanem egy inkább egy olyan pártként, ami magára a rendszerre fókuszál. Másképp fogalmazva: a túlhaladott kormányzati rendszerünk hackereként tekintünk magunkra.”

- mondta még el Jónsdóttir a már említett interjúban.

A cél nem csak az, hogy az izlandiak minden politikai folyamatot átláthassanak, hanem hogy alakíthassák is azokat: a Kalózpárt kormányzása esetén minden szavazópolgárnak lehetőséget teremtene törvényjavaslatok benyújtására, megvitatására és a végén a kérdésekről népszavazások dönthetnének.

Mindezt viszont úgy képzelik el, hogy közben az ország gazdasági stabilitását ne veszélyeztessék: az elmúlt években berobbant óriási turizmushullámnak köszönhetően a munkanélküliség 3 százalék alatt van és az idei év végére 4,3 százalékos gazdasági növekedést várnak, de Izland még mindig csak heveri ki a 2008-as összeomlást. Ezért Jónsdóttir guardianes interjújában is igyekezett leszögezni, hogy minden lépést nagyon óvatosan fognak meghúzni, saját magukkal szemben is kritikusak lesznek, hogy ne vállaljanak túl nagyot egyszerre, amivel felforgatnák a piacokat.