A bolygónk lehet a legnagyobb vesztese Trump elnökségének

A világ egy jelentős része még nem teljesen tért magához a döbbenettől, hogy az Egyesült Államok szavazói tényleg képesek voltak megválasztani Donald Trumpot a következő elnöküknek.

Trump megválasztásának vélhetően lesz egy rakás következménye, ami sok amerikai életét fogja rosszabbá tenni: a különféle etnikai és vallási kisebbségek tagjai, a nők, a melegek mind joggal aggódhatnak amiatt, hogy az elmúlt évtizedben kivívott jogaik szűkülni fognak a következő években.

Ezen felül viszont lehetnek olyan következményei is egy Trump-elnökségnek, ami miatt már a világ jelentős része aggódhat: a szíriai helyzet kezelése, az iráni atomalku sorsa, a kapcsolat Oroszországgal, a NATO szerepe, a Kínával való diplomáciai viszony alakulása mind ilyen téma.

Hogy pontosan milyen változtatást fog hozni ezekben a kérdésekben a Trump-elnökség, azt persze még senki nem tudja megmondani. Az új amerikai elnöknek semmiféle külpolitikai tapasztalata nincs, ismeretei pedig enyhén szólva korlátozottak. Ezért az első elemzések nagyon széles skálán mozognak, az apokaliptikus vízióktól egészen odáig, hogy a republikánus keménymag majd úgyis megtöri Trumpot, aki végül a párt hagyományainak nagyjából megfelelő külpolitikát fog folytatni.

Eltörölné Obama örökségét

Van viszont egy globális terület, ahol egyáltalán nem hallani hasonló bizakodó vagy reményre okokat kereső hangokat: a klímaváltozással foglalkozó szakemberek egy emberként rettentek meg Donald Trump megválasztásától.

Az ijedtség persze nem most kezdődött, az elmúlt fél évben egymást érték a figyelmeztető elemzések azzal kapcsolatban, hogy a Trump irányítása alatt álló Egyesült Államok komoly veszélyt jelentene a bolygóra.

Trump kampányában nem csinált titkot abból, hogy megválasztása esetén radikális fordulat jöhet az USA klímapolitikájában és előre jelezte, hogy fel fogja rúgni az elmúlt évtized legfontosabb környezetvédelmi eredményét, a párizsi klímaegyezményt.

Barack Obama a párizsi klímaegyezmény aláírásakor (AFP PHOTO / ERIC FEFERBERG)

Az egyezményt tavaly decemberben fogadták el és nagyon hosszas diplomáciai tárgyalások előzték meg, mire a Föld kormányainak jelentős része elköteleződött a közös célok, azaz a fosszilis energiahordozók kivezetése, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális felmelegedés legfeljebb 2 Celsius-fok, de lehetőség szerint 1,5 fok alatt tartása mellett.

Kutatók egybehangzó álláspontja szerint ez a 1,5 - 2 Celsius-fok az a melegedési érték, amin belül a jelenlegi életformánk nagyjából fenntartható. Így is rengeteg nehézség és kihívás vár ránk, de ennél magasabb érték esetén a következmények kezelhetetlenek lennének.

Ehhez viszont nemzetközi összefogás kell és épp a legnagyobb károsanyag-kibocsátó országoknak kell példát mutatniuk. Ennek az összefogásnak volt az egyik vezéralakja az elmúlt években Barack Obama és ezt az örökséget készül most eltörölni Donald Trump.

Trump ugyan a kampányában azt állította, hogy hamar fel fogja mondani az egyezményt, erre azonban valószínűleg nem lesz lehetősége: a gyors ratifikálás és hatályba lépés miatt évekig is eltarthat, mire az USA kiléphet a párizsi klímaegyezményből. (Gyakori vélemény, hogy Obama épp azért siettette annyira az egyezmény elfogadását, hogy ezzel is biztosítékot szerezzen egy esetleges Trump-elnökséggel szemben.)

De ha formálisan nem is tud Trump 2020 előtt kilépni az egyezményből, a szabotázsra számos eszköz áll rendelkezésére. Az USA a párizsi egyezményben azt vállalta, hogy 2025-re a 2005-ös szinthez képest 28 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátásnak mértékét, de ez egy önkéntes vállalás, amit nem kísér semmiféle szankció, ha valaki megsérti.

Obama klímavédelmi öröksége a Clean Power Plan névre keresztelt kormányzati program lehetett volna, amihez kampányában Hillary Clinton is csatlakozott. A gigantikus program célja a szénerőművek jelentős visszaszorítása és a legkomolyabb környezeti károkat okozó szén-dioxid-kibocsátás komoly csökkentése lett volna.

Angelo Merendino / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / AFP

Trump már kampányában jelezte, hogy le fogja állítani a programot.

Ennek felmondása nem csak a klímánk állapotára lehet közvetlen hatása, de ráadásul példát mutathat más, az egyezményt elfogadó, de amúgy vonakodó államok, például India vagy Lengyelország számára, hogy büntetlenül lehet kibújni a vállalások alól.

A Clean Power Plan elkaszálása sem lesz amúgy egy egyetlen csapással végrehajtható lépés, de a program gyengítésére számos eszköz áll majd az új elnök rendelkezésére, és Obama programja ellen jelenleg 28 állam bíróságán vannak keresetek, melyeket szénenergiában érdekelt cégek indítottak és amik vélhetően már jövőre a legfelső bíróság elé kerülhetnek. Ha pedig Trump a szénenergetikai szektor aggályai felé nyitott bírót nevez ki addigra, érdemben is felfüggesztheti Obama örökségét.

Az amerikai kormány ezek mellett az elmúlt években komoly pénzeket és erőforrásokat ölt, hogy puha ösztönzőkkel növelje a megújuló energiával foglalkozó, kutató-fejlesztő és előállító cégek számát. Kedvezményes hitelprogramok, kormányzati együttműködések vártak ezekre a vállalatokra, mindennek pedig komoly gazdasági hatása is lett, jelentősen bővült ezek a szektorok. Most kevesen fogadnának arra, hogy ezek az élénkítőprogramok a következő kormány alatt is futni fognak majd.

További lépés lehet az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) felszámolása vagy eljelentéktelenítése, ehhez ráadásul most a republikánus többségű törvényhozás is rendelkezésére fog állni.

Trump emellett kampányában utalt arra is, hogy megválasztása esetén az USA nem biztosít több forrást az ENSZ klímavédelmi alapjába.

Az amerikai választással párhuzamosan a világ klímaelitje éppen Marrákesben tanácskozott és a beszámolók szerint elborzadva figyelték Trump győzelmét. Egymást érték az ígéretek, hogy ha szükséges, az USA nélkül is teljesíteni fogják a vállalásaikat, de az elemzések szerint leginkább a külvilág felé kötelezően mutatandó optimizmusról van szó és az egyezmény komoly bajba kerülhet Amerika részvétele nélkül.

A klímaváltozás egy kínai hoax

Voltak persze energetikai szereplők, akik nagyon örültek Trump megválasztásának: a fosszíilis energiahordozókban érdekelt üzleti körök. A megújuló energiaforrások ellen minden létező fronton kereszteshadjáratot folytató American Energy Alliance (AEA) már a kampány során támogatásáról biztosította a republikánus jelöltet, és most közleményben jelentették be, hogy nagyon várják, hogy az új elnök visszacsinálja az elmúlt évtized "ártalmas" intézkedéseit.

A kampány során Trump legtöbbször azzal támadta Obama klímavédelmi lépéseit, hogy azok nagyon drágák, ártanak a munkahelyteremtésnek és versenyhátrányt okoznak Kínával szemben. De van még egy szempont, ami érdemben befolyásolhatta gondolkodását:

a jelek szerint az Egyesült Államok leendő elnöke tényleg nem gondolja azt, hogy a klímaváltozás mögött emberi tevéknységek állnának.

Az elmúlt évtizedeket végigkísérte ez a vita, de a 2010-es évekre a tudományos világ eljutott odáig, hogy ma már komolyan vehető kutató vagy szakember nem vitatja, hogy a globális felmelegedést nem az ember földi ténykedése okozná.

Ezt a felismerést pedig részben az ENSZ munkájának köszönhetően követte a világ politikai elitje is: ma már nincs miniszterelnök vagy államfő, aki azt gondolná, hogy a klímaváltozás nem egy súlyos fenyegetés, amiről az emberi tevékenységek tehetnek.

Ebben is komoly változást hoz most Trump, aki a világ egyetlen vezetője lehet, aki nem hisz a klímaváltozásban. (Lehet amúgy, hogy nem sokáig: a francia elnökválasztásra készülő Nicolas Sarkozy is beszélt nemrég ilyesmiről.)

Szénerőmű Nyugat-Virginiában, az Egyesült Államokban (AFP PHOTO / SAUL LOEB)

Trump egyszer egészen odáig ment el, hogy Twitteren azt állította, a klímaváltozás csak egy kínai hoax (bár ezt később simán letagadta a tévévitában), de ennél is beszédesebb, hogy a környezeti kérdésekkel foglalkozó csapatának élére azt a Myron Ebellt nevezte ki, aki az ismert klímaszkeptikus , ExxonMobil-közeli Competitive Enterprise Institute nevű thinktank vezetője. De tagja a stábnak egy ismert republikánus energetikai lobbista, Michael McKenna is, aki régóta ügyködik azon, hogy minél több republikánus törvényhozó kételkedjen a környezeti kérdésekkel foglalkozó tudósok szavaiban.

De ebben az egészben igazából nincs semmi meglepő. Még a választási kampány idején zajlott egy nagy felmérés az amerikai tudóstársadalomban: a Scientific American felhívására húsz tudománnyal, környezeti kérdésekkel és egészségüggyel kapcsolatos kérdésre kellett választ adnia a négy versenyben maradt elnökjelöltnek, amiket aztán kutatók és szakértők értékeltek ki. Kérdésekként öt pontot lehetett szerezni, összesen százat. Donald Trump végeredménye hét pont lett.

Nem sok jót ígér a jövő, de

Hogy pontosan hogyan fog kinézni az Egyesült Államok mondjuk három év múlva, azt nem tudná most senki megmondani, de sok jóra kevesen számítanak. A jövő ugyanennyire bizonytalan és sötét, ha környezetvédelmi és energetikai kérdésekről van szó.

Van azonban pár tényező, ami halvány reménykedésre ad okot. Egyrészt részben az Obama-kormány programjainak köszönhetően a megújuló energiaforrások piaca óriásit robbant az elmúlt években az országban. Óriáscégek nőttek ki, melyek egyre olcsóbb és hatékonyabb eszközöket árulnak. Ezek a cégek pedig biztos nem fognak tönkremenni akkor sem, ha most véget ér a kormányzati segítség a szektornak.

Másrészt látszik az is, hogy az elmúlt évek energiapolitikája a felmérések szerint nem múlt el nyomtalanul. Az amerikai társadalom egy jelentős része mozdult el a megújuló energiaforrások felé, a legnagyobb techvállalatok pedig nyilván pr-szempontokból is, de mind komoly vállalásokat tettek a környezetkímélő energetikai megoldások irányába.

Ahol komoly gondok jelenkezhetnek, az a kutatás-fejlesztés: a még hatékonyabb, még olcsóbb megújuló energiaforrások fejlesztéséhez nagy szükség van a kormányzati ösztönzőkre, ezekre viszont kevesen fogadnának most.

Trump ugyan korábban arról beszélt, hogy elnökként minden energiaforrást támogatni fog, széntől kőolajon át napenergiáig, de ez a támogatás az eddig megismert részletek alapján főleg deregulációt jelentehet: azaz például a szénerőművek, bányák nyitását, új olajmezők feltárását korlátozó szabályok eltörlését vagy jelentős enyhítését.

Egy másik fontos szempont, ami esetleg megváltoztathatja Trump hozzáállását a témához, hogy a klímaváltozás többé nem egy távoli fenyegetés, hanem az Egyesült Államokban napi szinten súlyos problémákat okozó jelenség.

A kaliforniai szárazság, az ivóvízproblémák, az erdőtüzek, a sokasodó és erősödő hurrikánok mind világos jelzések, ráadásul szakértői becslések szerint ezeknek száma csak sokasodni fog a következő években. Vannak, akik abban reménykednek, hogy ha másból nem is, ebből talán Trump is megérti majd elnökként, hogy valós veszéllyel állunk szemben, amivel tényleg kezdeni kell valamit.

(A felül látható kép Hondurasban készült, Orlando Sierra/AFP munkája.)