Gary Lineker, a brit ellenzék új vezére

2016 november 17., csütörtök 11:16

Az amerikaiak az elitellenes felbuzdulás jegyében egy kacsalábon forgó palotában élő milliárdost választottak meg elnöküknek, akitől sokan a Fehér Faj Felemelését várják annak ellenére, hogy van három zsidó unokája. És ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy Nagy-Britanniában az ellenzék vezére az 1986-os futballvilágbajnokság aranycipőse lett, akiről évtizedeken át mindenki azt hitte, hogy nála unalmasabb embert kitalálni sem lehetne. Lassan már nem lepne meg senkit, ha tényleg Kanye West lenne a következő amerikai elnök.

Lineker az 1988-as Európa-bajnokságon. AFP PHOTO Fotó: DPA

Gary Lineker, mielőtt belesodródott volna a politikába, focista volt, ráadásul nagyon jó focista. A nyolcvanas évek végén nem nagyon volt nála jobb csatár a világon. Az 1986-os világbajnokságon csak Maradona isteni lába és keze, négy évvel később a németek jobb tizenegyesrúgói tudták megállítani azt az angol válogatottat, aminek Lineker volt az egyik kulcsembere. A vébéken összesen tíz gólt lőtt, angol mezben pedig 48-at, egyetlen góllal kevesebbet, mint a rekorder Bobby Charlton.*

Lineker klubcsapataiban, a Leicesterben, az Evertonban, a Tottenhamben de még a Barcelonában is bizonyította, hogy jó focista. Közben pedig az is kiderült, hogy ő emellé még jó ember is, ami a focistáknál, pláne az angol focistáknál, egyáltalán nem magától értetődő. Miközben klub- és válogatottbeli csapattársa, Paul Gascoigne balhés fenegyerekből fokozatosan emberi ronccsá épült le, Linekert nem változtatta meg a pénz és a hírnév sem. Az hagyján, hogy karrierje során egyetlen egyszer sem állították ki, de a pályán kívül is mindig szerény és jólfésült volt.

Az ilyen játékosokat a jóisten is arra teremtette, hogy sportpályafutásuk végén a médiában folytassák, és így történt ez Linekerrel is. 1999 óta ő a műsorvezetője a BBC legfontosabb fociműsorának, a Match of the Daynek. Lassan húsz éve minden szombat délután este illusztris vendégek társaságában vesézi ki a heti meccseket, a magyar sportműsorokhoz mérve elképzelhetetlenül magas színvonalon, esetenként kifejezetten szellemesen és szórakoztatóan.

A mindig illedelmes Linekerrel kapcsolatban a leggyakoribb vád, amit egyébként ő is elismert, mindig az volt, hogy az unalmasságig illedelmes. Élete nagy bölcsességével sem nagyon bántott meg senkit: „A futball egyszerű játék: 22 férfi 90 percen át üldöz egy labdát, a végén pedig a németek nyernek” Így minden adott volt ahhoz, hogy a válogatott egykori csapatkapitánya, a közkedvelt tévés műsorvezető a nemzet által megbecsülve és körülrajongva öregedjen meg. Amikor augusztusban beváltotta ígéretét, és tényleg alsónadrágban vezetett műsort, miután szülővárosa csapata, a Leicester City minden idők egyik legnagyobb meglepetését okozva megnyerte az angol bajnokságot, egész Nagy-Britannia a lába előtt hevert.

Aztán mégis úgy alakult, hogy Gary Lineker megosztó személyiség, és Angela Merkel mellett a liberális, befogadó Európa másik nagy védelmezője lett.

AFP PHOTO / JUSTIN TALLIS Fotó: JUSTIN TALLIS

Sok híresség csak kötelességből használja a közösségi médiát, a 2012 óta twitterező Lineker viszont érezhető lelkesedéssel osztja meg a világgal 140 karakterbe sűrített gondolatait, nem is feltétlenül csak a fociról. A közönség pedig hálás, Lineker több mint ötmillió követője angol nyelveterületen is soknak számít. Ők október 18-án ezt olvashatták:

„Szívtelenség és rasszizmus, ahogy egyesek a fiatal menekültekkel bánnak. Mi történik az országunkkal?”

Lehet, hogy máskor egy ilyen megjegyzés nem sok vizet zavart volna, 2016 őszén Európában azonban nem lehetett megúszni szárazon. Lineker annak kapcsán szólalt meg, hogy egy brit konzervatív képviselő, David Davies egy nappal korábban elég nagy botrányt kavart, amikor azt sugallmazta, hogy az országba fiatalkorúként érkező menekültek egy része valójában jóval idősebb, csak a kedvezőbb menekültügyi elbírálás érdekében tagadnak le a korukból.

Davies közölte, hogy szerinte meg kellene vizsgálni az érkezők fogazatát, mivel abból biztosan megállapítható az életkor, amire sokan megjegyezték, hogy az ilyen vizsgálatok a legsötétebb náci időket idézik. A képviselő maga is szívesen megmutatta volna a fogait, mire Lineker már egyenesen neki címezte a válaszát.

„Nem a fogait szeretnénk látni, hanem a szívét.”

Lineker állásfoglalása után annak rendje és módja szerint elszabadult a pokol. A Twitteren is egymás után kapta a gyalázkodó üzeneteket, amelyekre az egykor unalmasan jólneveltnek tartott focista visszakézből és öncenzúra nélkül válaszolt:

A nemzet egykori büszkeségének pedig azonnal nekiment a Nagy-Britanniában erősen migránsellenes bulvársajtó is, különösen az idegenellenes uszításban élen járó Sun. Ők október 20-án már arról írtak, hogy sokan az „elálló fülű balos” műsorvezető eltávolítását követelik a BBC-től. A cikkből viszonylag egyértelműen kiderül, hogy a „sokan”-t a Sun leginkább saját magára és a többi bulvárlapra értette, de ennek ellenére az angol közszolgálati média illetékesei kénytelenek voltak megnyilvánulni az ügyben, annyit válaszolva, hogy Lineker szabadúszó műsorvezetőként dolgozik náluk, a személyes Twitterjéhez pedig semmi közük.

Hiába a támadások a sajtó és parlamenti képviselők részéről, Lineker nem vett vissza. Miután a héten a LEGO úgy döntött, hogy nem hirdet többé a folyamatosan uszító Daily Mailben, Lineker is gratulált a lépéshez. Sőt. Lineker többek közt arról is híres, hogy évtizedek óta ő az arca a hozzá hasonlóan leicesteri születésű Walkers csipsznek, akiknek számtalan reklámjában szerepelt. A legújabb hírek szerint már elbeszélgetett arról Nagy-Britannia egyik kedvenc snackmárkájával, hogy nekik sem kellene olyan lapokban hirdetniük, amelyek megállás nélkül nyomják a szívtelen rasszizmust.

Az angol bulvárlapok persze ettől csak még lelkesebben estek Linekernek. A Daily Mail például egy egészen fantasztikus történetet kapart elő arról, hogy a migránskölykök nagy védelmezője néhány éve a gyerekei és a többi utas szeme láttára nyalta és falta jóval fiatalabb barátnőjét egy repülőúton. A Sun pedig most éppen azzal vádolja, hogy Lineker nem is maga kezeli a Twitterét, mert olyan bonyolult szavakat használ, amiket egy ostoba focista kizárt, hogy ismerjen:

Lineker kiállásával persze nemcsak ellenségeket, hanem elismeréseket is bőven szerzett. Megdicsérte a Brit Munkáspárt volt vezetője, Ed Milliband, és a mostani, Jeremy Corbyn is. Az utóbbi külön érdekes, mert az utóbbi néhány hétben sokan és sok helyen leírták, hogy a Munkáspártot a szélsőbaloldalra sodró, az angolok nagy része számára rémisztően görcsös Corbynnál mennyivel hatékonyabban tud az emberekhez szólni egy olyan híresség, mint Lineker, vagy a hozzá hasonló véleményt képviselő Lily Allen, J.K. Rowling vagy Ricky Gervais.

Jó példa volt erre amikor néhány napja a bíróság úgy döntött, hogy a Brexit-döntést meg kell erősítenie a brit parlamentnek is, bármi is lett a népszavazás eredménye. A döntéstől a brexitpárti bulvársajtó és a politikusok egyaránt teljesen bevadultak, Suzanne Evans a szélsőjobboldali UKIP-ból egyenesen azzal jött, hogy meg kellene vitatni, miért nincs demokratikus kontroll az ilyen bírókon.

A brit ellenzék a szokásos üres paneleket ismételte a hatalmi ágak különválasztásról, miközben Lineker egyetlen twittel ötmillió követője előtt egy pillanat alatt helyretette a dolgot:

„Jézus istenem, és még azt mondják, hogy a focisták hülyék”

Amihez a már említett J.K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője annyit tett hozzá, hogy a maga részéről nagyon elege van abból, hogy olyan doktorok mondják meg mi a baja, akiket senki nem választott meg a pozíciójukba, és sokkal jobb lenne szavazni a betegségekrők.

Brazíliában sokáig viccelődtek azzal, hogy Pelé, a még Linekernél is híresebb focista azért nem indulhat el semmilyen politikai választáson, mert senkinek nem lenne ellene semmiféle esélye. Most, hogy Amerikában egy valóságshow egykori főszereplőjéből elnök lett, és az egész világot letarolni látszik egy egységesen populista hullám, minden korábbinál befolyásosabbak lettek a politikát másfajta hírnévvel kombináló véleményformálók. Ráadásul ők a közösségi média erejének köszönhetően, akárcsak Donald Trump, a hagyományos sajtót megkerülve szólhatnak a minden szavukra kiváncsi rajongókhoz. És van köztük olyan is, akiből nem csak a hülyeség ömlik.

* Azóta már az 53 gólos Wayne Rooney mindkettejüket túlszárnyalta.