Végre egy könnyen megérthető példa, hogy valóban egy világ választja el a Magyar Úszószövetséget és a legjobb magyar úszókat

2016 november 18., péntek 11:46
343

Sok kritika hangzott el a napokban a Magyar Úszószövetség ellen a fellázadt sportolók részéről. Ennek egy része általános bírálat, visszatérő, hogy a sportolók nem érzik úgy, hogy a szövetség értük dolgozna és kegyként osztogatja azokat a támogatásokat, amiket az államtól kap a sportolók felkészítésére és jutalmazására.

A szövetség ahelyett, hogy egyszerűen továbbutalná az Emberi Erőforrások Minisztériumától a sportolók felkészítésére és jutalmazására érkező pénzt, a támogatáshoz hozzácsapott egy olyan feltételt, hogy felhasználhatják a sportolók arcát, képmását és nevét. Amiért piaci körülmények között fizetnek a sportolóknak.

A két ügy összekapcsolása odáig vezetett, hogy Hosszú Katinka januárban széttépte a havi egymillió forintról szóló szerződést, és a rövid pályás világbajnok Bernek Péter sem írta alá azt. Büntetésből Bernek a mai napig nem kapta meg azt a támogatást, amit a riói olimpiára való felkészülésre ítéltek meg neki.

Sós Csaba, az úszószövetség szakmai alelnöke az ATV-nek nyilatkozva teljesen nyíltan bevallotta, hogy a szövetség a sajátjaként kezeli az állam pénzét, amikor eldönti, hogy azt megkapják-e a sportolók vagy sem.

Sós szerint „ha valaki nem kap semmit, akkor sem tudja ezt jogi értelemben követelni. Az olimpiai jutalom is, a Szilágyi Áronnak is, a Szász Emesének is, mindenkinek, nem kötelező. Tehát az, hogy jár neki, az nem így van.”

A szakmai alelnök elmondta, hogy „a Magyar Úszószövetség tavaly év végén úgy döntött, hogy a legjobb sportolóinak a felkészülését támogatandó ad egy halom pénzt. Magyar viszonyok kozött ez rengeteg, amit külön-külön kapnak”.

Ezt ketten nem fogadták el, a szerződést széttépő Hosszú Katinka és az a Bernek Péter, aki a menedzsmentjének odaadta a névhasználati és arculati jogait, hogy abból a piacon pénzt csináljanak. Azt Sós is elismerte, hogy hallott arról, hogy Hosszú és Bernek is arra panaszkodott, hogy a szerződésről nem volt szakmai konzultáció, ez szerinte nyilván most terítékre kerül (vagyis a botrány kellett hozzá).

De Sós felvillantva az állam pénzét használó szövetség hozzáállását, megjegyezte azt is:

„Ha valaki ad pénzt, akkor azért valamit szokott is kérni.” Vagyis bevallotta, hogy összekapcsolták a két dolgot. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy ez szerinte helyes volt-e, azt válaszolta:

„Ezen kell most vitatkozni. Látható, hogy több dolgot itt másként élnek meg a versenyzők. Itt világszintről beszélgetünk mind a két oldalról.”

A mindkét világszínvonalú oldalon Sós egyrészt az úszókat, másrészt a szövetséget értette. Ami a gyerekriogató Bol-dog és a kínos plakátügy, vagy az olimpiáról kizárt váltó, esetleg a mostani nevezési bénázás ismeretében, netán a Kiss László-ügy kezelése alapján elég bátor minősítése a piacgazdaságot hírből sem ismerő, viszont a legjobb sportolóival háborúban álló szövetségnek.

Sós szavai után már érthetőbb, miért mondta Bernek menedzsere azt, hogy a

„a sportolóknak kicsit olyan érzésünk van, mintha a szövetség elöljárói a saját zsebükben szednék össze a pénzt, és adnák oda a sportolóknak, ezért személyes sértésnek veszik, ha egy szakmai közösség, mondjuk egy klub szeretné eldönteni, hogy a rá eső támogatást milyen edzőtáborban, hogyan és milyen névsorral szeretné elkölteni. Ebben elég komoly ellenpontokat észlelünk, és én azt gondolom, hogy a szövetségnek egy szervező, működtető, allokáló szervezetnek kellene lennie, nem egy megmondónak, és átnyúlni olyan területekre, amelyekre nem kellene."

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt